Nem csak buliztunk ám a fesztiválszezonban, hanem dolgoztunk is! Na jó, ez ebben a formában nem igaz, hiszen a rövid idő alatt óriási sikereket elérő Middlemist Red zenekarral való beszélgetésünk is inkább a szórakozásról szólt, mint a munkáról. A laza interjú során olyan témákat érintettünk többek közt, mint a Cannes-i élmények, a készülő új album és fiúk zenei ízlése.
KULTer.hu: Nyár elején megjártátok a Cannes-i MIDEM Fesztivált. Mesélnétek kicsit arról, hogy hogyan zajlott és miért volt fontos ez a fellépés a csapat számára?
Ürögdi Ábel: Kaptunk több vászonszütyőt, amit mindannyian hordunk. Voltunk a tengerparton, ötcsillagos szállodában laktunk, s rájöttünk, jakuzzi is van a tetején. Nagyon nagy volt a fényűzés, amihez nem igazán tudtunk hozzászokni, de ha már ott voltunk, kihasználtuk.
Deli Soma: Viszonyításképpen például volt egy olyan pezsgős reggeli, amit a Pepsi rendezett, a menedzserünk pedig odament a pulthoz, hogy kérjen egy pohárral, és megkérdezték tőle, hogy Pepsivel kéri-e a világ legdrágább pezsgőjét…
Ürögdi Ábel: Ez a gazdag felszínesség nem volt annyira szimpatikus nekünk, de maga a tény, hogy a zenélés miatt kint lehetünk Cannes-ban pár napot, azért elég jól esett. Voltak nagy elvárásaink a mentorokkal kapcsolatban, amik annyira nem igazolódtak be, hiszen csak a negyedükkel tudtunk beszélni, és körülbelül csak a hatoduk jött el a koncertünkre.
KULTer.hu: Hogy értitek pontosan azt, hogy nem igazolódtak be az elvárásaitok a mentorokkal kapcsolatban?
Deli Soma: Nem egyesével foglalkoztak a zenekarokkal, hanem mindenkit betereltek egy terembe, ahova kiült egy adott mentor, akitől lehetett kérdezni, de főleg ő mesélte el a saját történeteit. Az egyik például azt, hogy hogyan fedezte fel Madonnát. Természetesen kaptak CD-t tőlünk, szóval a jövőben ki tudja, mi lesz ebből…
Ürögdi Ábel: Nem feltétlen arról szólt ez a találkozás, hogy megtudjuk, egy-egy mentor mivel tudná segíteni a zenekarunkat. Igazából nekünk ez sokkal jobban fel volt vezetve.
Papp Dávid: Írásban kicsit ,,okosabban” lett megfogalmazva az egész, de a gyakorlatban nem volt olyan nagy vízválasztó, mint ahogyan az kommunikálva lett a sajtóban. Persze még így is teljesen pozitívan jöttünk ki a dologból.
Deli Soma: Júniusban nem jönnek el azok az arcok, akik nagyobb szervezők vagy promósok, mert ők már a nagy fesztiválokon vannak, amik jelenleg is zajlanak. Azért szereztünk pár nagyon-nagyon jó kapcsolatot, amiket jól fogunk tudni kamatoztatni a közeljövőben is. Egy nagyon jó barátságot kötöttünk például Szép Fruzsi mentorral, aki rengeteg mindenkit ismer szerte Európában.
KULTer.hu: A születésnapi koncerteteken Tóth Szabolcs szitárossal működtetek együtt, de Nóvé Soma a Kerekes Banddel is készített egy közös számot, emellett pedig hallhattunk már Beatles-feldolgozást is tőletek, sőt, egy Black Angels-estet is tartottatok. E tematikus bulik egy-egy hirtelen jött ötletből alakulnak ki, vagy komolyabb tervezés áll mögöttük?
Deli Soma: Ilyenkor az a helyzet, hogy unjuk magunkat és szeretnénk feldobni a koncerteket. Ezért csináltuk meg például ma estére (a Bánkitó Fesztiválon – a szerk.) a Multicoloured Drive című számunkat nyolcpercesre. Rengeteget játszottuk már, és szeretnénk magunk számára is érdekesebbé tenni a zenélést. A szitár pedig szinte viccből jött, még régen kitaláltuk, hogy csinálunk egyszer egy ilyen bulit, aztán a szülinapi koncertünkön ez meg is valósult.
KULTer.hu: Kérlek, most az egyszer vállaljátok fel a kedvünkért a legcikibb tinédzserkori zenei kalandozásotokat! Miket hallgattatok ebben az időben, amiket ma legszívesebben letagadnátok?
Papp Dávid: Én a mai napig emós vagyok.
Ürögdi Ábel: Drum and bass-t hallgattam sokáig, de volt egy nagyon erős Sklipnotos korszakom is. Kipróbáltam magam maszkban meg maszk nélkül, megnövesztettem a hajam, élő koncerteket néztem, volt tőlük pulcsim is, és azt hittem, hogy menő, de nyilván az is.
