Újságíró, költő, slammer, zenekarban játszik és a Cannes-ból a zsűri nagydíjával távozó Saul fiának köszönhetően színészként is kipróbálhatta magát. Igen, jól sejtitek, a hazai slam poetrys szcéna képviselőit bemutató interjúsorozatunk következő alanya Pion István.
KULTer.hu: Több más slammerhez hasonlóan te is több lábon állsz. Irodalom, film, zene… Melyik terület élvez prioritást nálad?
Engedd meg, hogy a költészetet és a slam poetryt egy kalap alá vegyem, és így mondjam rájuk, hogy prioritást élveznek. Az újságírás és a szerkesztés a második, ezekből élek. Az viszont, hogy játszottam a Saul fiában, csak annak köszönhető, hogy szeretek kipróbálni mindent, amiről úgy gondolom, hogy jó hatással lesz rám, szóval nem vagyok színész.
KULTer.hu: A Színész Bobbal közösen életre hívott zenekarotok, a Gourmand első albuma nemrég jelent meg, Mindenevő címmel. Az anyag többek közt azért is érdekes, mert az első magyar spoken word lemez.
Összesen nyolcan vagyunk a zenekarban, Kristófon és rajtam kívül mindenki zenész, jazzt, funkot, némi hip-hopot játszanak, és ezek a stílusok megmutatkoznak a lemezen is. Ha jól tudom, hivatalosan valóban ez az első magyar spoken word lemez (a spoken word zenére előadott slam poetry – a szerk.), a CD hangmérnöke, Puha Szabolcs ezért is örült különösen a munkának. Itthon még nem hallott hasonlót, így végre nem kellett a hagyományokat figyelembe vennie, csak saját magára hagyatkozhatott a hangzás kialakításakor. De így voltunk ezzel mi is, úgyhogy iszonyúan kíváncsiak vagyunk a közönség visszajelzésére. A lemezbemutató erre elég jó alkalomnak ígérkezik, amely október 28-án lesz az A38-on. Ott lesz velünk Simon Márton is, aki szintén közreműködik egy dal erejéig a lemezen, és Judie Jay, aki a Slágergyanú című számunkban segédkezik majd nekünk.
KULTer.hu: Első versesköteted, az Atlasz bírja 2013-ban jelent meg az Ünnepi Könyvhétre. Mikortól datálható nálad a versírás kezdete?
A kötet befejezése előtt tíz évvel kezdtem el valóban komolyan foglalkozni a versírással, és ennek köszönhetően olyan sorok, minták maradtak meg abból az időből, amit aztán fel tudtam használni a kötetben. Így visszagondolva talán addig, 20-21 éves koromig lehettem dilettáns, aztán bekerültem a Dokk.hu közösségébe, s onnantól ez a hivatásommá vált.
KULTer.hu: Azért is izgalmas ez a kötet, mert slamszövegeket is tartalmaz. Nemféltél attól, hogy emiatt vagy esetleg más okokból kritika éri majd a könyvedet?
Egyedül az járt a fejemben, hogy valamiképpen be kell fejeznem ezt a könyvet, és ebben nagyon nagy segítség volt a slam poetry. S ha volt is, aki kétségeket támasztott a műfaj írásban való működésével kapcsolatban, az mára talán belátta, hogy nem minden fekete vagy fehér. Sőt, igazából, ha féltem is a kritikától, akkor nem arra irányult, hogy megfeddnek, amiért le mertem írni a slamszövegeket. Inkább arról van szó, hogy milyennek gondolják a kötet egészét, s találnak-e benne néhány olyan verset, amelyeket magukkal vihetnek. Mára már nem egyedülálló, hogy slam poetry kerül verseskötetbe.
KULTer.hu: Simon Mártonnal és Sirokai Mátyással karöltve a slam poetrys eseményeknek gyakran otthont adó Corvintetőn mutattátok be anno a köteteiteket. Hogyan emlékszel, milyen volt a fogadtatás? Mit gondolsz, a közönség a költőt vagy a slammert látta benned ott és akkor?
