15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?
Amikor elkezdtem írni. Regisztráltam egy amatőr versportálra, ahol nagyon büszke voltam magamra, hogy én most akkor költő vagyok és vátesz. Aztán úgy igazán a Szöveggyárban. Az őszinteség közepe volt az első kortárs verseskötet, amit olvastam, Kabai Lóri adta, hogy készüljünk fel Sopotnik Zoltán érkezésére. Ezt a kötetet azóta is elő-előveszem.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
Lehet, nem emlékszem. Egyszer csak elkezdtem a barátaim kedvenceitől eltérő zenét hallgatni, aztán pár évvel később elkezdtem olvasni és írogatni is. Gondolom, a világfájdalom meg a szerelem.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Szeretném, ha valahogyan olvasható lenne az, amit írok, hogy meg- és felfejthető legyen egy-egy gondolatmenet, de többnyire a saját elvárásaimnak próbálok megfelelni. Pár ember véleményét mindig kikérem, de az szerintem nem megfelelés. Szerencsére ők is, én meg főleg kritikus vagyok a saját dolgaimmal kapcsolatban.
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
Jó érzés írni. Amikor írok, mindig nagy energiát kell belefektetnem, mert nagyon lassan gondolkodom, sokáig kell keresnem a jó szót. Már ritkán jön nagy hévvel a szöveg, erőlködnöm kell vele – nehezemre esik a kifejezés. Általában nem is olyan lesz az eredmény, ami nekem feltétlenül tetszik, mert többnyire nem adja vissza azt a vehemenciát, amit írás közben érzek. Ha esetleg – ritkán – mégis sikerül, annak nagyon tudok örülni. Azt sajnálom, hogy nem tudok zenélni, az szerintem kifejezőbb műfaj. A festészet is emiatt érdekelne.
KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?
Örülök, hogy van mindkettő. Alkalmanként hallgatok slamet, és bár tudom élvezni, azt hiszem, nekem egyszerűen csak más az ízlésem. Az amerikai poetry slamet valahogy közelebb érzem magamhoz, ha már…
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
Többnyire sehogy. Nem hiszem, hogy én tudnék róla jól beszélni, pedig azért érezhető, hogy valamikor kell majd; szerintem kell még egy kis idő hozzá. Valamiért mindig az jut eszembe, hogy csak akkor lehet majd elkezdeni feldolgozni a rendszerváltást stb., ha történik egy generációváltás. Nagyon remélem, ez hamar lezajlik. Gondolom, van kapcsolat a szánalmas aktuálpolitika és aközött, hogy a régi rendszerben szocializálódott réteg irányít (ez persze továbbgondolható, felteszem, a következő nemzedék a jelenkori korrupcióhoz stb. lesz szokva/idomulva és így tovább) tulajdonképpen ugyanolyan szellemben.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Amikor elküldtem ezt az interjút Áfra Jánosnak, visszaküldte, hogy túl sok a „nem tudom”, lehetnék beszédesebb.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
„I am. I am. I am.” (Sylvia Plath)
