A Vegyen egy jó szót! nevű jótékonysági akció november 17-től december 5-ig tartott a pesti Írók Boltjában. A szavakat a művészek ajánlották fel, a közönség pedig megvásárolhatta élelmiszerekért. A rendkívüli kezdeményezés kitalálóját és lelkét, Scipiades Erzsébet újságírót kérdeztük.
KULTer.hu: Maga a szóárverések története messzire nyúlik, emlékszem egyszer régen én is így vettem meg Csukás István kedvenc szavát, a karfiolt.
Tizennégy évvel ezelőtt, újságíróként Szomolyán jártam. A tufabarlangokban cigány családok éltek, a gyerekeknek nem volt mit enniük. Akkor kértem fel először írókat, költőket, újságírókat, adjanak kéziratokat, amiket elárverezhetünk krumpliért. A kéziratok kikiáltási ára egy mázsa krumpli volt. A Népszabadságban föl akartam adni erről egy lakossági hirdetést, azt hitték, vicc. Viccnek gondolták, hogy valaki ennivalóért Faludy-, Konrád-, vagy Lázár Ervin-kéziratot akarna eladni. Hat és fél tonna krumpli gyűlt össze. De a kamion nem Szomolyára ment, mert a település MIÉP-es polgármestere megüzente, amint a település határára érünk, a magyarok megrohanják, fölborítják. Így inkább Gilvánfára vittük a krumplit. A 2000-es évek elején a hajléktalanoknak létrehozott nappali melegedőkben nyolc-tízévesek tűntek fel. Zsíros kenyeret kaptak és teát. Aztán megnyílt Magyarország hajléktalanóvodája, és megint az írókhoz, költőkhöz fordultam. De mert az embereknek már nem volt pénzük kéziratokra, kitaláltam a szóárverést. Kéziratos szavakat árvereztünk el a Merlin Színházban. Ötévente fordultam az írókhoz, így akartam felhívni a figyelmet arra, ami ma már nyilvánvaló: nemcsak Afrikában éheznek gyerekek. Az utóbbi másfél-két évben riportokat készítettem Magyarország legnagyobb szegényiskolájáról, az abaújkéri Wesley Többcélú Intézményről. Az iskoláiról, az óvodáiról. A gyerekek nincstelenségéről. Arról, hogy hétvégeken és az iskolai szünetekben alig van mit enni. Hogy a legnagyobb kincs a liszt, mert ahhoz csak víz, kis só és sütőpor kell, s a platnin lehet sütni a vakarót.
KULTer.hu: Mennyibe került egy-egy kézirat?
Idén már 59 írót, költőt, rendezőt, színészt és történészt kértem föl, adják egy-egy kézírásos szavukat, mondatukat. A szavaknak, mondatoknak idén kötött ára volt. 1 szó=3 konzerv vagy 10 kiló liszt, rizs vagy száraztészta. Egy vagy több mondatért 9 darab konzervet vagy 30 kiló lisztet, rizst vagy száraztésztát kellett az Írók Boltjába bevinni. Időnként az Írók Boltja úgy nézett ki, akár egy szatócsbolt. Az emberek mindent hoztak: diót, fokhagymát, C-vitamint, bödönnyi disznózsírt. Talán most fogták föl először a valóságot, a gyerekszegénységet, azt, hogy a gyerekéhezés szégyen és bűn.
KULTer.hu: Nagy örömmel olvastam a levelét, melyben írta, hogy tőlem az összes szó és mondat elkelt. És látom, hogy minden szöveg szépen fogy.
Tonnányi élelmiszer gyűlt össze. Vannak szóvevők, akik sírnak, és a saját gyerekkorukról mesélnek. Idén nem volt licit. Időnként emeltük az árat, egy-egy különleges szóalkotásért, szórajzért 50 kiló lisztet vagy rizst kértünk. És megadták. Van, aki külföldről kért szót: Angliából, mivel ott él. Itthon nincs munka. Idén a szavak egy része is külföldről jött. Külföldön élő íróktól: Párizs, Berlin, Marosvásárhely, Indonézia. Terézia Mora, Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos fordítója Berlinből küldte el a szavait. A Vegyen egy jó szót! jótékonysági akcióra 50 írót kértem föl, ma már a számuk 62. Csatlakozott Alexander Brody is. Göncz Árpád és felesége pedig úgy fejezte ki szolidaritását, hogy élelmiszer-adományt küldött.
KULTer.hu: Miért lehetett ilyen nagy az adakozási kedv?
Lehet, hogy az mozgatta meg az embereket, hogy ez egy olyan akció volt, melynek során úgy tehettek valakikkel jót, hogy közben ők is kaptak valamit. Szavakat, mondatokat híres íróktól. Az írók szolidaritása pedig két dologra jó. Egyrészt arra, hogy a gyerekek és a családok kihúzzák a legnehezebb hónapot, a decembert, másrészt arra, hogy megint felhívjuk a figyelmet: talán nem kellene megvárni azt, amikor alultápláltságba halnak bele Magyarországon a gyerekek.
KULTer.hu: Nagyon különös szavak is születtek.
Az írók, költők szeretnek játszani a szavakkal. Hihetetlen, hogy miket alkotnak: „angyaltüsszentés”, „szájkiférc”, „Nemzeti Csicskatalicska Üzem”, „rendszeridegenny”, „fejszemosolygás”. De csak úgy maguktól is születnek szavak. Én például szócipelő vagyok. A szómegbízottak mások helyett járnak el, a könyvesbolti eladók a szókiadók, és vannak a szóvevők is. Azért, hogy el ne vesszenek a szavak, mindent dokumentálok a szóbazárban, a Vegyen egy jó szót! Facebook-oldalon, ami egy kicsit arra is jó, hogy a szóvevők és szóimádók megismerjék a kortárs irodalmat.