Két évvel ezelőtt volt, s most már talán mondhatom, hogy valójában katartikus élményként éltem meg mind a bemutatót, mind az utána következő időszakot. Ebből talán az is kiolvasható, hogy ilyen fogadtatásra nem számítottam sem én, sem Marci vagy Matyi. Ötszáz ember akkoriban egy költészeti eseményen még elég ritka volt, de persze ehhez kellett a slam poetry népszerűsége, ez kétségtelen, nem is szeretném elhallgatni a fontosságát. De mivel én költészetnek gondolom ezt is, ezért nem tudom azt mondani, hogy a közönség bennem például slammert látott volna, akinek verseskötete jelenik meg: a színpadon is költő vagyok, aki éppen most nem verset olvas fel. De előadhatnék himnuszt vagy ódát is…
KULTer.hu: Készül már az új kötet? Ha igen, milyen koncepció alapján? Ugye nem kell tíz évet várni rá?
Még egy kicsit várat magára, de tíz évet biztosan nem kell rá várni. Na, jó, remélem, hogy nem kell. Az első kötettel ellentétben nem válogatáskötet lesz a második, ennyit mondhatok. Most tartok a felkészülési időszakban, tehát még a koncepció is formálódik.
KULTer.hu: A már említett Saul fia című nagysikerű magyar filmben is szerepeltél, Katzot játszottad benne. Hogyan kértek fel erre a szerepre? Azok számára, akik esetleg még nem látták a filmet, elmesélnéd pár szóban, hogy mit lehet tudni Katzról?
Igen, Nemes Jeles László, a film rendezője talált meg egy Index-videóban. Katz kettős figura, mert egyszerre történelmi és egyszerre fiktív alak, de a legfontosabb az, hogy ő készíti el azokat az ikonikus fényképeket, amelyekről mindenkinek eszébe jutnak Auschwitz borzalmai. Határozott szerep, de mivel a környezet a világ legbizonytalanabb helyszíne, és éppen egy lázadás előkészítésének kellős közepén vagyunk, tele van kétségekkel is.
KULTer.hu: Mennyire változtatta meg az életedet a film?
Az életemet nem az ismertség szempontjából változtatta meg a Saul fia, hanem a világhoz való hozzáállásom kapcsán. Talán eddig sem voltam részvéttelen, de a film elkészítése után ebben már semmi kétségem, nincs helye talánnak: Auschwitz tragédiáján gondolkodni ugyanis megterhelő, a szó szoros értelmében meggyötri az embert.
KULTer.hu: Nemes Jeles újabb filmet rendez. Elképzelhetőnek tartod, hogy újra együtt dolgozzatok?
Ha László felkér egy szerepre, akkor biztos, hogy elgondolkodom rajta, ahogy tettem azt a Saul fia esetében is, de ahogy akkor, úgy most is meg kellene győznie arról, hogy ez a film jó lesz. A forgatókönyvet még nem láttam, de Lászlónak persze fórja van, bízom benne.
KULTer.hu: Korábban a Magyar Hírlapnál voltál, jelenleg a Magyar Nemzet kulturális rovatát szerkeszted. Szoktak érni politikai felhangú támadások? Hogyan kezeled ezeket?
Korábban értek politikai támadások, innen is, onnan is, de igyekeztem ezeket a helyükön kezelni. Ma már nem kötnek belém csak azért, mert a Magyar Nemzetnél dolgozom. Inkább jó értelemben vett csodálkozással találkozom, olyankor pedig örülök, hogy sikerült lebontanom az előítéleteket.
KULTer.hu: Végezetül, kiket olvasol jelenleg?
Most JAK-os időszakom van: az idei JAK-füzetek különösen közel állnak hozzám, aminek a minőségen felül is vannak okai, így nem minden esetben lehetek teljesen objektív, de például az Áfra János szerkesztette R25 – A rendszerváltás után született generáció a magyar lírában antológiát kifejezetten élvezem, és Fekete Richárd Bányaidő című kötetét is nagyon fontosnak gondolom. De Hevesi Judit Magvetős első kötete is nagyon közel áll a szívemhez, és akkor még nem beszéltem Dékány Dávidról, Kemény Zsófiról, Sirokai Matyiról, Laboda Robiról és persze Závada Peti új könyvéről. Ezek egyébként mind hatással vannak rám, mert tényleg nagyon élvezem a kortárs közeget.
