pislogás
ilyennek képzelem
a halált. elhúzom
a függönyt, zárom
az ajtót, zsanérok
csikorgása simít. fehéren
vacogok reszkető
falaimban, ereim
repedésekként
fonnak körbe. és kinyílnak
szemeim.
aluljáró,
reklámfények, a metró
elhallgatja előlem
a csendet.
infúzió
hártyás falak,
mintha cérnából
fonnák őket,
az ágyat vasból. lassan
bomlik,
dohánybarnán.
recseg alattam
a padló. csepeg
az infúzió. monoton,
belenyugvásban
lüktető ereimbe.
ketten vagyunk egy
ráncoktól szűk
testben.
Kiemelt kép: Nagy Sándor Zoltán: Genf
