Az év egyik legígéretesebb albumával jelentkezett Dan Auerbach, a világhírű rockzenekar, a The Black Keys frontembere. Az amerikai blues, rock és soul zenészek szabad baráti formációjaként összeállt The Arcs a többszörös Grammy-díjas Auerbach vezetésével egy pszichedelikus és garázsrockkal átitatott, egzotikus blues-rock lemezt hozott össze Yours, Dreamily címmel.
Az album stílusának meghatározása korántsem kőbe véshető, de talán nem is annyira lényeges. Sok mindent magukkal hoztak a bandába verődött zenészek: Auerbach kohójában egy eklektikus, többszöri meghallgatásra ösztönző anyag állt össze, aminek a legfőbb erénye a különleges hangulata. Ezt maga a The Black Keys énekes-dalszerzője is elmondta első magyarországi interjújában. Ha a Yours, Dreamily legközelebbi rokonát keresnénk, az minden bizonnyal a Brothers lenne, ami 2010-ben igazi áttörést hozott The Black Keys-nek az amerikai popzenei színtéren, és az utóbbi évtized egyik legkiemelkedőbb blues-rock alkotásává avanzsált. Mind stílusában, mind dinamikájában sok hasonlóság van a két lemez között, viszont tévedés lenne egy újabb önálló Dan Auerbach-projektről vagy kissé sarkítva, önismétlésről beszélni, mert a többnyire régi és a jelenlegi zenésztársaiból összeállt The Arcs minden téren újat tudott hozzátenni az érett The Black Keys-hangzáshoz.
Az album összetételénél valószínűleg a gyors meggyőzés volt a legfőbb szempont, ezt jól mutatja a legnagyobb slágernek tűnő, egyszerűen pulzáló Outta My Mind című nyitószám. Ez a dal visz lendületet a lemezbe, amely végig kitart, noha ilyen lüktetésű, feszes bluesy rock ’n’ roll már nemigen fog szólni később. Erős kezdés, főleg, hogy rögtön utána a Put a Flower in Your Pocket következik, egy már kissé vontatottabb, mégis intenzív dal, még több blues-zal, egy kis pszichedéliával és egy elképesztően szexi gitárszólóval. Érdekesség, hogy eddig csak ehhez a két számhoz készült vizuális anyag, de mindkettőt érdemes megnézni, főleg a Put a Flower in Your Pocket videóját. A klipet egy Omar Juarez nevű srác hozta össze, akinek nem mellesleg ez élete első zenei videója…
A Pistol Made of Bones és az Everything You Do (You Do For You) melankolikus, fülledt számai finoman lelassítják az album dinamizmusát, hogy később a Stay in My Corner souljára nosztalgiázhassunk egy fájdalmasat. Mindezek után viszont jön az a pont, ahol a lemez talán két legjobban eltalált számával elrugaszkodunk a blues-rocktól, és valamiféle új, hideg (Cold Companion) magasságba emelkedünk (The Arc). Fülbemászó, mégsem tipikus slágergyanús dalok ezek a viszonylag hosszú album mértani közepén. A lemez „másik oldalán” tovább hömpölyög a basszus és a lágy dob diktálta zenefolyam az egzotikus, latin-amerikai kalandozásokkal. A Velvet Ditch-ben felhangzó fúvósok vagy a Chains of Love kórusa (mely a Mariachi Flor de Toloache, a világ egyetlen jegyzett női mariachi bandájának tagjaiból áll) üde színfoltokként vegyítik a zenei anyagot. A zenekart kísérő képi világ a tipográfiával, a klipekben feltűnő mexikói boxolókkal, a női mariachi bandával és az album trailerével egy tudatosan felépített projektről árulkodik, ami természetesen a The Arcs zenéjét is jellemzi.
Az album utolsó három száma az elcsendesedés, elmélyülés jegyében telik. Auerbach korábban elmondta, hogy minden szál a blues-hoz köti, viszont nem akar blues zenésszé válni. Ennek ellenére az utolsó dal, a Searching the Blues a címében is jelzi, hogy a műfajhoz való visszatérés, a mélyre ásás egy folyamatos, szükségszerű mechanizmus. Pont mint a szerelem. Ebből a szempontból tökéletes lezárása az albumnak a tárgyalt dal. Már kevésbé intenzív, inkább érzelmeskedő, elégikus dallamok szólalnak meg, amelyek szimbolikusan sok egyéb más dolog lezárását is jelenthetik. A lemez végighallgatása után pedig valami visszavonhatatlanul helyreáll a hallgatóban. Erre képes a The Arcs, amiről csak remélhetjük, hogy nem marad egy egyszeri projekt, és lesz folytatása a közeljövőben.
The Arcs: Yours, Dreamily, The Sound Factory, 2015.
A fotók forrása a BrooklynVegan weboldal.
