Mi, FISZ-táborozók már negyedik éve térünk vissza nyáron Mogyoróhegyre, hogy részt vegyünk a tanulságos műhelymunkákon, beszélgetéseken, a régi ismerősök mellett mindig találkozzunk új arcokkal, és természetesen izgalmas eszmecseréket folytassunk egy-egy macifröccs mellett ifjú irodalmárokkal, költőkkel és prózaírókkal.
Az érkezés, a gyors eligazítás és a műhelymegbeszélés után a tábor első vendége Szilasi László volt, akivel Vass Norbert beszélgetett. Mivel Szilasinak számtalan szerepe van, ezért a kérdező egy játékkal indított: úgy mutassa be az író az elmúlt éveket, mintha egy osztálytalálkozón venne részt. Szilasi erre azt mondta, hogy az utóbbi években haladt előre a munkájával, agydaganatot diagnosztizáltak nála és megműtötték, tanít és a gyerekek nőnek. Helyzetek és mindennapok. Vass Norbert jellemzése szerint mintha Szilasi mantrákat írna a szegedi betonra. Ez a szabályosság az írás folyamatában is felfedezhető. A harmadik híd megírásához évekig gyűjtötte az anyagot, minden készen volt addigra, így a megírása könnyen ment. Arra a kérdésre, hogy el tudja-e különíteni a szerepeit, elmondta, hogy kifelé megy az eddigi értelmiségi szerepekből. Eddig azt hitte, hogy vannak akadémiai törekvései, mára már nem igazán érdeklik ezek a tanításon kívül. Írónak tartja magát, örömmel írja a tanulmányokat, kritikákat, de a nagy tudomány kezd benne meghalni. A legutóbbi regényéből film is készül Deák Krisztina rendezésében, aminek a forgatókönyvét is Szilasi készíti. Nagyon érdekes számára, hogy olyan mondatokat kell alkotni, amit aztán a rendező képpé alakít. A szereplőket illetően Szilasinak nincs konkrét elképzelése arról, kik játszhatnának a filmben, Deák Krisztina nem feltétlenül hivatásos színészekben gondolkozik. Ha nem is készülne el a film, számára akkor is tanulságos volt ezzel foglalkozni.
Vacsora után a legújabb FISZ-kötetesek bemutatkozása következett. Az elsőkötetesekről Dobás Kata és Tóth-Czifra Júlia folytatott beszélgetést. Elsőként Fekete Anna Oda-vissza című verseskönyve került terítékre. Dobás szerint a szavak ereje, azok létjogosultsága a központi kérdés, a kötet célja az önmegtalálás. Az emberi viszonyok kérdésessé válnak, nem fejthetők fel könnyen.
Juhász Tibor Ez nem az a környék című kötetére jellemző, hogy a szocioköltészet bélyegét nyomják rá a kritikusok, de Tóth-Czifra szerint nem biztos, hogy ez a kötet tétje. Nagyon jól megszerkesztett könyvről van szó, egy idő után ellenőrizhetetlen a szövegek mozgása, bár szorosan összekapcsolják őket a ciklusok közötti ismétlések, átkötések – ez az összetartozás-érzés a motívumok mellett az echószerű sorismétlésekkel is erősödik. Az egyik legfontosabb kérdés nála talán az, hogy a tér, a környezet hogyan határozza meg egy ember személyiségét és fordítva.
Bödecs László Semmi zsoltár című kötetéről Dobás elmondta, hogy az irodalmi hagyományhoz való viszonya nagyon erőteljes, az intertextusok könnyen visszafejthetőek és kiemelt szerephez jutnak. A blogszerűség jegyei is felismerhetőek a verseken a mindennapok részletes leírásában. Ezért a címben is párhuzam vonható: a semmi a mindennapiságra, a zsoltár pedig az irodalmi hagyományra visszhangzik, de ezek a fogalmak könnyen fel cserélhetővé válhatnak.
