Szentül hiszem, hogy egy film kezdő képe hihetetlenül fontos. Ezzel persze nem mondtam sokat, az első snitt kiemelt szerepével mindenki tisztában van, aki látott már messziről filmvásznat, de a rendező a tudatos konstrukció mellett tudat alatt is bevezet minket a film világába, és elénk tárja azt az eszköztárat, amivel dolgozni szeretne. Az első kép és a kezdőjelenet meghatározza a film hangulatát, képi világát, szimbólumrendszerét, mélységét, és a kialakítja a kívánt kapcsolatot a nézővel.
Ha a rendező célja, hogy a stáblista végén mindenki a könnyeit törölgetve követelje az Oscart a produktumának, akkor nyilván egészen máshogy fog bele a története elmesélésébe, mintha egy slasher horrort vagy langyos tinivígjátékot akarna eladni nekünk. Hogy miért ezzel kezdtem a Hurok című legújabb magyar film kritikáját? Mert a rendező, Madarász Isti ezt nagyon elkapta, és innentől nem volt megállás, már az első képek meggyőztek, hogy a rendező tudja, mit akar, és rendelkezik is azzal az eszköztárral, amivel meg is valósíthatja.
Kezdjük ott, hogy jó magyar zsánerfilm kevés van, időkavarós filmből pedig még kevesebb, a számuk annyira a nulla felé konvergál, hogy hirtelen csak nagy engedmények árán tudom belekényszeríteni a kategóriába Tímár Péter 1999-es filmjét, a 6:3 avagy, Játszd újra Tuttit, és még itt is csak szőrmentén találkozunk az időutazással, a koncepció inkább a konfliktust adja, mintsem a cselekmény szerves része lenne. Ugyan a nemzetközi (és elsősorban hollywoodi) filmgyártás rendre termeli magából a jobbnál jobb és csavarosnál csavarosabb időkavarós filmeket, a magyar filmesek eddig meg sem próbálkoztak a témához nyúlni. Míg egy vígjátékot vagy drámát nagyon sok minden megmenthet még akkor is, ha a rendező nincs a helyzet magaslatán, egy időutazós film olyan szintű koordinációt, odafigyelést és erős kezet igényel a forgatókönyvírói, rendezői székben és a vágóasztalon, amire jobb volt inkább nem vállalkozni.
Fel kellett nőnie egy generációnak Spielbergen, a Vissza a jövőbe-trilógián és a Kontrollon, azaz a hetvenes-nyolcvanas évektől induló újfajta filmeken, hogy meglegyen az a háttér, ami nem feltétlenül a rendezői kvalitás, hanem inkább egy újfajta látásmód kérdése. Nyilván nem Jancsótól vagy Sas Tamástól vártuk, hogy elkészítsék az első magyar időkavarós mozit, és úgy tűnik, Madarász Isti (nem jópofáskodásból hívom így, a stáblistán is így szerepel a neve) vállalta magára a feladatot. Madarász első mozifilmjének témája ugyanakkor nem példa nélküli a rendező életében. Talán az olvasó jobban járna, ha ezen cikk olvasása helyett megnézné a filmes Előbb-utóbb című rövidfilmjét, ami a maga tízperces terjedelmében nagyjából jól felvázolja, hogyan is képzeli el Madarász Isti egy időkavarós történet felépítését, technikai megvalósítását és az egész téma rejtélyességének ábrázolását.
A Hurok története szerint Ádám (Száraz Dénes) és Anna (Martinovics Dorina) boldogan élnek, és gyógyszert csempészgetnek külföldre a rossz arcú Dezső (Anger Zsolt) megbízásából, amikor végül elhatározzák, hogy lesz ami lesz, lenyúlják az utolsó szállítmányt, és külföldön próbálnak új életet kezdeni. Csakhogy Anna teherbe esik az indulás előtt, ami borít mindent. Most már Anna maradna, Ádám viszont még mindig menne – adva van a konfliktus, ami hamarosan nem várt fordulatot vesz az időkavarásnak köszönhetően. Nem véletlenül használom állandóan az időkavarás kifejezést az időutazás helyett: Madarász Isti egy interjúban kiemelte, mennyire nem szeretné, ha az emberek egy legyintéssel elintéznék a filmjét, mint egy újabb átlagos időutazós thrillert, ennek érdekében pedig egy olyan példátlan időkezelési rendszert dolgozott ki, amelyik se nem a Vissza a jövőbe múltat megváltoztatós elmélete, sem pedig a 12 majomból ismert determinista időutazás. A Hurok (címéhez hűen) a Möbius-szalag elvére építi az időkavarását, ami ugyanakkor megbontható, organikusan változik. A spoilerek elkerülése végett nem is szeretnék többet beszélni erről az érdekes megközelítésről, de mindenképpen üdítően hatott ez a fajta elgondolás, ami ugyan logikailag nehezen megfogható, a film belső világában mégis jól működik.
