Miben rejlik a műfordító és a szerkesztő feladata? Milyen volt a könyvkiadás Magyarországon a rendszerváltás előtt, és milyenné vált utána? S hogy volt mindez az ország talán egyik legrangosabb könyvkiadójánál, az Európánál – ezekre és hasonló kérdésekre kaphattunk választ Kajtár Mária műfordítótól, az Európa Könyvkiadó egykori német nyelvű irodalmakért felelős szerkesztőjétől.
Debrecenben már többéves hagyománya van annak, hogy a Német Kulturális Fórum és a Goethe Intézet jóvoltából minden év őszén német fordítói workshopot tartanak, melyen (mű)fordító irányítása mellett a Debreceni Egyetem germanisztika és fordító szakos hallgatói egy-egy kiválasztott szöveg fordítási folyamatát járják végig, miközben néhány műhelytitkot is elleshetnek a szakembertől. A workshop résztvevői ezúttal Erich Fromm Mann und Frau című szövegével foglalkoztak, műhelyvezetőjük pedig Kajtár Mária volt. E program apropóján Csatár Péter nyelvész, fordító faggatta őt könyvkiadásról és fordításról. A rendezvénynek a Líra Könyvesbolt adott otthont.
A beszélgetés teljesen konvencionálisan kezdődött: megtudtuk, hogy Kajtár Mária 1974-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének Komparatisztikai Osztályán dolgozott, doktori disszertációját A Sturm und Drang esztétikája címmel írta, ami későbbi fordítói tevékenységére is kihatott, hisz első fordításai is a felvilágosodás német irodalmát célozták meg. Kajtár ugyanakkor sokkalta gyakorlatiasabb embernek tartotta magát, így eleget téve Antal László, az Európa akkori irodalmi vezetője kérésének, átment a kiadóhoz Györffy Miklós helyére felelős szerkesztőnek. Györffy épp Tandori Musil Mann ohne Eigenschaften (A tulajdonságok nélküli ember) című regényéből készített fordítását szerkesztette, s ez volt az a pont, amikor a beszélgetés egyszer csak átcsapott egy kedves hölgy hol bájos, hol szomorú, hol pedig humoros anekdotáiba.
Kajtár megemlítette, hogy nem egyszer ő is dolgozott Tandorival, s jól emlékszik, amikor a költő az ő felkérésére fordította újra Zweig Die Welt von gestern-jét (A tegnap világa), melynek szerkesztésekor nem is mindig figyelte az eredeti szöveget, akkora hatással volt rá Tandori autentikus fordítása. Egy helyen azonban mégis kénytelen volt az eredeti szöveget elővenni, és ekkor vette észre, hogy Tandorit oly mértékben magával ragadta a fordítás szele, hogy majd kétoldalnyi tökéletes, Zweig stílusában megírt szöveggel egészült ki az eredeti történet.
A rendszerváltás előtti idők könyvkiadási gyakorlata elsősorban a Kiadói Főigazgatóság álnéven működő cenzori hivataltól függött. Nem volt ez másképp Simmel Nem kell mindig kaviár című művével sem, melyből a Kiadói Főigazgatóság a szovjetellenes részek nagy száma miatt csak a receptek fordítását engedélyezte Kajtár Máriának. A mű majd csak később jelenhetett meg hiánytalanul, Horváth Géza fordításában. Akkoriban a könyvkiadóknak három fontos irányelvet kellett szem előtt tartaniuk: az adott műben egyrészt nem lehettek a szocializmust szidalmazó részek, a Szovjetuniót és az orosz katonákat kritizáló passzusok sem, és harmadrészt a pornográfiának sem akadhatott semmilyen nyoma. A pornográfia relatív természetébe a Kiadói Főigazgatóságon azonban senki sem gondolt bele igazán. Kajtár szerint valahol ez volt a kiadók szerencséje is: a cenzúra „trehányul” működött, a cenzori olvasásra kötelező jelleggel elküldött szövegek egy jelentős részét például nem is olvasták el. Kajtár Mária így visszaemlékezve úgy érzi, az Európa a Nagyvilág támogatásával ezekben az időkben is mindent megtett azért, hogy minden olyan szerző megjelenhessen, aki valamit is számít az irodalmi kánonban. Valóban így is történt, egy-két írót leszámítva, mint például Orwellt vagy Csehszlovákia megszállását követően Kunderát, akinek Tréfa című műve hosszú évekig hevert az Európa Kiadó pincéjében.
Azon túl, hogy az Európa már ezekben az időkben is könyvészeti remekeket adott ki, amire Csatár Péter hívta fel a figyelmet, Kajtár Mária szerint a kiadó olyan fordítók mellett, mint Lator László, Györffy Miklós, Benyhe János vagy Barna Imre műhelyként is működött. Szerkesztői és műhelyi feladatokat egyszerre ellátni, ez az, amire a ma kiadóinak büdzséje teljes mértékben képtelen. Kajtár Mária szerint a kiadók rettentő mód ki vannak szolgáltatva a kereskedőknek, a két nagy konszernnek, akik a könyvek bolti árának 60%-át is elkérhetik. A kiadók helyzete tehát meglehetősen válságosnak tűnik abban az értelemben, hogy nincs akkora likviditásuk, hogy akár 30-40 milliókat önerőből is kifizessenek.
Kajtár Mária fordítói tevékenységéhez hozzátartoztak úgy az osztrák elbeszélők, a különböző levelezések, mint a történelemtudományi, filozófiai szakmunkák vagy az egészen egyszerű lektűrök is. A lektűrökkel kapcsolatban bevallotta, hogy néhányat egzisztenciális okokból volt kénytelen elvállalni, melyeket „szégyenfoltként” definiált pályafutásán, ugyanakkor ezzel is azt kívánta alátámasztani, hogy Magyarországon csak műfordításból – 520 Ft-os átlagos óradíjért – jelenleg nemigen lehet megélni: izgalmas, valóban élvezhető foglalkozásról van szó, de ez csak mellékállásként lehetséges.
Kajtár elmondása szerint nagy előszeretettel fordította Brigitte Hamann Erzsébet királynő című művét: előfordult, hogy hajnali három-négyig is dolgozott ezen, annyira megnyerő volt az osztrák történész stílusa és annyira sajátos meglátásai voltak. Hamann Hitler és Bécs című könyvét viszont már ketten fordították. Az ilyen páros munkához Kajtár szerint elengedhetetlen egy jó szerkesztő.
Legnagyobb kihívásnak fordítói pályáján pedig Claudio Magris Duna című regényét tartotta, mely akkora ismeretanyagot mozgat meg, hogy három évig dolgozott rajta. Külön érdekesség, hogy az író kérésére németről fordította le ezt az egyébként olaszul megírt művet, és a mai napig is az ő fordításában olvashatjuk az Európa gondozásában.
A beszélgetés végén Kajtár a jó szerkesztő – akinek kiváló fordítóként is működnie kell – elengedhetetlen voltára kívánt rávilágítani. Ő maga is tud olyan kiváló műfordítóról, aki remek munkáit legalább annyira köszönheti szerkesztőjének, mint saját magának, ha nem jobban. A műfordítás esetén Kajtár Mária szerint kardinális lehet annak eldöntése, ki melyik műfajhoz ért a leginkább, erre mindenkinek saját magának kell ráéreznie. Tudjuk persze, vannak a világon mindenféle műfajhoz értő Tandorik és Szabó Lőrincek is…
Beszélgetés Kajtár Mária műfordítóval, Líra Könyvesbolt, Debrecen, 2014, november 6.
A fotókat a szerző készítette.
