Az élet nagy kérdései forognak kockán, amikor egy szögletes térben, három képkockában elmélkedik, fejteget, borzong vagy unatkozik egy kocka. Teszi mindezt addig, míg önfaggatózásaival sarokba nem szorítja magát. Egyedül van egzisztenciális krízisével, létezését úgy helyezi egyre újabb megvilágításba, hogy annak fényében a saját árnyéka is megtörik.
Önjellemzése szerint kabai lóránt „kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál”. David Lynch A világ legmérgesebb kutyája című projektjéből ihletet merítve gondolta el és alkotta meg Kocka karakterét, akit – követve kitalálójának példáját – jellemezzünk így: szögletes, nemtelen, gondol, ért, félreért. Legyen hát, a Kocka és a haverok című comic strip-sorozatot böngészve amúgy sem tehetünk mást, el kell fogadnunk, hogy egy kockának is lehetnek érzelmei és gondolatai. Hogy létezik és filozofál, létfilozofál, hogy érzékel és csalódik, érzékcsalódik. Ötöl-hatol, négyzetel. Meg néha káromkodik, ha szükségét érzi.
Nyíltan vall a zártságáról, keretbe illeszti keretezettségét. Gomolygó gondolatfelhők szállnak fel az épített környezetben álló leszabályozott, mesterséges formából, aki/ami egyre-másra rákérdez: én határozom meg a teret, vagy az határoz meg engem? Van-e egyáltalán bármi, ami belakható, ami valóban megélhető és megérthető?
Durva bizony, egy kockának ennél durvább nem is lehetne, hiszen (ellentétben gondolatsoraival) se keze, se lába, így más lehetősége nem lévén: egy helyben maradva járja be világát, híján majdnem minden garanciának.
Legtöbbször humoros vagy ironikus, máskor szarkasztikus, gunyoros vagy csüggedt éndialógusokban, monológokban gondolja folyamatosan újra helyzetét, mindig átfordítja előzetes gondolatsorait, megközelítésmódját. Így a sarokban állva megfogalmazott sarkos kijelentései minden egymást követő comic stripen érvénytelenedhetnek vagy finomodhatnak.
Kockának egy megtervezett koncepció részeként kell számot vetnie a tervezhetetlenséggel, amihez jelentős apparátust meg is mozgat. Különböző gondolatrendszerek közt ingázik, amelyeknek sosem rendeli alá magát igazán; kritikus szemlélődésében folyamatosan dolgozik a szkepszis, így könnyen hagyja hátra addigi belátásait, s jut el például az én- és világértelmezésében pár comic strip alatt a fogolydilemmától Heideggerig.
A projekt 2007-ben indult útjára, s különböző fórumokon és rövidebb-hosszabb ideig, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de töretlen erővel futott, 2012 óta a KULTer.hu adott neki otthont. Bár Kocka kényszerszerű önsanyargatása csak berekeszthető, le nem zárható, a Kocka és a haverok sajnálatos módon a végéhez ért. Hogy lesz-e még folytatása, az remélhető, de nem tudható. Ami bizonyos, hogy a sorozat közel nyolc éves fennállása, megannyi elgondolkodtató és megmosolyogtató darabja után alább mindenképp rácáfol önmagára…
