Tegnap
Vártalak a tegnapi vonaton,
robogás közben oltalom
volt mindkét karom körülötted.
Levetkőztél a tegnapi vonaton,
ahogy fáradt ujjaid monoton
zakatolása a cipzár gerincét
felhasította, a köztünk lévő
mellékutca benépesült.
Átöltöztél a tegnapi vonaton,
robogás közben oltalom,
mint két karom, belém fúródtál.
Vártál a tegnapi vonaton,
ahogy fáradt ujjaid lenyomata
a csupaszon hagyott ülésen maradt,
felhasadt közöttünk
a gyalogút mentén a magasles.
Levetkőztem a tegnapi vonaton,
robogás közben oltalom
volt mindkét karod körülöttem.
Átöltöztem a tegnapi vonaton,
ahogy fáradt gerincemet
megpendítette ujjaid melege,
fényleni kezdett
a köztünk növő lugasok zöldje.
Ahogy egymással szemben álltunk
a tegnapi vonaton,
robogás közben oltalom volt
karjaink nyáresti folytatása.
Ahogy előttem álltál csupaszon,
én se tehettem mást.
Az ujjaink közti űr
meteorokkal telt meg,
hogy tovább utazhassunk.
Polifónia
Sivatagi rózsa,
ajándék, bomlás:
lékek, szenvedélyek,
belédgombolkozás.
Barna kőálca,
egymáshoz ütődő
nagy kristálypéntekek,
éles vetületek.
Veszendő birtokok
koccanásaink.
A hullámokként görgő
indulatok tartanak össze.
Mozdulatainkba
mártott lexikonok,
a szavak lépcsők,
hozzád vezetnek.
