A Pannonhalmi Főapátság augusztus 26. és 28. között tizenkettedik alkalommal rendezte meg hagyományos, Arcus Temporum névre keresztelt művészeti fesztiválját, mely a koncertek mellett a közösségteremtésre helyezte a hangsúlyt. A szerzetesek földjén eltöltött napunk során megindító és hipnotikus belső utazásra invitált bennünket a Szent Efrém Énekegyüttes, felkerestük Szent Márton ábrázolásait és ereklyéjét, bepillantást nyertünk a monostor építészetének történetébe, valamint olyan helyeken is jártunk, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt.
Pannonhalma az a hely, ahol megáll az idő, amelynek szelleme türelemre tanít. Ez a „hegyre épült város” szeretettel hívott bennünket, hogy legalább rövid időre megajándékozhasson szépségével és békéjével, szavakban nem mindig elmondható titkával.
A XII. Arcus Temporum második napján is megtelt a koncertterem: Steve Reich és David Lang Proverb és The Little Match Girl (A kis gyufaárus lány) című műveit élvezhettük a kivételes hangi adottságokkal és zenei képzettséggel rendelkező Szent Efrém Énekegyüttes tagjainak (Bojtos Károly, Holló Aurél, Mali Emese, Váczi Zoltán) előadásában, Rácz Zoltán művészeti vezető (az Amadinda Ütőegyüttes alapítója) vezényletével. A Proverb című darab a 12–13. században, a párizsi Notre Dame székesegyházban működött zeneszerzők hangzásvilágára épül, s ez által jól illeszkedik Pannonhalma környezetébe. A kompozíció 1995-ben készült, három szoprán és két tenor énekesre, két vibrafonra és két elektromos orgonára. A két tenor szólam nem más, mint egyfajta hommage a Notre Dame-i iskola mesterének, Perotinusnak. Állandóan ismétlődő ritmusképleteket és hosszan tartott orgonapontokat tartalmaz, mindezt Ludwig Wittgenstein egyetlen sorára komponálva: „How small a thought it takes to fill a whole life!” (Milyen kicsi egy gondolat ahhoz, hogy kitöltsön egy egész életet!)
Ki ne ismerné a A kis gyufaárus lány történetét? David Lang amerikai komponista Pulitzer-díjas kompozíciója ezt a mesét zenésíti meg Bach Máté-passiójának formájában. A mesét építő ellentétek folyamatosan kiegyensúlyozzák egymást: a hidegben didergő kislány keserű jelene régi emlékeinek szépségével vegyül, szegénységét töretlen reménykedése ellenpontozza. A kislány szenvedései Jézus szenvedéseivel állíthatók párhuzamba. Statikusság, ritmikus monotónia, bűnbánat, sokk, fájdalom és gyász, hideg, éhség, félelem, öröm és fényesség – ezt sűríti egybe a közel negyvenöt perces összeállítás, mely a modern kor zenei termésének egyik legmegrázóbb, legszomorúbb, de egyben legcsodálatosabb darabja. Egyszerre megindító és hipnotikus. Az énekesek pár perc alatt varázsoltak fagyos telet, a koncertterembe – a hangtál, a dob pedig csak fokozta a rideg, vészjósló hangulatot. Karunk lúdbőrzött, szívünk olvadozott. Rácz Zoltán és énekesei bebizonyították: semmi okunk félni a modern zenétől.
A Dejcsics Konrád, Bokros Márk, Szabó Márton és Biriszló Lőrinc bencés szerzetesek által vezetett sétákra is beneveztünk. A Gyógyító monostor interaktív program betekintést nyújtott a gyógynövények világába, a tizenegy hektáron elterülő, évszázados hagyományokkal rendelkező levendulafeldolgozás menetébe, Szent Benedek Regulájából kiindulva a szerzetesi gyógyászat hagyományába. A foglalkozásnak része volt a szerzetesi gyógyászat tradícióján alapuló modern kori termékek gyógynövényeinek botanikai meghatározása, és lehetőség nyílt a gyógynövények illatolására, a belőlük készült likőrök és csokoládékülönlegességek kóstolására is.
A pannonhalmi arborétumban található klasszikus labirintus a leghosszabb úton vezeti végig az útra kelőt a bejárat és a középpont között. Az út állandó lüktetése, a középponthoz való közeledés és az attól való távolodás hullámzása olyan belső, beavatási hellyé, meditációs ösvénnyé teszi a labirintust, amely élethelyzetünktől és világlátásunktól függően a találkozás alkalma lehet önmagunkkal és a bennünk lakozó Istennel. A Labirintusjárás során segítségül hívtuk a Biblia zsoltárait is, amelyek az emberi élettapasztalat sokféleségének megragadásával és kimondásával közelebb vittek mindahhoz, ami eleve ott van bennünk.
