Tegnap délután vált igazán világossá számomra, hogy még mindig van olyan része a Szigetnek, aminek a közelében sem jártam. A fesztivál munkatársai, Kardos József programigazgató és Vető Viktória sajtófőnök közösen vezették végig a sajtós résztvevőket a különböző kulturális helyszíneken. Hétfőn számomra inkább a kulturális programok kerültek főszerepbe, mintsem a zenei események.
Egy korábbi cikkben már említett Vándor Vurstlinál kezdtük a túrát, amiről megtudtuk, hogy a múlt század legszebb emlékeit hivatott visszahozni. A program évek óta rendre szerepet kap a Szigeten, és népszerűsége akkorára nőtt, hogy már külföldi fesztiválokon is bemutatkoztak, sőt, vissza is hívták őket. Én továbbra is ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy mókás időutazáson részt venni.
A Vándor Vurstli mellett van egy kis utca, ami nekem eddig egyáltalán nem tűnt fel. Ez vezet a Hungarikum Faluhoz, a Színház- és Táncsátorhoz, és a Múzeum Negyedhez. Az előbbinél néptáncbemutatókat láthatunk, a vállalkozó kedvűek megtanulhatják a magyar néptánc lépéseit is. A Színház- és Táncsátor programjai között olyanok is szerepelnek, amelyeket a saját hazájukban nem engedélyeztek, ilyen például a tegnap esti iráni-libanoni közös produkció.
A menekültkérdés kiemelt figyelmet kapott az idei fesztiválon, a párizsi Nemzeti Bevándorlástörténeti Múzeum és a budapesti Néprajzi Múzeum egy közös helyszínt alakított ki Sátor Határok Nélkül névvel. A röszkei határátkelőnél talált tárgyakhoz a fesztiválozók írhatják meg a történeteket – Joó Emese, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa elmondása szerint sokszor könnyfakasztó sztorikat alkotnak az odalátogatók.
A Fidelio Klasszikus, Opera és Jazz Színpad is nagy sikernek örvend, a holland Dekoor Close Harmony koncertjére sok honfitársuk is ellátogatott, és ez bizony egy hatalmas élmény volt számukra. A magyar Óbudai Danubia Együttes és a Talamba Ütőszenekar minden este fellép ezen a helyszínen, és a sokszínűség fenntartása érdekében különböző vendégeket is invitálnak.
Ami szokatlan és furcsa volt számomra, hogy a fesztiválozók nagyon szeretnek sakkozni. A szervezők elmondása szerint a Sakk Sátor reggeltől esting mindig tele van, előfordul olyan, hogy valaki leül nyitáskor, és fel sem áll zárásig.
A Cirque du Sziget talán a legnépszerűbb a művészeti programok közül. Egy órával a kezdés előtt már hatalmas sor kígyózott a bejárat előtt, a hely viszont a Kanári és a Kolibri Sátorban is limitált. Van viszont egy szabadtéri színpad is: itt tegnap a Les Dudes kanadai artistaduó produkcióját láthattuk, ami egyszerre volt vicces, bátor és félelmetes. A Sziget felirat melletti placcon minden este 23.45-kor a francia Transe Express Mú című előadását láthatta az utolsó Nagyszínpados koncert fáradtságait épp ott kipihenő közönség, illetve a szép számú érdeklődő – merthogy azokból napról napra több van.
De hogy ne csak a Sziget kultúrprogramjairól beszéljek, néhány rövid beszámoló a nap koncertjeiről. A Kaiser Chiefs a nap egyik meglepetése volt számomra. Nem igazán ismertem az együttest, de engem meggyőztek, a fesztivál után biztos többször fel fog bukkanni valamelyik számuk a lejátszási listámon. A tömeg ugyan nem volt egy Sum 41-hoz mérhető (azért hasonlítom hozzájuk, mert ők léptek fel ugyanabban az idősávban), valószínűleg azért sem, mert az ő stílusuk kisebb réteghez szól, de aki ott volt a koncerten, láthatóan jól érezte magát. A frontember énekeltette a közönséget, ami még fontosabb, ha egy kevésbé ismert zenekarról van szó.
Az OTP BANK-A38 sátorban a brit CHVRCHES lépett fel. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon adtak koncertet. Az énekesnő sokat beszélgetett a közönséggel, a sátorban mindvégig jó hangulat uralkodott. A dob és gitár után a DJ pult kapott helyet a színpadon, a CHVRCHES után a szintén brit TroyBoi következett, aki tavaly decemberben járt utoljára Magyarországon. A basszusban gazdag zenék kedvelői biztosan őt választották ebben a sávban, ekkor még épp Sia énekelt a Nagyszínpadon. Az őt követő M83 bulijára teljesen megtelt a 15 ezer férőhelyes sátor, így bejutni nem lehetett, de kinti kivetítőkről és a helyszín melletti füves területről sokan követték a bulit.
Hogy visszakanyarodjak a Nagyszínpadhoz, az ausztrál énekesnő kicsivel több, mint egy órás koncertet adott a rajongóinak. Sia egyáltalán nem volt beszédes, éppen csak annyit kommunikált a tömeggel, amennyi szükséges volt. A koncert jól sikerült, hangulatos volt, bár kissé furcsálltam, hogy a kivetítőn előre elkészített felvételeket vetítettek, és az énekesnőt csak akkor láthattuk, ha éppen jó szögben vagy viszonylag elől álltunk. A műsornak megvolt a maga varázsa, ami Sia sajátos stílusából ered, így ehhez viszonyítva a kortárs táncosokkal fűszerezett show igazán remekre sikeredett.
Sziget Fesztivál, 4. nap, Budapest, 2016. augusztus 15.
A fotókat a szerző készítette.
