enjambement
beidegződött
mozdulat
a másik test
reménytelen
vállalkozása
felhajtja
akkor
finoman
a szoknyám
két csupasz
comb
mélyen
beszippant
szép leszek
teát főz
néz míg
zuhanyozom
áthajlunk
könyörgő
gyötrelmeinken
s vérfoltot ejt
a mellemről
legördült
málnaszem
nincs változás
a vágy újabb
terhet érlel
foltot csókol
bőrödre a láz
megúszod megint
kis időre a könnyű
készenléttel
asszonynemű
karcsú könyök lendül
az eltartott cigarettánál
keskenyebb már a vágy
padlóra vedlett entitás
inercia
érdek és kilátás nélkül
bátrabban néz az ember
tisztán látja azt a hálót
amin fennakadt de
nem vonatkozása
– isten figyelme ilyen
megengedő fogékony
szoros a félmosolyba
tágult pillanat
már véget ért
alternatív jelen
s a háló moccanásán
történetek feszülnek
esélyek és fájdalmak
potyognak át a réseken –
ül szelíden önmaga
tényeként s a teremtő
képzelet filmjét vetíti
