A Magyar Fotográfusok Háza által megrendezett Ritkán látott képek című kiállítássorozat immáron harmadszorra tár exkluzív tárlatot a művészet kedvelői elé. A sorozat célja a magyar fotográfiai gyűjtemények kevésbé ismert kincseinek feltárása és bemutatása az érdeklődők számára.
A különleges széria a 2010-es kiállítással vette kezdetét, amelyet a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum képeiből állítottak össze. Az első felvonás nagy sikerére való tekintettel 2012-ben újabb tárlat nyílt, amely a vidéki múzeumok közgyűjteményeinek – szintén ritkán látott – fényképeit mutatta be. A harmadik kiállítás André Kertésznek állít emléket, ezzel tisztelegve a magyar és egyetemes fotográfia egyik legbefolyásosabb alakja, valamint szigetbecsei hagyatéka előtt.
A szigetbecsei parasztházat André Kertész Emlékmúzeummá alakították át a művész halála után, és kérésére itt őrzik személyes tárgyainak, bútorainak egy részét, illetve 120 darab eredeti fotójának úgynevezett fakszimilemásolatát is. A Mai Manó Ház kiállítása az André Kertész és Szigetbecse címet kapta, ugyanis 119 örökül hagyott fotót mutat be, és készít leltárt az összegyűjtött könyvek, dokumentumok, interjúk és filmek bemutatásával.
A kiállítás termeiben sétálva az az érzésem támadt, hogy maga André vezet végig izgalmakkal teli életén, mesél gyermekkoráról, az első szerelméről, az utazásairól. Részben a tárlat kronológiai elrendezésének köszönhető mindez – az időrendi sorrendben bemutatott fekete-fehér fotók nemcsak egy tehetséges fotóművész alkotásait tárják elénk, hanem egy egész élettörténetet. A kétszintes kiállításon végigsétálva megismerhetjük Kertész legszebb, legbensőségesebb emlékeit, végigkísérhetjük szakmai fejlődését, jellembeli változásait és az őt körülvevő helyekkel és emberekkel párhuzamosan változó ízlését, inspirációit is egyben. A falakra felfestett idézetek és a képaláírások még közelebb hozzák a személyiségét, így látogatásunk bőven túlmutat egy átlagos múzeumélményen.
A jellembeli és inspirációbeli változás kérdésére visszatérek néhány gondolat erejéig. Az alsó és felső szintet összekötő lépcső (a Mai Manó Ház épületét és az átvitt értelmet tekintve egyaránt) olyan érzetet keltett, mintha két teljesen különböző ember tárlata közt biztosítana átjárást.
Az alsó szint bejárása olyan, mintha a Kertész család otthoni, nagy becsben őrzött fotóalbumát lapozgatnám, miközben ők történeteket mesélnek a falusi emberekről, a katonaságról vagy éppen André kamaszkori viszontagságairól. „Látod? Ő a szomszéd fiú, és ilyen egy igazi becsei naplemente.” Ezen a szinten a még fiatal, szárnypróbálgató (de már zseniális) fotós munkáit ismerhetjük meg, és helyet kapott legelső képei közül is néhány darab, mint például az Áprilisi hó. A fényképekről családtagok, barátok, Szigetbecse emberei köszönnek vissza legőszintébb, feltehetően sokszor véletlenül elkapott pillanataikban. André stílusa itt még kevésbé kiforrott, fotói nem olyan gondosan komponáltak, mint a későbbi pályája során, ám az autentikus, természetközeli képek tökéletesen visszaadják vonzódását az egyszerűséghez és a falusi idill szépségéhez. Bár nagyobb sikereit külföldi utazásai során érte el, szigetbecsei fotósélményei meghatározóak maradtak további karrierje során is, „a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen” – írta később.
A második szint képeit nem csupán a zárt, falusi közegből való kiszakadás határolja el a becsei, „gyermekkori” fotóktól; André stílusa sokat változott utazásai során, és új lehetőségek nyíltak számára a New York-i és francia – elsőre talán idegen – környezetben. Az itt található képek esetében a gondos, precíz komponálás, a még erőteljesebb kontraszt- és sziluettjáték dominál. Kertész láthatóan szakított a hagyományos, fiatalabb éveire jellemző stílussal, és érdeklődése a gondosan szerkesztett absztrakt felé fordult. A képek egyedi látásmódról, különleges esztétikai érzékről tanúskodnak; a 30 éve elhunyt művész rengeteg szenvedélyt tudott csempészni még akár egy kézfejről készült fotóba is. „Mindig a pillanat vezet a munkám során, az érzéseimet váltom tettekké. (…) Ez a legfontosabb dolog számomra. Mindenki néz, de nem biztos, hogy lát is.” – olvashatjuk mondatait a terem egyik falán.
A tárlaton nem csupán a fotós által készített képek láthatóak; két termet a róla készült korabeli felvételek, fényképek, összegyűjtött aprónyomtatványok töltenek meg. A barátaival és más magyar művészekkel készült interjúkból kiderül, közkedvelt, szerény embernek tartották, és szakmabeli tekintélye, egyedisége miatt a mai napig meghatározó alak a fotográfia színterén. Ahogy a fotóművész Baricz Kati fogalmaz: „Mindig köztünk van, amíg beszélünk róla. A lélek, a szellemiség nem hal meg, az örökké itt van.”
A Ritkán látott képek 3. – André Kertész és Szigetbecse című kiállítás minden nap 11 és 19 óra között látogatható a budapesti Mai Manó Házban 2015. május 29-től október 4-ig.