Deli Soma: Szerintem egészen köztudott, hogy én nagyon rajta voltam a harcdocre, punk dolgokon, de volt egy húzós hip-hop korszakom is. Az Alvin és a mókusoknak pedig minden egyes dalszövegét tudom a mai napig fejből.
KULTer.hu: Ha már így szóba jöttek a különböző műfajok, vannak olyan előadók, akiknek a zenéjét manapság is sokat hallgatjátok, de a közönség nem nézné ki belőletek?
Papp Dávid: Én nagyon szeretem (számomra is ismeretlen okból kifolyólag) a nyolcvanas évek zenéjét, amit a többiek utálnak. Ha pedig megérem az ötven-hatvanéves kort, akkor tuti jazzt fogok hallgatni/játszani.
Ürögdi Ábel: A nyolcvanas évek zenéjét csak azért utáljuk, mert sok volt a dobgép akkoriban, meg minden egy ilyen „poszt”-valami alá állt be, vagy glames őrületként lett ismert.
Deli Soma: Kedvelem a funkyt, hip-hop téren pedig Madlibet. A csávót beeresztették a Blue Note Records-ba, a legnagyobb múltú blues és jazz kiadóba Amerikában, ahol mindenhez volt hozzáférése, és kiadott belőle egy egyórás anyagot. Iszonyat jó az egész, szóval azt hallgassátok meg.
KULTer.hu: Tervben van már a második nagylemez, vagy egyelőre még a koncerteken van a hangsúly?
Deli Soma: Persze, dolgozunk rajta. Sajnos a sok fesztivál elveszi az időnk nagy részét, és amikor a próbaterembe lejutunk, inkább csak átgyakoroljuk a számokat, de nem feltétlen jön olyan téma, amiből szám lesz, és így elég nehéz most a dolgunk.
Ürögdi Ábel: Igen, olyasmikre marad időnk csak, mint például a mostani feldolgozásunk előkészülete. A Bánkitónak ugye az volt a szlogene, hogy „mindenkinek több oldala van, de legalább kettő”, és nekünk ma este ez az önfeledt funky lett a második oldalunk. Egyelőre még inkább a koncertélményen dolgozunk, szeretnénk izgalmas show-kat csinálni.
KULTer.hu: Elképzelhetőnek tartjátok, hogy hosszabb távon is megmaradjon ez a keleties hangzás?
Ürögdi Ábel: A keleti hangszert egy-egy vendégzenésztől tudjuk elképzelni, viszont most beszereztünk egy szintit. Nagyon gyermekded még az egész, de tök jó, hogy rákattintunk valami gombra, aztán olyan brutális hangot ad ki a hangszer, hogy csak na. Szóval Dávidnak most pár hét alatt meg kell tanulnia zongorázni. Hozzáteszem, igazán inspiráló volt, amikor a Radioheadnek kijött az OK Computer című albuma, majd a Kid A, ami komoly változásokat hozott. Thom Yorke ekkor kezdett el például rendesen zongorázni tanulni, és az, hogy kezdetben amatőrként állt hozzá minden egyes ütéshez, nagyon érdekessé tette az egészet. Rengeteget kell még rajta nekünk is dolgoznunk, de így még inspirálóbb és színesebb lesz a zenénk.
KULTer.hu: Ha a világon bárkivel együttműködhetnétek, legyen az élő vagy halott, ki lenne?
Ürögdi Ábel: Nagyon szeretném, hogyha Dave Friddman producerkedne az albumunkon. Ő segített a The Flaming Lips-nek, az MGMT-nek és a Tame Impalának is.
KULTer.hu: Ha csak egy számról lenne szó, kivel dolgoznátok legszívesebben?
Deli Soma: Hát szerintem Alex Maas, a The Black Angels énekese megenne minket reggelire.
Papp Dávid: De nem ijednénk meg!
Deli Soma: Szerintem mindannyiunknak van egy csomó olyan ember, akivel szeretne együttdolgozni. Ma mondjuk pont azon gondolkodtam, bár ez teljesen személyes, hogy még Bootsy Collins-szal, a Parliament Funkadelic basszusgitárosával is kooperálnék. Nagy kattanásom még az Unknown Mortal Orchestra, szerintem velük is érdekes lenne egy közös dal.
KULTer: Milyen meglepetéseket várhatunk tőletek a jövőben?
Deli Soma: Csak meglepetésekből fog állni például az új albumunk. Nem is tudom… De egyébként tényleg bármi előfordulhat.
Papp Dávid: Annyira inspirált minket a ma este, hogy lehet, funkyt fogunk játszani.
Deli Soma: Lehetséges, hogy megkérjük George Clintont, aki a Freaky Styley-t producerálta a Red Hot Chili Peppers-nek, hogy dolgozzon velünk.
A fotókat Kránicz Richárd készítette.
