Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Szociális érzékenység és önazonosság

(R25) Interjú Balogh Zetas Péterrel

balogh peter215 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.

Balogh Péter, Baranyi Gergely, Bende Tamás, Biró Krisztián, Borda Réka, Hevesi Judit, Horváth Imre Olivér, Juhász Tibor, Kemény Zsófia, Kovács Kristóf, Polák Péter, Stermeczky Zsolt Gábor, Szabó Márton István, Szenderák Bence és Zilahi Anna egy-egy szép versét és a szerzőkről szóló bemutatószöveget ide kattintva olvashatjátok el.

r25 montazs felirattal

KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?

Azt hiszem, még nem voltam hivatalosan egyetemista, de már tudtam, hogy befogadott az intézmény. Mint mindenben, ebben is későn érő típus voltam. Interneten próbáltam keresni élő poétákat „harminc éves költők” címszó alatt, s Varró Danit dobta ki a gép. Abban az időszakban nagyon tetszett a poézise, de ahogy csiszolódtam, jobban megismertem a kortárs irodalmat, egyre inkább eltávolodtam tőle, sőt! Ma már Kassák elvét vallom: „Rímes verset nem közlök.” A kortársak közül Borbély Szilárd, Németh Zoltán és Áfra János a kedvenceim, de nemrég megismertem egy kevésbé ismert szerzőt is, Kapelner Zsoltot, akinek lenyűgöznek a versei.

KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?

Nem tudom, mennyire konkrét, de egyrészt az első párkapcsolatom volt hatással rá: próbáltam jó Don Juan lenni és verseket írni a lányhoz. Emellett az identitásomban – több rasszból gyúrtak össze – bekövetkező válság funkcionált katalizátorként. Ebből erőt kovácsoltam, s már a krízis jelenlétét kiváltságnak tartom. Korábban nagyon introvertált voltam, s nem szerettem az embereket, sajnáltam őket. (Erről egy Hemingway idézet jut eszembe: „Azért iszom, hogy mások érdekesebbek legyenek.”) Tehát az én poézisemre ez a három aspektus a jellemző: szerelemből adódó csalódások, szociális érzékenység, önazonosság keresése, melyeket gyakran szerepversekbe ágyazok. 

KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?

Nagyon gyakran írok skicceket: van, amikor hipermarketben vásárolt blokkokra vagy buszjegyekre. Amikor kiadták Simon Marci Polaroidok című kötetét, azt éreztem, nekem kellett volna hamarabb kötetté formálni ezeket a pár soros katalizátorokat, mert ehhez hasonlókat írok le én is. Nagyon ritkán gondolok az olvasóra. Elsősorban magamnak, másodsorban a vers ajánlásában feltüntetett személynek, s harmadsorban a kortárs poézis „szabályai” szerint írok, mert vannak bizonyos regulák, melyeknek meg kell felelni, de ez csak egy hajszálnyi kötöttség. Nem mintha akarnék, de nem írhatok a versembe olyan szavakat, kifejezéseket, mint például „lélek”, „szív”, „hideg csend” etc. Úgy gondolom, mindig lesz legalább egy olvasó, akinek tetszik az adott művem, s ez nekem már épp elég.

KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?

Én az első kérdést nem tettem volna fel, mert úgy gondolom, hogy például a festészet vagy a szobrászat is kifejezheti azt, amit egy vers. Azért választottam a költészetet, mert ehhez jobban értek, mint a fent említett művészeti ágakhoz, és úgy vélem, a magyar nyelv a legszebb, amit beszélhet ember. Továbbá ez vagyok igazán én, s itt levetkőzöm azokat a jellemvonásokat, melyek a védelmi mechanizmusaimból erednek, mint pl. a túlzott infantilitás. A slam poetry érdekel még az irodalmon kívül. Néha be is nevezek egy-egy versenyre, illetve a felkéréseknek eleget teszek.

zetas peter

KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?

Úgy gondolom, szoros kapcsolatban áll a két műfaj. Ugyan a slam kötetlenebb formát mutat, mint egy vers, mégis azt kell mondanom, hogy ez egy előadott versként determinálódik – lehet, holnaptól megköveznek az utcán a szakmabeliek e kijelentésem miatt. De igazuk van, hogy nem mindenki tudja a versek mérlegén tartani a szövegét, s beszüremlik olykor a rap is. Nagyon örülök, hogy kishazánkban is meghonosult a slam, mert nagyban elősegítette/segíti a líra szélesebb körben való terjedését, hasonlóan fontosak a zene és irodalom kapcsolatára építő kezdeményezések, gondoljunk csak a Rájátszásra!

KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?

Nem tudom empirikus úton megvizsgálni, átérezni a helyzetet, ez nyilvánvaló. Másoktól – család, barátok, ismerősök, s persze történelmi könyvekből – értesülök azokról az információkról, melyekből el tudom képzelni, mi volt régen. Mi már egy úgynevezett Y generáció vagyunk, s azt hinné az ember, a modernizáció bekövetkezte jó dolog, mégis úgy érzem, nem tanulunk a hibáinkból: miféle dolog ez az internetadó is?! Úgy gondolom, ma már nincsenek „Petőfi-lángoszlopok”, a fiatal kortárs irodalmi közösség nem figyel az olvasóra, így nem is szeretne szerepet vállalni; a poéták csatornába szorult tini nindzsa teknőcök. Noha akadnak olykor kivételek, mint például Kukorelly.

KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?

Ha arra gondolsz, amely velem történt, akkor abból nagyon sok van, s ez nem meglepő, mert aki ismeri a LÉK vagy a DEIK irodalmi köröket, az tudhatja, hogy ott elég gyakran történnek humoros és/vagy tanulságos esetek. Azonban egyet sem osztanék meg a publikummal, mert nem biztos, hogy a történetben szereplők hozzájárulnának ehhez.

KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?

„látni akarom magam / a lecsukott szemhéjad alatt / hogy ismét meghasadjak / derékszögben” (a mellkasban a tér című vers részlete)