Három év után visszatértek a Barden Bellák, az eltelt idő alatt pedig nemcsak a lányok, hanem az alkotók is bátrabbak lettek: a Tökéletes hang 2-ben megkapják a magukét a németek, a dánok, a dél-koreaiak, az amerikaiak, az indiaiak, de a popkultúra és az abban megjelenő profitorientált szemléletmód sem ússza meg a kritikát. De vajon érdemes volt-e tovább szőni az a capella lányok kalandjait?
A Tökéletes hang első része meglepően okos közönségfilm volt. A Jason Moore által rendezett mű ugyan nem lett forradalmi vagy épp maradandó, azonban általa megszületett a kiváló Kidobós: Sok flúg disznót győz (Dodgeball: A True Underdog Story) című sportfilmparódia párdarabja. A Tökéletes hang a főként tinédzsereknek szánt, kétdimenziós karaktereket felvonultató, bárgyú, 16 éves korig könnyű azonosulási lehetőséget kínáló zenés-táncos limonádé coming of age sztorik népszerű darabjait (a High School Musical-szériát vagy bármelyik tinédzserfilmet az HBO és a Disney Channel délutáni műsorsávjáról) tette nevetség tárgyává hasonló módon, mint ahogyan a Kidobós bánt el a sportfilmekkel. Moore úgy járatta le a műfaj bevált elemeit, hogy közben saját maga is egy kerek és komolyan vehető történetet épített fel azokból, annak ellenére, hogy az a capella körülbelül annyira elismert műfaj az előadóművészetben, mint a kidobós a sportvilágban. Így aztán a film végig két szinten működött: a fiatalabb nézők számára egy élvezetes High School Musical-klónnal ért fel, az avatottabbak pedig egy fergeteges paródiát kaptak a pénzükért.
Folytatást készíteni alapvetően kockázatos vállalás, pláne egy ilyen film esetében, melynek első része az előbbi pozitívumok, valamint a látványos koreográfiák és az ütős a capella mash-upok ellenére sem okozott sok emlékezetes pillanatot. A Tökéletes hang 2 kezdőjelenete pedig csak megerősíti az aggodalmat, mely az önismétlő folytatásokkal kapcsolatosan általában jelentkezik (elég csak a Transformers vagy a Másnaposok sequeljeire gondolni): az első rész nyitányához hasonlóan itt is kínos helyzetbe kerül a hölgyekből álló énekes csapat, hányás helyett most egy szándékolatlan villantás szolgál poénforrásul, mely eseménynek szemtanúja maga Barack Obama is. Az elejefőcím alatt a jobb érzésű néző így a lehető legrosszabb eshetőségre készül fel, azonban az ezt követő közel két óra mégis kellemes, sőt, tartalmas szórakozást tartogat.
Az alkotók a szerencsétlen kezdésen kívül nem estek bele az önismétlés hibájába. Az új rendező, a producerként is a projekt felett bábáskodó, valamint a filmben szakkommentátort alakító Elizabeth Banks és a forgatókönyvet ismét jegyző Kay Cannon képesek tovább árnyalni az első részben megismert karaktereket: azon túl, hogy új célt és friss motivációt adnak a figuráknak, komolyabb mondanivalót is megfogalmaznak.
A Barden Bellák számára a tét ezúttal minden korábbinál nagyobb: amerikai csapatként először kell megnyerniük az a capella világbajnokságot, hogy a félresikerült elnöki balhé miatt ne oszlassa fel őket az egyetem dékánja és az énekeseket összefogó szakszervezet. Mindeközben Beca (Anna Kendrick) állást kap egy lemezkiadó cégnél, és a kórus sorsánál fontosabbnak látja esetleges zenei produceri karrierjét, amelyhez a Trópusi vihar Les Grossman-jéhez hasonló stílusú pénzhajhász főnök (Keegan-Michael Key) bizalmát kell elnyernie. Mindemellett csatlakozik a csapathoz az elsőéves Emily (a korábban Oscarra jelölt Hailee Steinfeld), akinek célja, hogy édesanyja, az egykor szintén Bellaként tündöklő Katherine (Katey Sagal) hagyatékát ápolja. A kötelező szerelmi szál pedig ezúttal az altesti és politikailag inkorrekt poénok többségéért felelős Fat Amy (Rebel Wilson) és a férfikórus egykori vezetője, Bumper (Adam DeVine) között bonyolódik, többek között ennek a románcnak köszönhető a film egyik legszórakoztatóbb és az első rész parodisztikus jellegére emlékeztető jelenete.
