Elérkezett a nem várt pillanat, az idei Campus utolsó napja. A fáradság nem érv, ha csak el nem mos minket az előre beharangozott eső, méltón kell búcsúztatni az elmúlt három napot. Irány a Nagyerdő, hisz vár a Kiscsillag, Péterfy Bori és jobbnál jobb irodalmi programok. A nap különlegessége: kellemes, örömteli beszélgetés Bocskor Bíborkával, a Magashegyi Underground énekesnőjével.
A zárónapom a KULTer.hu-Dub Székház Összművészeti Placcán kezdődött egy kellemes koncerttel. A KontAktus zenekar versmegzenésítéseit hallgattam, s láthatóan nem csak az én, hanem sok más fiatal tetszését is elnyerték a könnyed dallamok. A zenekar meglepetésként Áfra János költő egyik versét is magával hozta dallamokba zárva.
Eközben a Pepsi színpadon Kowalsky meg a Vega már javában tombolt. Bár még csak délután hat óra volt és a Nap rendületlenül ontotta magából a meleget, a fesztiválozók láthatóan kihasználták az utolsó nap minden percét. Az én kedvenceimet már el is játszották – mintha tudnák, hogy nem maradhatok sokáig –, így irány a Magashegyi Underground koncert, amire már jó ideje várok! Az ismerős dallamok hallatán egyre csak gyűlik a nép a Telekom Hallban. Bocskor Bíborka magához hűen most is egy különleges ruhakreációban lépett színpadra. Számomra a koncert legjobb pillanata az volt, amikor a színpad mellett állva észrevettem, hogy a Kiscsillag roadjaként nagydarab, kigyúrt fiúk a zenekar technikáját pakolászva éneklik hangosan a Magashegyi-dalokat. Két szám között a Víztorony felé kanyarodtam, ahol ismét belekóstoltam kicsit a slam világába. A DebreSlam-est keretében felléptek: Hegedüs Levente, Jákób Lajos, Szűcs Noémi Foffi és Somogyi Tibor. A tehetséges fiatalok művei láthatóan elnyerték a jelenlévők tetszését, ami arra enged következtetni, hogy a slam műfaja egyre inkább teret hódítva kerül be a nyilvánosságba.
Közben folyton az órámat lestem, ugyanis Bocskor Bíborkával már a fesztivál előtt lebeszéltünk egy interjút. Gyorsan visszasietek a koncert helyszínére, de sajnos nem ment minden gördülékenyen. Hosszú várakozás következett, de nem szerettem volna haszontalanul tölteni azt a ki tudja mennyi időt, ezért rövid időre bekapcsolódok a KULTer.hu utolsó Campusos eseményébe, ahol Zságer Balázzsal, a Žagar frontemberével beszélgetett Barna Péter. Szó esett itt zenélésről hazai és nemzetközi viszonylatban, a beszélgetés közepén pedig megrezzent a telefonom, Bocskor Bíborka már várt, hogy elkezdhessük az interjút. Egy csendesebb helyre elvonulva az énekesnő minden kérdésemre készségesen válaszolt, sőt, szinte megduplázódott a kérdések száma, mikor láttam, mennyire nyitott és milyen örömmel mesél. A végén annyira belemelegedtünk, hogy a zenekar tagjai már a busznál, indulásra készen várták énekesnőjüket a hazainduláshoz. Búcsú után a Telekom Hall tömegéhez csapódtam, s lelkesen csápoltam néhány Kiscsillag-dalra.
Gyorsan telt az este, rövid időn belül már ismét a Víztoronynál voltam, ahol az Atomerőmű Fénytorony Pódiumon egy újabb zenés előadásnak lehettem szem- és fültanúja. A közismert színésznő, Für Anikó Nőstényálom című lemezének dalait adta elő, melyben Hrutka Róbert is együttműködött. Egyfajta önvallomás ez, melyben a művésznő egy új arcát ismerhettük meg a dalokon és a szórakoztató, ám nagy igazságokat hordozó átkötő szövegeken keresztül. Mivel a programok kis csúszásban voltak, így a soron következő Fábián Juli- és Zoohacker-koncertet megelőzte az utolsónak tervezett Péterfy Bori és a Love Band a Telekom Hallban. Bori show-ja ismét mindenkit lenyűgözött, de a korábbi koncertjeihez képest úgy éreztem, hogy most kicsit rockosabbra vette a figurát, ami engem némileg lelombozott. Persze a már slágerekké vált dalok nem maradtak el, így ez kárpótolt mindenért. Hazaindulás előtt még tettem egy próbát, hátha tart még az időközben elkezdődött Fábián Juli-koncert, és nagy örömömre a három utolsó dal pont a kedvenceim közé tartozott, így még egy utolsó nagy erőt véve magamon az első sorba siettem, hogy kitáncolhassam magamból az elmúlt pár nap fáradalmait.
A koncert véget ért, ám a fesztivál még nem, ugyanis a DJ-pultoknál és a kisebb színpadoknál a legfáradtabbakat is odacsábító retro vagy épp mai modern zenék szóltak. Igazi utcabál hangulat. Már az idő is a mulatozás végére figyelmeztetett, az egyre erősödő, hűs szél hazafelé terelte lépteinket. Körbenéztem még egyszer utoljára, s élményeimet csokorba kötve elbúcsúztam a 2015-ös debreceni Campus Fesztiváltól.
Campus Fesztivál, 3. nap, Debrecen, Nagyerdő, 2015. július 25.
A fotókat Vékony Zsolt készítette.
