Az utóbbi időben a KULTer.hu csapata megszállottan küzd a hazai irodalmi közeg dehidratáltsága ellen. A prevenciós program összetevői: egy torony víz, friss levegő, jó hangulat és minél több irodalom (az esemény nyomokban projektorfényt is tartalmaz).
Egy ilyen programsorozat azonban rendszeresség nélkül mit sem ér – egyértelmű, hogy az év utolsó hónapját is érdemes hidratált irodalommal kezdeni, nehogy a közelgő karácsonyi mézesillat elgyengítse a terápiás alanyokat. Ezért a múlt héten sem maradt el a nagyerdei H2O-szeánsz: ezúttal a Prae és Gál Ferenc vízkészlete került fókuszba. Ennek megfelelően az első sessionben Pótor Barnabás beszélgetett Balogh Endre, L. Varga Péter és Lapis József Prae-szerkesztőkkel az irodalmi folyóirat tizenötödik születésnapja alkalmából. Egészen a lap indulásáig nyúlt vissza a diskurzus: szó esett a kezdeti konfliktusokról, melyek végül egy olyan kulturális produktum létrejöttét eredményezték, amilyen maga a Prae. Nincs titok, a csendes, de lényegre törő moderátornak semmilyen cselhez nem kellett folyamodnia ahhoz, hogy L. Varga Péter egyből elárulja a receptet: a cél a magyar kultúratudomány kitágítása, valamint a kurrens nemzetközi tudományos trendekkel való lépéstartás.
A Prae tehát egy roppant izgalmas ötvözet – hasábjain remekül elférnek egymás mellett a szépirodalmi szövegek és a populáris kultúra olyan elemei, mint Lady Gaga vagy a sci-fi műfaja. Lapis József külön kiemelte, hogy őt pontosan ez a sokszínűség vonzotta, amikor elvállalta a szerkesztői posztot. A tanulmányok szakmailag korrekt segítséget adhatnak egy szakdolgozat megírásához, de a laikus olvasók számára is érdekesek lehetnek.
A rovatstruktúra is ezt a szemléletet tükrözi: a Prae hagyományőrző, ugyanakkor viszonylag nagy teret hagy a játéknak. Bár a lapnak megvannak a fix pontjai, a szerkesztőség nem zárkózik el tematikus számok megjelentetésétől sem. És ha már a publikálásnál vagyunk: a szerkesztők az eszmecsere végén (a jövőbeli terveken túl) egy nehezebb kérdést is érintettek, ugyanis a Prae idén a megszokott négy alkalom helyett mindössze egyszer jelent meg. Balogh Endre szerint „nem szabad hazudni magunknak”, igenis tudatosítani kell, hogy támogatás nélkül aligha tud működni egy olyan folyóirat, amely nem tisztán a populáris kultúrát állítja középpontba. A zárógondolat is szorosan ehhez köthető: az NKA-támogatásoktól függetlenül a nép biológiailag termeli az utánpótlást, így csak annak van értelme, ha „minden médium médiumként viselkedik”, amíg lehet, ugyanis az információigény folyamatosan nő.
Miután túlestünk a financiális letargián, valamint a túlnépesedés problémáját is feldolgoztuk, Pótor Barnabás helyet cserélt Vigh Leventével, a szerkesztőség pedig Gál Ferenccel, és elkezdődött az est második fele. Pihenés- és ráhangolódásképp néhány verset hallhattunk a költő felolvasásában Az élet sűrűjében című kötetéből.
A sorok utáni csendet a moderátor vallomása törte meg: „kicsit kétségbe estem a felkészülés során”, hiszen Gál Ferencről a kritika egybehangzóan elismerően nyilatkozik, a szerző mégis távol marad az irodalmi élettől. Ahogy fogalmazott: „ebben az irodalmi nyilvánosságban ennek az anonimitásnak a megőrzése lenyűgöző bravúr”. Az őszinteségre őszinteség volt a válasz: a fennmaradó percekben Gál Ferenc brillírozott, a közönség meg tátott szájjal ült, mivel nehéz mit kezdeni azzal, ha valaki úgy irodalmi rocksztár, hogy ilyen keveset tudni róla. A tér is beleremegett: egy komplett székoszlop borult le, mindenféle előzetes fizikai behatás nélkül. Gál erre csak legyintett: „a költészet hatalma”. De szerintem ezt sokkal inkább a személyes kisugárzása okozta. Szó, mi szó, végül csak kiderült a lényeg: az a költő, aki az irodalommal a könyveken keresztül került kapcsolatba, egyáltalán nem kerüli az irodalmi életet, némasága nem tudatos. Elmondása szerint minden felkérést szívesen elfogad, de nem fog odamenni senkihez, hogy „marha jól tudok felolvasni és sármos is vagyok”. Azonban vannak fenntartásai az irodalmi élettel szemben. Beszélt a szocialista évek nehézségeiről, Kéri Piroska milyenségéről, arról, hogy őt tulajdonképpen a fiatalok fedezték fel, de ez is csak azért történt meg, mert Pollágh Péter véletlenül megtalálta egyik kötete még érintetlen példányait, és szétosztotta azokat. Furcsállja, hogy ennyin múlik, kiből lesz a „mester”.
A publikum a fentiek mellett azt is megtudhatta, hogy a pozitív visszajelzések ellenére a költő nem reméli napi szinten, hogy valaki rá várva ólálkodik a háza előtti sövény mögött, írás előtt reggel nem áldoz kakast, és gyorsítókat sem használ. A különböző szerepeket szétválasztja: nem hagy félbe egyetlen ház körüli teendőt sem csak amiatt, mert ihlete van – esetében ezért telik el rengeteg idő két kötet kiadása között –, noha most éppen a Ház körüli dolgok munkacímű könyvén dolgozik. Az írást pedig – említetlenség ide vagy oda – nem áll szándékában abbahagyni, mivel biztos benne: „akad egy olyan idióta, aki egy verseskötetet elolvas az elejétől a végéig, anélkül, hogy elunná az agyát”.
KULTerdő: #Prae, #Az élet sűrűjében, Nagyerdei Víztorony, H2O Galéria, Debrecen, 2015. december 1.
A fotókat Áfra János készítette.
