Ha valaki nem tudná, akkor eláruljuk: Mogács Dániel a Dumaszínház egyik felfedezettje, aki leginkább sokszínűségéről ismert. Már három éve nem tagja a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak, inkább foglalkozik a rendezéssel és a színészettel. Többek között jelenlegi munkáiról, sajátos stílusáról és műsorszámairól, valamint kedvenc olvasmányairól faggattuk a humoristát.
KULTer.hu: Mogács Dániel… vagy szólíthatlak inkább Dr. Mogácsnak? Hol kezdődik az egyik, hol ér véget a másik?
Határ mindenképpen van a kettő között, hiszen az egyik egy szerep, a másik pedig én vagyok. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy mennyire különül el tőlem Pinokkió, miközben őt játszom.
KULTer.hu: Az Egyenes beszéd című műsorban való szereplésed a mai napig népszerű a közösségi oldalakon. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Talán meglepő volt és váratlan. Azt tudtam, hogy valamilyen botrányt akarok csinálni, és szeretném a vaskalapos műsorvezetőt összezavarni. Számos pozitív visszajelzést kaptam, hogy sikerült „megtréfálnom” Kálmán Olgát – aki egyébként ezért a beszélgetésért megkapta abban az évben a legjobb interjú díját. Én persze nem kaptam semmit, de hát ez a világ ilyen. Később visszahívott, de azt már nem szerettem volna. Úgy éreztem, hogy az a pillanat egyszeri és megismételhetetlen volt. Ugyanígy vagyok a Kutya Párttal is, aminek már három éve nem vagyok a tagja. A választások után már nem éreztem jól magam benne, így befejeztem.
KULTer.hu: A politikától is eltávolodtál?
Dr. Mogács ettől függetlenül megmaradt. Sokan félreértik, pedig nem a magyar politikát akarom kifigurázni, hanem a fogyasztói társadalmat és a minket körülvevő világot állítom pellengérre. Globális problémák és jelenségek paródiája az egész.
KULTer.hu: Életrajzodat olvasva feltűnő, hogy rendkívül inspiráló szellemi légkör vett körül a családodban: képző- és iparművészet, írás, festészet, építészet, kémia, filozófia, bábozás… Hogyan hatottak ezek rád és a művészetedre?
Tudat alatt hatottak rám ezek az ingerek. Nem olvastam annyit, mint az elődeim, de rengeteg minden rám ragadt, és kaptam egy egészséges látásmódot a világról. Ennek a szellemi háttérnek egy részét magamba szívtam, és ezeket az értékeket igyekszem tovább is vinni.
KULTer.hu: Eredetileg színész és rendező vagy. E hivatások mennyire részesei még az életednek?
Egyre inkább azok. Nem végeztem el a főiskolát, mert úgy gondoltam, hogy nem kell. Ezért nem kerülhettem be a szakma krémjébe, s nem is válogathattam az előadások között. Az a bizonyos színészi alázat is hiányzik belőlem, hogy aládolgozzak másoknak és nekem nem tetsző darabokban szerepeljek – ezeket nem tudtam elviselni lelkileg. Ezért jóval hosszabb úton jutottam és jutok el oda, ahol most vagyok.
KULTer.hu: Állandó szereplője vagy a Munkaügyek – IrReality Show című sorozatnak. Hogyan viszonyulsz az általad megjelenített karakterhez, a sorozat világához?
Rendkívül szerencsés találkozás ez, mert szeretek benne dolgozni, és az ott lévő kollégákkal is remekül kijövünk. Nagyon jó a Munkaügyeket csinálni, és ezt nem azért mondom, mert ezt kell mondanom, hanem mert tényleg így érzem.
KULTer.hu: Ha saját, „mogácsdánieles” stílusodat kellene meghatároznod, hogyan tennéd meg?
Groteszk, abszurd, néha megbotránkoztató, de legalább hiteles és nem öncélú. Fontosnak tartom, hogy a nézők ne csak szórakozzanak, hanem számomra értékes tartalmat is igyekszem közvetíteni feléjük.
KULTer.hu: A Dumaszínház egyik felfedezettje vagy, munkásságod és humorod kiemelkedő és emlékezetes. Kikkel tudsz a leginkább együttműködni?
A stand-up egy elég magányos műfaj, hiszen egyedül vagy a színpadon. Senkit sem emelnék ki, de van arra példa, hogy segítjük egymást. Néha van közös gegparty, ahol együtt gyártjuk a poénokat. Sok emberrel dolgozom együtt, többek között Fráger Balázzsal, Bíró Dániellel, Vékes Csabával és persze Litkai Gergővel, akik az önálló estjeim munkálataiban is sokat segítettek és segítenek.
KULTer.hu: Hogyan készülsz fel egy stand-up előadásra?
Megírom, elmondom a színpadon, improvizálok, majd leszűröm a tanulságokat.
KULTer.hu: Stand-up comedy és politika: hogyan fér össze a kettő?
A mai Magyarországon nem érdemes erről beszélni, mert nem a politikáról beszélünk, hanem folyamatosan a saját sérelmeinket szajkózzuk. Persze beszűrődhet egy-egy fontosabb dolog a szövegekbe, de nem érdemes ezzel foglalkozni… Az emberek ahelyett, hogy a politikával foglalkoznának, segítsenek inkább a szomszédjaiknak, és akkor már sokkal előrébb vagyunk.
KULTer.hu: Országos Népbutító Kampány, Politikus Akadémia… Mesélnél ezekről az akciókról?
Az Országos Népbutító Kampány keretében Dr. Mogács különböző problémákat, a média és a fogyasztói társadalom kritikáját tárja elénk, mutat róluk torz tükröt. Globális népbutítás folyik a Földön, és Dr. Mogács egy tanóra keretében oktatja ezt. A Politikus Akadémia pedig a politikusnak tanítja, hogy hogyan kell viselkedni. Ez sem a jobb vagy a bal oldalról szól, hanem általában a politikus karaktert parodizálja.
KULTer.hu: Van kedvenc nyári olvasmányod?
Nincs konkrétan, a jelenlegi munkatempóban sajnos időm se jut rá, és egyébként is össze-vissza olvasok. De amikor tehetem, szívesen veszem a kezembe Márait, Pilinszkyt, más verseket, meséket, régi gyűjtéseket, magyar mondákat és germán népmeséket. Legutóbb Wass Albert Tizenhárom almafa című könyvét olvastam.
KULTer.hu: Legutóbbi filmélmény?
A Liza, a rókatündért láttam. Az majdnem nagyon tetszett. De a kedvenc filmem az Ádám almái!
KULTer.hu: Hogyan telik egy átlagos napod a nyáron?
Felkelek reggel hatkor, elmegyek a Munkaügyeket forgatni, délután ötre hazaérek, átnézem a másnapi szöveget, és megint reggel hat van. Ez megy június óta. De ha nem lenne forgatás, több időm lenne, hiszen nyáron azért jóval kevesebb fellépés van, mint év közben.
KULTer.hu: Hogyan kapcsolódsz ki?
A családommal vagyok. Olvasok, biciklizek, filmet nézek, fotózok és videózok. Próbálom kitanulni ezeket, több-kevesebb sikerrel.
