Három
I.
Megfordult a szél,
megfordította a levelek hullását:
egy pillanatra mind megállt,
mintha pókhálóba akadt volna.
Meggondoltam magam.
A döntés pillanata nem került a számon tartottak közé.
Nem emlékszem rá,
sem a miértek halvány töredező erezetére.
Csendben függnek, mozdulatlanul,
leperegve az alvó fákról,
anélkül, hogy elérnék az éber avart.
II.
Megfordult a napfogyatkozás,
a tárgyak elmállanak, majd feltelnek
és újra árnyékot vetnek.
A visszatérő fotonok végigrezegnek a város íriszén,
visszamosódnak a színek.
Az egész egy pillanattal tovább tartott.
III.
Kezdhetnéd előröl, vagy elindulhatsz visszafelé,
csak hogy beleláss a dolgok lényegébe.
Már nem számolod, már nem tudod,
hányszor ismételted meg a mozdulatsort.
A végeredmény már rég tökéletes,
mégsem hagytad abba,
pulzusod felvette a nyakkendőkötés ritmusát.
Ujjaid, mintha berögzült dallamot játszanának.
Csomók és hurkok.
Újra, meg újra.