A teremtéstől az Új Jeruzsálemig címet viselő séta a pannonhalmi bazilika középkori és posztmodern szimbólumrendszerébe enged betekintést. A bazilika szimbólumvilágában szintagmatikus és paradigmatikus kapcsolatok egész rendszere rétegeződik egymásra. Meghatározza és kölcsönösen értelmezi egymást ilyen módon a 13. századi kőépület, ennek 19. századi újraolvasása, valamint a korábbi rétegek 21. századi újraértelmezése. Ebben az építészetileg meghatározott térben találkozik egymással a hívő ember értelmezésében Isten és ember, teremtő és teremtmény egymás felé vezető útja is. A bazilika felszálló tengelye a teremtés terétől az újjáteremtés teréig vezeti el az ide belépő és a spirituális utazásra vállalkozó embert.
A Szent Márton nyomában, Szent Márton monostorában nevet viselő sétánk során tanúi lehettünk a spiritualitás és történelem, kultusz és művészet kapcsolatának. Felkerestük Szent Márton ábrázolásait és ereklyéjét, részletesebben megismerkedtünk életrajzának néhány epizódjával. Mindeközben a pannonhalmi monostor építészetének történetébe is bepillantást nyertünk, valamint olyan helyeken is jártunk, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt. Biriszló Lőrinc szerzetessel a monostor udvarán ballagtunk fel a bástyára, a templom melletti kerengőbe, onnan az altemplomba, a sekrestyébe, majd a Gyilok folyosóra. A Mátyás király korában épült kerengő kőfolyosóról nyílik többek között a szerzetesek közös hálóterme, az ebédlő és a könyvtár. Ékessége a Porta Speciosa, azaz az Ékes Kapu, amelynek freskóján látható a híres jelenet: Szent Márton (Pannonhalma védőszentje) megosztja köpenyét a koldussal.
Szent Márton üzenete napjainkban is aktuális. Köntöst nyújtani a rászorulónak, felemelni őt a szeretetünk által – az ilyen segítségre ma ugyanúgy szükségünk van, mint Szent Márton korában. „Szent Márton megosztó személyiség volt. Jó elgondolkodni e szó kettős értelmén. Megosztó volt, mert megosztotta köpenyét, javait a rászorulókkal, befogadta az otthontalanokat. Szívügye volt, hogy egyházi közösségeket hozzon létre, megtérítse a pogányokat. Abban az értelemben is megosztó, hogy nagyon markáns véleménye volt bizonyos dolgokról. Püspöktársai körében igazi megmondóembernek számított. Volt, aki egyet értett vele, volt, aki konfrontálódott vele” – árulta el Lőrinc szerzetes.
A Porta Speciosán keresztül utunk az altemplomba vezetett, melynek középen helyezkedik el Habsburg Ottó szívurnája és Szent Márton ereklyéje is. Értékes kő itt az ónix – az oltár, a felolvasóállvány, a keresztelőpult felső része, az ablakok, a középen az ereklyetartók is ebből készültek. „Hétfő esténként vonulunk le ide közösen, valaki felolvas közülünk Sulpicius Severus (Szent Márton kortársa, életrajzírója) műveiből és csendben imádkozunk. Így tisztelgünk a Szent Márton-emlékév előtt” – mondta Lőrinc szerzetes. A csigalépcsőt megmászva az északi mellékhajó felett elhelyezkedő Gyilok folyosóra jutottunk, ahol különböző domborműveken bencés szerzetesekhez kötődő jelenetek láthatók.
A templom bronzkapuján többek között Szent Márton és Szent Benedek életének eseményei, baloldalon ószövetségi, jobboldalon újszövetségi jelenetek. A hegy, a törvény, az imádság, a templom a kapu jellegzetes motívumai. Legalul egy jelenet: Szent Mártonnak álmában megjelenik Jézus, abban a köpenyben, amelyet ő a koldusra terített.
A séták során hallott információktól eltelítődve betérhetünk a gimnázium Jeges-termében működő Jeges-büfébe, hogy ezúttal testünket lakassuk jól különleges pannonhalmi borokkal, házi készítésű levendulaszörppel, pogácsával és a Pausa Apátsági Kávéház süteményeivel.
XII. Arcus Temporum Fesztivál, 2. nap, Pannonhalma, 2016. augusztus 27.
