15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?
Pilinszkyig és Weöres Sándorig még eljutottunk középsuliban, de az egyetemen nyílt ki a világ a LÉK irodalmi kör és a DEIK által.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
A Szerencsekerék című tévéműsor. Onnan tanultam meg a betűket, amik nélkülözhetetlenek ehhez a foglalatossághoz.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Egy ideje igen, azóta közöltek is tőlem néhány verset. Sosem árt, hogyha az olvasó értelmezni tudja, hogy mi van a papíron, illetve a képernyőn.
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
Minden foglalkoztat, ami csak létezik, de egyrészt a verseket már megszoktam, másrészt nem kell hozzá színpad, kamera vagy tőke. Utóbbi persze nem igaz. Igazából egyik sem.
KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?
Nem bravúrosabb, mint a „hagyományos” vers. A slamben az a jó, hogy sok embert érdekel, kötetlen dolog, szórakoztató és könnyebben lehet benne aktuálpolitizálni. Azt nem szeretem benne, hogy komplikált dolgokat nemigen tud kifejezni, szemben a „hagyományos” verssel.
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
Szerintem nem változott olyan sokat a világ a rendszerváltás óta, sőt azt hiszem, mi is megörököltünk valamit a félelemből, öncenzúrából és az erőskezű apafigurára vágyásból. Mintha nem tudnánk, hogy rossz. Önmagunkban még nem váltottunk rendszert, ezért is lehet komoly tétje a közéleti szerepvállalásnak.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Lehet, hogy csak számomra vicces, de sosem felejtem el Baranyi Gergő barátom és Nemes Z. Márió találkozását, pontosabban azt a tépelődést, hogy hogyan is kéne csak úgy megszólítani egy neves költőt. Az irodalmárok lába alatt nincs vörös szőnyeg, a kezedben nincs mikrofon. Az irodalmárok nem lovak, és nincsen nálad kockacukor.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
„Sípszóra várok.” (Kísértethistória)