Ez pedig már csak azért is nagy szó, mert egy ilyen témájú film nagyon komolyan vett és szigorúan fogott írást és rendezést kíván. Madarász Isti szerencsére szorosan kézben tartja a cselekményt, mindig ad időt a nézőnek a történtek felfogására, és bár ez épp az a film, amit meg kell nézni még egyszer az első érthetetlen vagy elmulasztott apróságok miatt, első nézésre is komplex élményt ad. Arról nem is beszélve, hogy a cselekményről bőven lehet beszélgetni és elméleteket gyártani a mozizás után egy pohár sör/forró csoki mellett, ami mindig jó pont egy közönségfilmnél.
Az író-rendező nagyjából jól lőtte be, hogy a történet mennyi karaktert és helyszínt bír el, aztán pedig ügyesen kevergeti ezeket. A casting tekintetében mindenképpen merész ötlet volt a jobbára a Jóban-Rosszban című szappanoperából Tamás atyaként ismert Száraz Dénes főszereplővé tétele, de hozza a kötelezőt, az események előtt értetlenül álló kisembert, amikor pedig komoly morális dilemma elé kerül, előkerül a karakter karcos oldala is. Hasonló jókat lehet elmondani a női főszereplőről, Martinovics Dorináról, bár karaktere sokszor túlontúl esetlen és erőtlen, a színészi játék jól illeszkedik a film hangulatába. A show-t mégis a mindig más arcát mutató Anger Zsolt lopja el: zsigerből hozza a közepesen sikeres maffiózót, aki a Vissza a jövőbe-filmek Biffjéhez hasonlóan baromira nem tudja követni, hogy mi történik, de igazából nem is érdekli, csak hihetetlenül frusztrálja, hogy két perc alatt háromszor kell leütnie ugyanazt az embert. A film ritkán engedi meg magának, hogy humorizáljon, de Dezső karaktere mindenképpen üde színfolt ebben a tekintetben. A poénok egyébként érzékkel és (ami ennél is fontosabb) okosan vannak elhelyezve, olykor feszültséget teremtenek, máskor a helyzet abszurditásával játszanak, ami szintén az okos írás egyik jele.
Talán a Hurok egyik legnagyobb erőssége a gyengesége is, ami miatt kikezdhető az erre érzékenyebb közönség számára: a film során egyszer sem jutott eszembe, hogy „ez egy magyar film”. Ez egyrészt pozitívum, mivel túl tud lépni azokon a butaságokon, amik hazavághatják a filmet és kizökkenthetik a nézőt, ugyanakkor kicsit fájdalmas, hogy a Kórházból Hospital lett, csak hogy kiléphessen a nemzetközi mezőnybe. Kis túlzással a történet bárhol játszódhatna, ami egyrészt jó, mert tényleg eladható más országokban, másrészt viszont nem érezzük kellően magunkénak a filmet. Szerencsére mégsem lesz idegen a világ maga (azért a filmben látott kórház gyanúsan szép állapotban van), és a párbeszédeknél is sikerült ellenállni a csábításnak és minimalizálni a magyartalan klisémondatok számát (persze egy-kettő beesik, de egye kutya, belefér). Az operatőri munka igényes, ilyen tekintetben nagyon el vagyunk kényeztetve, sorra jönnek ki a jobbnál jobban fényképezett magyar filmek, ez alól a Hurok sem kivétel.
Szeretném még kiemelni, hogy tudatosan vagy tudat alatt, de Madarász Isti egy rakat olyan dologgal töltötte fel a világát, amelyek szorosan kapcsolódnak az egész film központi szimbólumához, a Möbius-szalaghoz. Mi, bölcsészek nagyon tudjuk díjazni, mikor ennyire tudatosan egy gondolat köré épül egy mű, mert hosszú esszéket írhatunk róla, és itt bizony lenne miről írni. A Möbius-szalag és a hurok ötlete ott van a VHS- és hangkazettákban, a metró kiemelt szerepében, a helyszínek körforgásában, és így tovább.
A Hurok kiváló film lett, ha a helyén tudjuk kezelni. Lehet, hogy a nemzetközi mezőnyben van ilyen és ilyenebb, és lehet, hogy a mélysége nem ér fel a kifejezetten művészi céllal készült alkotói filmekhez, de fontos kiemelni, hogy Madarász Isti célja nem is ez volt. Ő csak szeretett volna egy nézhető, jól átgondolt és megvalósított, hollywoodi típusú időkavarós thrillert csinálni, ami után az emberek nem a fejüket csóválják, hanem izgatottan vitatják meg az elméleteiket arról, hogy akkor mikor mi is történt. A Hurok ezt a szintet simán megugrotta, egy izgalmas, de mellette elgondolkoztató és okos történetet kapunk a második, harmadik, sokadik esélyekről, a felelősségről és a felnövésről. Én személy szerint nagyon remélem, hogy a film összességében jól teljesít majd, mert szeretném látni, mihez kezd Madarász Isti, ha nagyobb teret kap az alkotásra.
Hurok, 2016. Írta és rendezte: Madarász Isti. Szereplők: Száraz Dénes, Martinovics Dorina, Anger Zsolt, Hegedűs D. Géza. Forgalmazza: Fórum Hungary.