Tóth-Czifra érdekes helyzetben beszélhetett Szendi Nóra regényéről, mivel ő volt az egyetlen szerző az elsőkötetesek közül, aki a közönség soraiban ült. A Zárványok alakulását két narratív motívum határozza meg, az egyik a kábítószeres jelen és a három plusz egy (Berzsenyi) férfi a főszereplő életében. A regény összefűzi a két szálat, a szerelem és a kábítószerek hatása konkrét párhuzamba kerül. A három különböző férfi más-más hatással van a lányra, mint ahogyan a különböző fajtájú drogok is. A regény érzékletesen vezet be a kábítószerek világába oly módon, hogy nem a lecsúszás végső stációját mutatja be.
Az elsőkötetesek után régebbi motorosok kerültek mikrofon elé. A Hortus Conclusus sorozatban jelent meg Farkas Arnold Levente nagyon kompakt szövegeket tartalmazó verseskötete és Kiss László regénynek hazudott novelláskötete. A szerzők felolvasása után Gondos Mária ült mikrofon elé, hogy a közönséget megvárattató Horváth Benjit kérje meg, olvasson fel az új kötetéből, a Beatcore-ból. A könyvbemutatók után a táborlakókat az Óperentzia és Seldon szórakoztatta.
A második napon folytatódtak a délelőtti és délutáni műhelymunkák, majd a tavalyi évhez hasonlóan Urbán Bálint és Makai Máté adtak egy rövid, ám annál szórakoztatóbb koncertet a kilencvenes évek popszámainak rock’n’roll-os feldolgozásából. Idén a formáció Mucha Attilával egészült ki. A jókedv így a délutáni beszélgetéshez biztosítva volt. A friss Aegon-díjas Péterfy Gergelyt arról faggatta Patócs László, hogy milyen érzés volt a Kitömött barbár hangos sikere a többi kötetének fogadtatásához viszonyítva. Péterfyt váratlanul érte a siker: mindig törekszik arra, hogy sok olvasója legyen, ezért viszi a motor, hogy valamit másképp, jobban csináljon. Az új regényének történetét nagyon izgalmasnak tartotta, de ez még nem garancia a sikerre, hisz egy jó sztorit is meg lehet írni rosszul. Arra a kérdésre, hogy a könyv marketingje, Facebookos reklámozása mennyire volt kitalálva, elmondta, hogy valójából nem volt megtervezett marketingstratégia, jött magától az ötlet. Elkezdte reklámozni az olvasók által beküldött fotókat, és ebből lett egy hullám. A Kitömött barbár előképe Péterfy doktori disszertációja, már akkor annyira megmozgatott benne valamit Kazinczy és Soliman barátsága, hogy tudta, ebből regényt akar írni. Ehhez először el kellett felejtenie a történetet, hogy messzebbről, nagyobb perspektívából tudja szemlélni. Ebben a folyamatban segítségére volt, hogy egy drámát is írt erről a történetről, de alapvetően nem tartja magát színházi embernek. Patócs kérdésére, hogy miért épp Török Sophie az elbeszélő, azt a választ kaptuk, hogy több szereplő is esélyes volt a narrátori szerepre, maga Kazinczy vagy Báróczi Sándor (aki kimaradt a regényből), végül mégis Sophie nyerte meg a castingot, hiszen özvegy, szegény és megtört asszony, tökéletes elbeszélő.
Vacsora után a Tökházban Dollár Papa Gyermekei lakásszínházi előadását tekinthették meg a táborozók, majd a füstös, lecsó illatú tábortűz körül a Szépirodalmi Figyelő gasztro számának bemutatóján (v)ehettek részt, ahol Király Farkas és Kollár Árpád is felolvasott. Este az Ozmo zenélt, majd a dj-pulttá váló kisbusz előtt rophatták a táncos kedvű táborlakók.
FISZ-tábor, 1-2. nap, Visegrád, 2015. július 18–19.
A fotókat Bach Máté és Káldy Sára készítette.
