Pánikbetegek, identitásválságban tépelődő melegek és modern kori rabszolgák után Till Attila ismét a társadalom egy kevésbé szem előtt lévő rétegéről forgatott filmet. A Tiszta szívvel kerekesszékes figuráiban dolgozik az erőszakos kitörési vágy, düh és bajtársiasság.
Tilla új filmje egy öniróniával meglőtt maffiamozi, amelyben az átélhetőnek szánt felnövéstörténet keveredik egy kevés k-európai realizmussal. Két mozgáskorlátozott, Zolika és Rupaszov hétköznapi, illetve kevésbé hétköznapi életét követhetjük nyomon, azonban a rosszul ütemezett cselekményvezetés miatt a forgatókönyv nem tudja a karakterek drámájának igazi mélységeit megmutatni. A Zolika és Barba Papa által rajzolt képregényhez hasonlóan maga a film is odavetett, lazán felskiccelt jelenetekből, klipszerű zenés szekvenciákból és hangulatképekből épül fel, így nem marad idő a két fő történetszál tisztességes kibontására és összeöltésére.
Rupaszov motivációi és céljai világosak, bár ez nem meglepő annak tükrében, hogy Thuróczy Szabolcs kellő rutinnal csihol szikrát a padlóra került extűzoltó amorális karakterébe. Elhanyagolt fizimiskájával, olcsó ruházatával és érdesre koptatott orgánumával abszolút megtestesíti a bűnre hajló, kiábrándult kisembert. Mozgáskorlátozottsága akár allegóriája is lehetne a korszellem minimummal beérő, fásult emberének, ugyanakkor Rupaszov küzdelme az apátia ellen mégis azt sugallja, hogy ebben a társadalmi berendezkedésben már arctalan átlagembernek lenni is teljesítmény.
A film gengsztermiliője a boldogulás egy alternatíváját kínálja fel, azonban megmarad puszta háttérnek a karakterdráma mögött. Az viszont – mint mondtam – nincs kellőképpen kidolgozva. Rupaszov lélektanát ugyanúgy felvizezik a feelgood, zenés betétek, miként Zolika vázlatos jellemrajza is aránytévesztettnek látszik. Annyit tudunk róla, hogy lelépett az apja, tehát az ebből táplálkozó komplexus húzza meg a figura kontúrjait. A szervezőelv nélkül váltakozó maffialeszámolások, az elszórt poénok és a befelé fordulást regisztráló megoldások miatt a film nagyon egyenetlenné válik.
Azzal együtt, hogy új alkotása egyébként szórakoztató és technikailag profi munka, Tilla ugyanúgy nem találta az egyensúlyt, mint a szkeccsjelleggel bíró első filmje, a Pánik esetében. Noha az egyes jelenetek jól megírtak, a humor működőképes, a gyakori ritmusvesztés okán mégis hiányzik a fókuszpont és feszültség. Rengeteg történetelem kilóg a film egészéből, és maguk az egyes szálak sem igazán tartanak sehova. Rupaszov előélete, illetve szerelmi sztorija és Zolika gerincműtéte – noha dramaturgiailag mindkettő a film történetének sarokköve – végül némileg bagatellizálódik a zárlatban. A csattanó metalepszis, a narratív szintek közti határsértés ugyanakkor erőtlen, közhelyes, sután felvezetett, ez, úgy tűnik, elveszi a Tiszta szívvel valódi élét.
A film hangneme egyébként még mindig következetesebb, mint a Pánik csapongó, formailag sem egységes kváziantológiája, ugyanakkor a Tiszta szívvel szociálisan célvezérelt és egyben nagyon személyes történetíve a karakterfejlődéssel együtt végül mégis a semmibe fut. Bár jól áll a filmnek, hogy tudatos könnyedséggel elkerüli a didaktikusságot, mégis hiányzik belőle Tilla előző műve, a Csicska érett, koncentrált beszédmódja és az ebből fakadó társadalmi felelősségtudat. Ettől még a színészek és az eltaláltabb momentumok miatt a Tiszta szívvel megmarad tökéletlen, de őszinte – és ennyiben szerethető – filmnek.
Tiszta szívvel, 2016. Írta és rendezte: Till Attila. Szereplők: Thuróczy Szabolcs, Fenyvesi Zoltán, Fekete Ádám, Balsai Mónika. Forgalmazza: Laokoon Filmgroup.
