A folyóirat Hévíz fürdővárosáról kapta a nevét, s a lapszámokat záró rovatban rendre helyi kötődésű írásokat olvashatunk, ám a Hévíz korántsem tekinthető provinciális, kizárólag helyi érdekeltségű lapnak; a szerkesztők mindig figyelnek arra, hogy a zalai vonatkozású, gasztronómiai témájú, illetve szépirodalmi szövegeket olyan egységbe fogják össze, amely szélesebb olvasói kör figyelmére is számot tarthat, s ez a megújult lap legújabb száma esetében szépen megmutatkozik.
Az év első Hévíz-száma megváltozott külsővel és megnövelt oldalszámmal büszkélkedhet: a tépett papírlapokra hasonlító, tartalomból szemezgető címkék a borító bal oldaláról jobbra kerültek, és az eddigi 80 helyett ezentúl 100 oldalon olvashatjuk majd a lapban megjelenő interjúkat, verseket, novellákat és esszéket.
Az első, Nyílt víz címet viselő rovat a lap szépirodalmi részlege. Akárcsak eddig, most is remekül megférnek egymás mellett az idősebb, már elismert szerzők és a pályakezdő fiatalok művei itt, s talán már a rovatcím is jelzi, hogy a lap megkülönböztetett figyelemmel fordul a fiatalabb generáció alkotói felé. Ez nyilvánvalóan rizikót jelent, hiszen a pályakezdők első írásai nem mindig mentesek a szárnypróbálgatások egyenetlenségeitől, néhány korábbi lapszámban láthattunk is példát az ifjú alkotók határozatlanságára. Jelen esetben azonban nincsen szó ilyesmiről – a lapnyitó Nádas Péter-verstől a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kőrösi Zoltán novelláján át egészen a fiatal Lukács Flóra vagy Szabó Márton István írásaiig egy magas mércéjű szövegkorpusszal van dolgunk.
A teljesség igénye nélkül elsőként a szám legifjabb szerzőjének, a Málik Roland-díjas Polák Péternek a tömör, mégis kimért verseit hoznám példának: a milyen nehéz és a menekülés a féregből című versek nagy műgondról tesznek tanúbizonyságot. Az ilyen sorok hatása alól aligha vonhatja ki magát az olvasó: „valaki megérkezik. egy gyermek / épp pulóverbe bújik, és nem találja a helyes utat. / csak párhuzamos alagutakat lát. mint a lég- / és nyelőcső a torokban, / a gyermekkel egymáshoz simulunk. / aki most lát minket, azt mondja, / nem vagyunk különbözőek” (menekülés a féregből). Várnai Réka Könnyű című kisprózája is hasonlóképpen megérintheti az olvasót. A novellában az elbeszélő felkeresi azokat a férfiakat, akikkel valamilyen kapcsolata volt, és elvágja ezeket az érzelmi szállakat. Bár a szöveg nem titkolja, hogy voltaképpen egy mennyasszony a főszereplő, mégis meglepő a kispróza pár soros, esküvői jelenetet felvázoló zárlata.
A Nyílt vizet Bödőcs Tibor Krúdy-paródiája zárja, a Ma Szindbád viszi az oviba. A Karinthy-gyűrűs humorista irigylésre méltó hozzáértéssel használja fel a Szindbád-novellák asszociatív képi világát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi mondat, amely részleteiben már Bödőcs önálló estjein is elhangzott: „Hónapok óta nézte révedezve a mandula illatú óvónők derekát, amiről diópálinka illatú őszök, amiről abált tokaszalonna, karcsú hársak, csipkés harisnyakötők, kocsma megetti kuglipályák, cimbalomszó, s újra diópálinka illatú őszök jutottak eszébe; Szindbád teljesen összezavarodott, és már mostan biztos volt, hogy a tornazsák is elkallódik majdan valahol megint.”
A Vízibicikli rovatba a négyszáz éve elhunyt drámaíró-költő, William Shakespeare műveit újrafordító Nádasdy Ádámmal, és a Vígszínház főrendezőjével, Marton Lászlóval készített interjút Szederkényi Olga. Kettőjük válaszai nemcsak a korabeli angol humorról és a Globe-ról árulnak el lényeges információkat, hanem az újrafordítási és színreviteli munkálatok problémáiról is.
A Hévíz Hajószakács című gasztro rovatában ezúttal Tompa Imre írt megkapó stílusú boresszét Az örök provincia címmel. Ez a rovat sokat hozzáad a lap által nyújtott olvasmányélményhez, emellett a gasztronómiának nagy szerepe van abban is, hogy a Hévíz-lapszámbemutatók emlékezetes eseményekké váltak, hiszen az esteken vacsora is jár a megvásárolt lapszám mellé.
A Hullámverés című rovatban elsőként Király Levente esszéjét olvashatjuk, aki nyolc oldalban járja körül Tarkovszkij egyik leghíresebb filmjét, a Sztalkert. „Új, életképes mítosz ritkán születik, jó, ha százévente egy – úgy látszik, a huszadik századét ellőtte az idén harminc éve elhunyt orosz mester” – kezdi Megváltás a zónában című írását Király, és megkísérli egyfajta beavatási szertartásként értelmezni a filmet. A forgatási nehézségekre, valamint a film és az alapjául szolgáló Piknik az árokparton című regény kapcsolatára is reflektáló írás rámutat arra, hogy Tarkovszkij milyen tudatossággal vonja be filmjébe a nézőket, és milyen időtlen kérdéseket is tesz fel ez a műve. A rovat következő, egyben a lapszám egyik legizgalmasabb írását Takács Ferenc jegyzi, aki hangzatos című esszéjével ered nyomába a hetvenöt éve elhunyt James Joyce és az Ulysses magyarjainak. A Párizsban található Le Petit Trianon nevű étteremből indulunk (Joyce korában még csak Trianon, mint ahogy megtudjuk a Szombathelytől Százhaminczborjúgulyás-Dugulásig: James Joyce magyarjaiból), s a regényszereplő Leopold Bloom zsidó származású apjának Szombathelyén át – persze számos más személyt és helyszínt is érintve – az író „magyar fantomjainak a legkülönösebbikénél” lyukadunk ki. A Horthy Miklósnak angol órákat adó Joyce legendáját a szerző egy másik cikkében már cáfolta, azonban ennek megemlítésével nemcsak a lista lett teljesebb, hanem az egyébként is jól felépített esszé került keretes szerkezetbe.
Az utolsó, Öböl című rovatban Tóth Róbert sorai olvashatóak a fenékpusztai vámházról és betyárcsárdáról. A Hajók, híd és betyárvilág írójának tolla nyomán ismét megjelenik előttünk az egyetlen híd, ami a Balatonon vezetett át, továbbá a Festetics Taszilótól elismervényt kapó utolsó vámszedőt, Kalmár Józsefet is megismerhetjük, és izgalmas dolgokat tudhatunk meg a második világháborúig álló csárdáról, valamint az ott megfordult neves betyárokról.
A 24. évfolyamába lépő megújult lap szerencsére nem módosította a célkitűzéseit: a tudományosabb elmélyülésre vágyó olvasó ugyanúgy találhat benne kedvére valót, akárcsak az irodalmi, művészeti berkekben járatlan érdeklődő. Mindezektől indíttatva nagy lelkesedéssel várom a következő számot, amely előreláthatólag az áprilisi 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg.
Hévíz, 2016/1.
