A Jolly Joker több kártyajátékban is a legértékesebb lap, mivel bármelyik másikat helyettesítheti. Ennek tükrében Simon West új filmjének magyar címe is roppantul találó, mivel ez is több filmet próbál helyettesíteni, ám az értéke már vitatható.
Jason Statham neve már-már garancia egy jó kis csetepatéra. Ráadásul kreatív csetepatéra, nemcsak holmi sötétben durrogtatós kamerarángatásra, hanem izgalmas, jól koreografált, egyedi helyszíneket, technikákat és eszközöket alkalmazó verekedésre. Így mikor a Nyugatinál mit sem sejtve várakozunk a metróra, elég egy pillantás a Joker plakátjára és menten összefut a nyál a szánkban, hogy újabb akrobatikus pofozásokat láthassunk az elmúlt tizenöt év akció- és gengszterfilmjeinek kopasz királyától és már rohannánk is vissza a Westendbe mozijegyet venni. De inkább ne tegyük.
Az, hogy ez a film csapnivaló lett, nem Jason Statham hibája, hiszen ő továbbra is Jason Statham, és ez egy meglehetősen kiszámíthatóan kamatoztatható tulajdonság. A fent leírtakat méltán elvárhatjuk és nagyrészt meg is kapjuk, de sajnos, ha a stílusos gyepálás mellé nincs legalább egy középszerű alapsztori, a jasonstathamkedés is kevésnek bizonyul. Valószínűleg az lehetett az alapkoncepció, hogy készítsünk egy filmet Jason Stathammel, tök jó lesz! És itt meg is állt a dolog. Mert bármily egyszerű vagy sablonos is legyen – mert hát A feláldozhatókat sem csavaros történetvezetése miatt élveztük – kell egy józan paraszti ésszel feldolgozható történet, aminek van eleje, közepe és vége. Általános iskola hatodik osztály: bevezetés, tárgyalás, befejezés. Nos, itt a forgatókönyv (amit amúgy William Goldman, Oscar-díjas szkriptes írt, saját regényét adaptálva) mindössze a bevezetésig jut el, addig viszont legalább háromszor.
Nézzük tehát hogyan is alakul a történet. Már az első jelenet, melyben Nick Wild (Jason Statham) jófejségből megvereti magát egy parókás vegasi csinovnyikkal, hogy az lenyűgözze barátnőjét, indokolatlanul hosszú és teljességgel funkciótlan, hiszen a főhősünkről nem sokat árul el és még csak nem is szórakoztató. De ezek után már majdnem beindul a film, szippantunk egy nagyot Vegasból, érezzük a sivatag, a szerencsejáték és Jason tesztoszteronjának bódító illatát, de mielőtt igazán elmerülhetnénk ebben a csodás atmoszférában, gyorsan kapunk is egy józanító pofont. Majd ezt több is követi.
A testőrként dolgozó Nick volt barátnőjét jól helybenhagyja a Vegasba látogató maffiacsemete (Milo Ventimiglia), és a nő bosszút esküszik, de ezért Nicknek kell összeveretnie magát, így a klasszikus „egy nőért a világ ellen” sztori kezd kibontakozni (a szomszéd teremben is ezt nézik, csak ott a Taken 3-ra vettek jegyet, egy jó liamneesonozásra). Ez az irány nem is lenne rossz, ha végigvinnék, csak hát gyorsan el is vágják a fonalat: Jason megsemmisít mindenkit egy bankkártyával, a nő negyedóra alatt bosszút áll, majd rögtön ezután le is lép.
Mivel a kismaffia életben marad, a cselekmény még folytatódhatna a megtorlással, és ez így is történik, csak valahogy mégsem erre helyeződik a hangsúly, hanem egy újabb történet veszi kezdetét, egy „mester és tanítványa” sztori. Ugyanis Nick Wild aktuális kuncsaftja egy málészájú ifjonc (Michael Angarano), aki bár testőrnek fogadja fel, igazából tanulni szeretne marcona mesterétől. Habár Nick az elején elutasító, később bizalmába fogadja a szerencsétlen fiút, akiről kiderül, hogy nem is koldus, hanem királyfi, pontosabban milliomos, és hajlandó lenne bármire, hogy önvédelmet tanulhasson Nicktől. Persze valami egészen mást fog tanulni, ami a film végén gyönyörű bölcsességként hangzik majd el.
De mielőtt ez megtörténne, újabb fókuszváltás történik, és hirtelen újabb fordulatot vesz a cselekmény. Két verekedés között megismerhetjük Nick szerencsejátékos oldalát és hosszú vágóképeket nézhetünk kártyapartikról, illetve arról, hogy Nick miképpen nyer meg, majd veszít el mindent. Ám mindezt annyira unalmasan teszi, hogy szinte sóvárgunk Korda Gyuri bácsi és Klárika kommentárjáért, akikkel a kártya még sosem volt ennyire unalmas, pedig ők aztán igazán távol állnak az akciófilmek világától.
A kártyakómából arra ébredünk, hogy a maffia megint megjelent, pedig már szinte el is felejtettük, hogy ők is benne voltak a filmben, de Jason ismét előbújik Nickből és látványosan lerendez mindenkit. Ilyenkor megint kicsit boldogok vagyunk, de aztán megérkezik a várva várt zárógondolat, melyben a tanítvány summázza, hogy mit is tanult: rájött, hogy mindenki fél valamitől. Ám ezt a Minimax műsorán Dóra, a felfedező már sokkal korábban elmondta, ezért kár volt moziba mennünk.
Mindemellett az operatőri munka, a vágások és az idősíkok használata említésre méltó, Jason Statham is hozza a tőle elvárt cinikus, morcos macsót és a látványos verekedéseket. De ezért nem érdemes végigülni az egészet, inkább nézzük meg újra Az olasz melót vagy A szállítót.
Joker (Wild Card), 2014. Rendezte: Simon West. Forgatókönyv: William Goldman. Szereplők: Jason Statham, Michael Angarano, Milo Ventimiglia, Stanley Tucci. Forgalmazza: Big Bang Media.
