15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt,vannak élő költők is?
Apukám költő (bár ő csak annyit enged meg, hogy szokott verseket írni), szóval nekem inkább az volt a ráébredéses pillanat, hogy vannak halott költők is, vagyis hogy az ember halandó.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
Igen, a Sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójának 2011-es kiírásának közelgő határideje. Amióta az eszemet tudom, mindig mondogattam kis mondókákat, versikéket, néha le is írtam, illusztrálgattam is őket, de az volt az a pillanat, amikor kénytelen voltam számítógépbe, összeszedetten leírni szépen egymás alá azokat a verseket, amiket a pályázatra való elküldésre alkalmasnak tartottam. Mikor aznap a szüleim hazajöttek, megdöbbenve mondtam nekik, hogy van huszonhat darab versem.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Versírás közben nem. Mikor regényt írok, akkor minden mondat után megkérdezem magamtól, hogy ez így érthető-e, minden szükséges információt leírtam-e az olvasónak, azt fogja-e látni-gondolni, amit szeretnék, hogy lásson-gondoljon. Slam írása közben pedig emellett még attól is folyamatosan parázok, hogy elég erős és azonnali hatást tudok-e majd kiváltani a szöveggel a hallgatóságnál (mert nagyon ciki úgy állni egy színpadon, hogy azt hiszed, mondtál egy tökjó viccet, és senki nem nevet).
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
Azt a tömörséget, ami a versben alapelvárás, nem lehet más műfajban létrehozni. Illetve, ha valami más szöveg olyan tömör, akkor az vers, akkor is, ha prózának vagy dalszövegnek van álcázva. Most olyan életszakaszban vagyok, amikor egymás után fedezem fel magamnak a műfajokat. A slam az otthonom, két éve gyakorlatilag életformaszinten slammelek. De amikor nyáron prózát írtam, az legalább olyan boldoggá tett, és nem is szeretném abbahagyni.
KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?
Kicsit el vagyok veszve ezzel kapcsolatban. Nem tudom teljesen másnak tekinteni sem, ugyanakkor ugyanannak sem. A nagyon jó slam az költészet, ez egyértelmű. Még ha az előadás nem is olyan bravúros, vagy ha a szöveg itt-ott ki is csúszik abból a keretből, amit az írott költészet megszabna. És egy csomó olyan verset olvastam már, amin elábrándoztam, hogy mennyire szeretném hallani egy slamszínpadról.
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
Azt gondolom, hogy a rendszerváltás teremtette meg az életem kereteit. Gyakorlatilag minden szabályt, ami között az egész életemet élem. Amikor a felmenőim mesélnek a rendszerváltás előtti dolgokról, szinte semmi különbséget nem érzékelek, hogy a török hódoltság koráról mesélnek vagy a Kádár-korról. Mármint ugyanolyan messzinek, érthetetlennek és kicsit nevetségesnek tűnik. Azt gondolom, hogy bárki közéleti szerepvállalásának komoly tétje lehet, bárki (mármint nemcsak azok, akik foglalkozás szinten űzik az ilyesmit) meg tud fogalmazni és elő tud adni olyan gondolatokat, amik ráébresztő vagy akár mozgósító erejűek. És szerencsénk van, hogy jó néhány kortársunk meg is teszi, köztük olyanok, akik versben vagy slamben képesek fogalmazni.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Ezt a kérdést passzolom. Mivel a szűk családomban három költő van, a barátaim kilencven százaléka sárvárosokból, slammerekből és JAK-táborosokból áll, ezért gyakorlatilag bármilyen sztorit mesélnék az életemből, az a kortárs irodalmi közegből kerülne ki, de nem vagyok egy sztorizós alkat.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
„Kemény Zsófi vagyok, szépíró. Na jó, relatíve szép. Költő apám és nővérem után egy már tényleg fölösleges harmadik Kemény.”
