15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?
Elég későn, egy sárvári irodalmi táborban derült ki számomra, mint sokaknak egyébként, hogy a zsűri tagjai kötetekkel rendelkező írók, költők. Talán a „kortárs irodalom” kifejezést is itt hallottam először.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
Miután ötödik osztályban vettük a Toldit, írtam egy elbeszélő költeményt a Leviatánról. Azt hiszem, ez volt az első próbálkozásom, s úgy emlékszem, az önkifejezési és feltűnési vágy motivált.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Töredékekből dolgozom. Ha összegyűlik egy párbeszédképes részekből álló anyag, leülök írni, és ilyenkor próbálom a lehető leginkább kizárni a külvilágot, az utószerkesztést pedig az adott írás belső törvényszerűségeit figyelembe véve végzem. Ez azt jelenti, hogy kis koherens egészeket szeretek létrehozni, amibe nem fér bele egy külső paradigma beszüremkedése. Ez legfeljebb nem tudatos módon történhet, és persze meg is történik.
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
A vers számomra egy desztillátum. Van egy kezdeti gondolatkör, amivel foglalkozom, és a cselekvés végére egy tömör, haraphatatlan, tovább nem redukálható gondolati egységet próbálok kapni – számomra jelenleg ezt a pontos sűrűséget csak a vers képes elérni. A különböző médiumok keresztezése, párbeszéde inkább foglalkoztat, mint egyetlen egy kiválasztása, erre tettem kísérletet a Testtelen tánc videóprojektben is. Most épp fotogramverseken gondolkozom, kíváncsian várom, mi sül ki ebből a nászból.
KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?
A slam hivatalos elnevezése itthon slam poetry, tehát valamiféle költészetként definiálja önmagát. Innentől kezdve szöveg szinten érdemes megvizsgálni. A kérdést, hogy bravúrosan adják-e elő, szintén az egyes performanszokkal kapcsolatban lehetne feltenni. Én a külső elvárásrendszereknek ellentartó műveket kedvelem, mindenki eldöntheti, hogy a slam produkciók beletartoznak-e ebbe a kategóriába.
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
Sosem tudtam teljesen felfogni azt a rendszert, amiből a demokratizálódási folyamat kivezette az országot. Ebben a megértésben azonban a jelenlegi politikai helyzet nagy segítséget nyújt. Múlandónak tartom a pusztán politikai, propagandaverseket, ugyanakkor egy autonóm vers, amely politikai-társadalmi érzékenységről ad tanúbizonyságot, fontossá válhat. A jelenlegi apátiában bárki közéleti szerepvállalásának komoly tétje lehet, a kérdés leginkább a hitelesség.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Másodjára voltam Sárváron, meglehetős önbizalommal mozogtam az adott keretek között, csak az zavart, hogy a versek egy-egy zsűritaghoz voltak beosztva a műhelymunkán. Nagyon szerettem volna meghallgatni Kemény István véleményét a szonettemről, így mikor átléptünk volna valaki más szövegeire, még erre gyorsan rákérdeztem. A következő volt a reakció: „Jó, jó. Tök jó formavers. De minek írtad?” Azóta igyekszem mindig feltenni magamnak ezt a kérdést.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
Nem szeretek kontextusából kiragadni idézeteket. Ezt a sort kihúztam valahonnan: „megemészt-e a gép, ha szeretni nem tud”.
