Fikciók
Semmi nem jött létre. Semmi nem vált valóra.
Kardinálisok tartják tenyerükön az időt.
Apámmal állok egy állomáson, ami már soha nem
épül fel újra. Tömeges eltűnések.
Az utolsó idők szentjei már az utcán vannak.
A bombázás után. A karhatalom fenntartja a rendet.
Két kínai nő ül mellettem a vonaton. Én apámra gondolok.
Aki már húsz éve halott. Húsz év múlva lehet, hogy én is.
Azt mondják, a katonák parancsot teljesítenek.
De mi mit teszünk mind? Tesszük, amit mások mondanak.
Egymástól függünk, de nem
vesszük észre.
Mert a parancs, az parancs.
A Kardinális az ablakhoz lép. Lassan elhúzza a függönyt.
Az asztalon kávéscsésze.
Az utcán egy hajléktalan kabátban
ül a padon. Hűvös volt az éj.
Hálója és toalettje a park.
Kutyák futnak a füvön.
Egy álcázott rádióállomás elkezdi sugározni
a miniszterelnök utolsó beszédét.
