Kótel maaraví
Szól a kakas már, majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
Micsoda madár, hej de micsoda madár?
Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már? (népdal)
Állok
nem csak úgy megállok
teljesen állok
egy ideje
igazából már jó ideje
Kótel maaraví
én állok előtte
vagy ő (ez) áll (van) előttem
térben
méterekkel
és időben is
mert még nem léptem oda
amíg nem lépek oda
kezem a zsebemben
a bal zsebemben
szorongatom a kvitlit
otthon írtam
sírtam is amíg írtam
mert nagyon szeretném
ha nem úgy lenne
ami úgy van
mert nem jól van úgy.
a Falnál (ban) rések
látom
innen is
valahová valamelyikbe
bedughatom
pont be fog férni
nem kellett volna
ilyen messzire jönni
elég lett volna a Csörsz utcai ajhel is
a cadiké
de akkor rövidebb lett volna
a remény
hogy teljesülhet
a kérés
a kvitlin
amit már egészen összegyűrtem
magamra borítom magam
takarni teret
takarni időt
a nyüzsgést körülöttem
a turistákat
a játszásiból kvitlikkel
és az olyanokat is
mint én
az igazán csodát várókat
hanyadik kaddist mondom már
hanyadik BESZT lelkéért
aki valaha volt
este lesz
fényes Jeruzsálem
Salom al-Jiszraél
mert ha én most tényleg
odamegyek
réshez
az én résemhez
az én kérésemmel
akkor a falnak állnia kell
amíg a kérés(em) teljesül
és még tovább
amíg minden kvitli
kérése teljesül.