A parodisztikus stílus azonban néhány az előbbihez hasonló szekvenciát leszámítva érezhetően visszaszorult: a Tökéletes hang 2 komolyabban veszi magát, mint azt az elődje tette. A harsány ironikus-szarkasztikus hangvétel szinte teljesen kiveszett a filmből, helyette a tanmesei jelleg erősödött fel. A történet fő motívuma az eredetiség kérdése: Beca korábban mash-upokat készített és az a capella is a feldolgozásokról szól. A Keegan-Michael Key által alakított stúdióvezér azonban épp az egyedi hangot hiányolja Beca munkáiból, az a capellában viszont a saját dalokért jár azonnali kizárás, megbélyegzés. Ilyenformán Beca figurája mellé odatehető az újonc Emily, aki szabadidejében dalokat ír, és persze legnagyobb álma, hogy énekesnő lehessen. A film így egyszerre Beca és Emily coming of age története, ezzel párhuzamosan pedig az a capella és a mainstream előadóművészet alapvetései közötti ellentétet boncolgatja.
Az előbbi szál azonban nem működne szerethető karakterek és kiegyensúlyozott színészi teljesítmény nélkül. Anna Kendrick ismét bebizonyítja, hogy nemcsak énekelni tud, hanem képes arra, hogy árnyalja Beca figuráját, aki immár nem félénk elsőévesként, hanem dívaként van jelen, sőt, az általa átélt identitásválság is hihető, felesleges pátoszoktól mentes. Ugyanez igaz Hailee Steinfeld teljesítményére, aki amellett, hogy egy minden lében kanál csitrit játszik, képes szimpatikussá tenni figuráját a szintén átélhető motivációknak (felnőni édesanyja hírnevéhez, ápolni a családi hagyatékot) köszönhetően.
A filmben elhangzó a capella produkciók is a már említett komolyodásra utalnak: bár Miley Cyrustól Pitbullig a kortárs popzene összes híres-hírhedt alakját megidézik az alkotók, néha egészen sajátos módon (a film elején például Fat Amy gondolja újra a Wrecking Ballt), a kórusok által előadott produkciók inkább a komolyan vehető előadóművészethez közelítenek, semmint az első részben gyakori humoros és parodisztikus dalbetétekhez. A koreográfiák grandiózusak, az ének újra szépen szól, minden produkció jól mutat a vásznon.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a Tökéletes hang 2 humort és helyzetkomikumokat tekintve elmarad az első résztől, ám inkább csak stílusváltásról beszélhetünk. A film a műfaj tipikus elemeinek túlhajtása helyett az amerikai tucatvígjátékokra jellemző altesti és a politikailag inkorrekt humort alkalmazza, mely bár néhol kifejezetten kínos (például a már említett első jelenetbeli villantás, vagy épp Fat Amy néhány megszólalása esetében), több helyen viszont remekül működik, főképp az egyes nemzeteket pellengérre állító jelenetekben. Az antagonisták különítményeként aposztrofált német a capella csapat például a nemzettel kapcsolatos összes létező sztereotípiát felvonultatja, de az amerikaiak öniróniát is tanúsítanak, mely poénok kimondottan frappánsra sikeredtek.
A Tökéletes hang 2 így a várakozásokat felülmúló, újító szándékú folytatás lett, mely bár komolyabban veszi magát, mint az feltétlenül indokolt lenne, a jól felépített karakterek és a történetben rejlő velős mondanivaló miatt ez csak kevéssé zavaró. Az eredmény egy újabb minőségi popcorn-mozi, lendületes dalbetétekkel, szerethető figurákkal és néhány emlékezetes poénnal: elvégre nem mindennap láthatjuk Snoop Doggot karácsonyi dalokat énekelni.
Tökéletes hang 2 (Pitch Perfect 2), 2015. Rendezte: Elizabeth Banks. Forgatókönyv: Kay Cannon. Szereplők: Elizabeth Banks, Anna Kendrick, Hailee Steinfeld, Katey Sagal, Brittany Snow. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
