A Sziget Fesztiválra kilátogatni mindig nagy öröm: jobbnál jobb előadók, közvetlen külföldiek és emlékezetes kalandok tömkelege vár minket egy héten keresztül. De a legjobb talán az, amikor a fesztiválról hazatérve találsz valakit, akivel zsémbes öregember módjára kivesézheted a kint történteket. Mi is így tettünk most Mátéval. Vigyázat, erősen szubjektív tartalom következik!
Szaghmeiszter Máté: Mit gondolsz, miért volt idén szinte trend, hogy nem tudják a fesztiválozók a számok szövegeit? Észrevetted? Még az első sorban is azt láttam, ha őket mutatta a kivetítő, hogy csak halandzsáztak.
Kovács Blanka: Azért, mert mindenki csak az utolsó számért jön. Nehéz lenne a Sziget minden napjára olyan előadót szervezni, aki nem maximum azzal a két slágerrel hódította meg a fesztiválokat, amiket érthető okokból a setlist végére tesznek. Egyébként is, mondj nekem olyan előadókat, akik az utóbbi öt évben töretlenül hódítják meg a slágerlistákat, és még fesztiválszínpadra is állíthatóak!
Máté: Mondok: Kings Of Leon. Nehogy már ne legyen annyi hardcore rajongójuk, hogy ne tudják a szövegeket!
Blanka: Várj, ugyanarra a Kings of Leonra gondolunk? Arra a bandára, amelynek a koncertjén az előttem álló lány minden második számnál ugrásra készen kérdezte barátnőjét, hogy „Ez a Sex on Fire?” Ja, és ahol a mögöttem álló csapat háromnegyed óra után haza akart menni, mert még mindig nem játszották a Sex on Fire-t? Na ne viccelj!
Máté: Értem én, ilyen emberek mindig is voltak, de most sokkal feltűnőbb lett ez a jelenség. Persze lehet, én járok túl sok elektronikus és hip-hop buliba. Utóbbiban megőrülnek az emberek, ha üvölthetik a szöveget. Amúgy a „minden brit kedvence”-féle Alt-J-n is ez mint? Ott pont nem voltam.
Blanka: Szerintem az Alt-J kicsit más, és egyben szerencsésebb ilyen szempontból. Bár a banda összességében elveszett az Avicii-kaliberű előadókhoz szokott Nagyszínpadon, a közönség első soraiban rengeteg lelkes rajongó táborozott, szóval velük még a kevésbé ismert dalok esetében is több ezren énekeltek együtt. Miért, te melyik koncerten énekeltél a leghangosabban?
Máté: Én nem éneklek. Az a típus vagyok, aki még tapsolni se szeret józanul, legalábbis akkor, ha erre külön kérik a színpadról. Így maximum a Yellow Claw-on üvöltöztem, hogy „louder”, mert az A38 hangosítása az egész Szigeten a legbotrányosabb volt, mondom ezt én, aki soha nem sír ilyeneken.
Blanka: Na, végre egyetértünk valamiben! Az A38-on én is csodálkoztam, pedig sajnos nem olyan kifinomult a hallásom, hogy ezekre figyeljek, szóval, ha én észreveszem, akkor már tényleg baj van. De Milky Chance-ről konkrétan ki akartam sétálni eleinte, annyira felidegesített, hogy a basszus minden más hangszert elnyom, az énekes hangja pedig egyszerűen torz.
Máté: Ja, egyébként is érdekelne, hogy miért volt hétköznap 5-kor és hétvégén 6-kor vége az egésznek? Az első tippem az volt, hogy a hangoskodás miatt, de az nem lehet, mivel aki 5-ig nem tud aludni a zajtól, az már cseszheti, ha mondjuk 7-re megy dolgozni. Az én összeesküvés-elméletem az, hogy így akarják elzavarni azokat, akiknek napijegyük van.
Blanka: Igen, ezt én sem értem, de nem a napijegyesekre fognám, szerintem az a baj, hogy elfogynak a jó bulik a koncertek után. Bár erről inkább te tudsz mesélni, te csapattad egész éjjel a Colosseum veretőben, én még Martin Garrix helyett is az egy szál gitárral érkező Passengert választottam, aki a koncert elején figyelmeztetett mindenkit: nagyon szomorú folk zenét játszik, és a dalok alatt mindannyian szörnyen utálni fogjuk az életet.
Máté: És tényleg lehozott az életről?
Blanka: Nem, ugyanis jött ez a szakállas srác az egy szem slágerével – amit szerinte meglepően sokan összetévesztenek a Jégvarázs betétdalával –, és olyan koncertet produkált, hogy mindenki csak kapkodta a fejét a sátorban. Ne csodálkozzunk, ha a Passenger Let Her Go című dala ezután még nagyobb profitot termel majd Európában. Úgy tűnik, a Sziget még mindig tartogat meglepetéseket.
Máté: Na, öröm ezt hallani, de térjünk vissza az elektronikus zenére! A Sziget régen a változatosságról szólt, mindenki (halál feleslegesen) ezt a modellt utánozta, ha fesztiválról volt szó: legyen nagy, legyen sok parasztvakító elfoglaltság délutánra és minél többféle koncert estére. Manapság már szerencsére ez kihalt, és beindultak a specifikusabb rendezvények. Közben viszont a Szigeten a kezdeti változatosságból csak az elektronikus zene maradt meg. House, techno, d’n’b, edm, trap, minden volt, de nem tudnék megnézni egy black metal zenekart sem a fellépők közül, mert egyszerűen nincs. Ezért is zavaró, hogy 5-kor vége van minden jónak.
Blanka: Ha te fesztiválszervező lennél, foglalkoznál ezzel a kérdéssel, amikor a rendezvényed három napig így is teltházas? De persze, értem, amit mondasz, én is látom, hogy a Sziget még mindig csak a Nike Free Runos fiúknak és a virágkoszorús, Stones-pólós lányoknak jelentheti a „Szabadság Szigetét” valahonnan nyugatabbról.
Máté: Azért én megvédeném a külföldieket, mert most nem festettek róluk valami pozitív képet. A magyarok ugyanolyan idegesítőek! Aviciin előttem egy középkorú pár vonaglott, majd odaugrott az egyik ismerősük és elüvöltötte magát: „Képzeljétek, elválok!” – kicsit meghaltam belül ettől a prolipofontól abban a pillanatban. Jó, talán az olaszok rosszabbak nálunk, de csak mert négyes csoportokban pörögnek és a kedvenc hobbijuk a lányok zaklatása. Most láttam a legtöbb verekedést egy fesztiválon.
Blanka: Szerintem ne fogjuk a nemzetekre a dolgot, mindegyiküknek megvan a maga rigolyája. Inkább azt állítanám ezzel szembe, hogy azért a szeretet is jelen volt, bár tény, hogy én is most láttam a legtöbb drámát (egy férfi, ha lehet így nevezni, a barátnője arcába üvöltött mindenféle szitokszót, a lány pedig csak zokogott). Na de a free hug táblák, a tömeget lepedőnek használó szerelmespárok és a boldog, együtt táncoló családok szinte végig jelen voltak a Szigeten. Ó, és persze a magyar lányok, akik az összes fiúhoz odamennek a „Hi! Are you from Hungary?” kérdéssel, majd amikor megtudják, hogy a kiválasztottjaik is magyarok, csalódottan elillannak. Lássuk be, azért a Sziget mozgatórugója még mindig a szex és a szerelem, évről évre illusztrisabb aláfestőzenével.
Sziget Fesztivál, Budapest, 2015. augusztus 10-17.
A fotókat Csudai Sándor, Varga Benedek és Mudra László készítették.
