A debreceni Hatvani István Szakkollégium szervezésével, egy programsorozat részeként valósult meg az a Kép-világok a kortárs gyerekirodalomban – az illusztráció szerepe a könyvkiadásban címet viselő beszélgetés, ahol Lapis József kritikus, irodalomtörténész beszélgetőtársa Rofusz Kinga könyvillusztrátor volt.
Már az első néhány mondatban elhangzott, hogy vendégünk 2010-ben elnyerte az IBBY Év Illusztrátora Díját az Irijám és Jonibe című könyv illusztrálásáért, melynek Schein Gábor a szerzője. Az első, felvezető kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy hogyan is kell elképzelnünk egy könyvillusztrátor átlagos munkanapját, az a válasz érkezett, hogy az illusztrátor kap a kiadótól egy szöveget, és hosszú időn keresztül csak olvassa, elmerül benne, ebben segítségére van az, hogy szerencsére általában rábízzák a kivitelezést. Beszélgetés közben a nézők soraiban végig körbejártak a Rofusz Kinga által illusztrált magyar és idegennyelvű kötetek, és a projektor is végig vetítette a képeket, amelyek hol csak említés szintjén, esetenként pedig hosszabb ideig is az interjú vezérfonalául szolgáltak. A könyvek folyamatosan jártak a sorokban kézről kézre, szemről szemre, és a beszélgetés témája is a képeskönyvek irányába terelődött.
Megtudhattuk, hogy a klasszikus értelemben vett képeskönyv nem annyira népszerű hazánkban, hiszen a szülők felolvassák párszor, aztán szinte el is felejtődnek, ám külföldön annál inkább szeretik ezeket az illusztrált köteteket. Vendégünk azt is hozzátette, hogy az illusztrált könyvet az illusztráció adja el, majd bemutatott egy könyvet, melynek érdekessége abban állt, hogy egyetlen forma ismétlődött a képeken, mindig más aspektusból megközelítve azt. Itt hangsúlyozódott először a képzelőerő dominanciája, egyetlen forma ezerféle ábrázolása, amelynek fejlesztése rendkívül fontos (lenne) a gyermekek fantáziájában, ám kiderült az is, hogy napjainkban ez a fajta vizuális nevelés elmaradott, a kisgyermekek képi világa a leggazdagabb, ám a kor előrehaladtával egyre kevesebb az önbizalmuk, és nehezükre esik a fantázia szabadon engedése.
Ezt követően került szóba, hogy vendégünk két gyermeke igencsak szigorú kritikusai édesanyjuk munkájának. A beszélgetés ezután a közönség visszajelzéseire terelődött, amelyben gyakrabban kap helyet a gyors kategorizálás, miszerint a képek depressziósak, elvontak, mint a hosszabb elidőzés egy-egy szöveg és kép kapcsolatán. Az illusztrátor elárulta, sokszor kapja kritikaként azt, hogy az adott kép nem az elvártat ábrázolja. Amikor megkap egy szöveget, amelyet illusztrálnia kell, sokáig tart az ismerkedési fázis, amikor is engedi, hogy az adott szöveg befogadja őt, és csak ezután kezdődhet el az alkotás folyamata. Ezzel kapcsolatban egy konkrét művet, Máté Angi Emlékfoltozók című könyvét hozta példaként, amelyről először azt gondolta, hogy lehetetlen illusztrálni, annyira titokzatosnak tartotta a szöveget.
Másik mederbe terelve a beszélgetést, hozzátette még, hogy a munkafolyamatok során a szöveg nem változik. A Csodaceruza Kiadó felkérésére alkotott Samu nyuszi történetét azonban ő találta ki, de szívesen hozna létre egy ún. silentbookot, amelyben nincsen szöveg, hanem a képek mesélnek el mindent. Lapis József következő kérdése a kedvenc mintákra és alkotókra vonatkozott, amelyre az a válasz érkezett, hogy nincsen kifejezett kedvence, mert mind az. Megtudhattuk, hogy Rofusz Kinga végzettsége szerint animációs filmes, több filmje is megtalálható a YouTube-on, ám életének ez a szála elvarratlan maradt, ugyanis úgy érezte, hogy nem találta meg magát igazán a filmezésben. Pályaválasztását illetően azt árulta el, hogy előélete unalmas, mindig olvasott és rajzolt, most pedig azt csinálja, amit igazán szeret. Nem lát különbséget gyermek és felnőtt könyvillusztráció között, de elmondása szerint nem is rajzol olyat, amit egy gyermek néző nem tudna befogadni.
Az alkotói hatások és inspirációk témájában elmondta, hogy a többi könyvillusztrátorral jó kapcsolatot ápol, a fiatalok körében a számítástechnikai vívmányok nagyon népszerűek, ez pedig egyszerűbbé teszi a munkát. A klasszikusok közül Richly Zsolt, a Kockásfülű nyúl rajzolója hatott rá szemlélet, hozzáállás szempontjából. Az alkotói védjegy került szóba ezek után, közben az Emlékfoltozók és a Kapitány és Narancshal című könyvek illusztrációit mutatta be a beszélgetés moderátora. Az ismétlődő motívumok szóba kerülésekor vendégünk elmondta, hogy nála teljesen ösztönösen jönnek ezek, hiszen minden alkotónak van védjegye, ám hozzátette még, hogy a visszajelzések szerint az általa rajzolt alakok mindnyájan vagy repülnek, vagy úsznak. A költői, szürreális, groteszk történeteket szereti, mert azokkal sokkal több mindent lehet elmondani. A különböző fórumok kommentjei közül Lapis József az arcábrázolásra vonatkozóakat említette meg, ezek szerint azok elvontak, maszkszerűek. Ennek az a magyarázata, hogy nem tud akadémista módon rajzolni, és ez egyáltalán nem is zavarja. Sokszor számára is csak a munkafolyamat végén derül ki, hogy az adott motívumoknak ott a helye ahol lennie kell. A nagyobb lélegzetvételű, összetettebb kompozíciókat azonban mindig előre kitalálja. Elmondása szerint nincsen térlátása, de nem is tartja lényegesnek a perspektivikus ábrázolást.
Rofusz Kinga végül kitért a rajzok technikai kivitelezésére is; megtudhattuk, hogy akrilfestékkel rajzol papírra, és egy rajz fél évig készül, melyet rengeteg vázlat, terv előz meg. A felnőtt kortárs képzőművészettel kapcsolatban elmondta, hogy lenne igény a felnőtt illusztrációkra, példaként hozta Szabó T. Anna Senki madara című könyvét, amely egy japán mesefordítás, de felnőtteknek szól inkább. A beszélgetés végéhez közeledve a közönség soraiból feltett kérdésekre is válaszolt vendégünk, ezalatt kiderült, hogy az eredeti műveket kevés esetben tartja meg, önálló kiállításokon a képek az adott könyv fejezetcímeit viselik, és illusztrációiból bábok is készültek. Utószóként egy izgalmas kezdeményezésről beszélt, az Írópajtások Köréről, ahol adott képhez írnak szöveget, megfordítva ezzel a szövegbefogadás műveletét. Zárásként pedig a körbeadott könyvek visszakerültek jogos tulajdonosukhoz, bezárva ezzel egy másik, a képvilágba nyíló ajtót.
Beszélgetés Rofusz Kinga illusztrátorral, Hatvani István Szakkollégium, Debrecen, 2016. április 18.
A fotókat Uri Dénes Mihály készítette.
