Szinte már közhelyszámba megy Köbli Norbert és a magas nívójú műfaji filmek együtt emlegetése. Ha a hazai filmszakmából valakire abszolút igaz a mondás, miszerint a közönséget nem lenézni, hanem felemelni kell, az ő.
Köbli nagyjából ugyanezt csinálta meg az alábecsült tévéfilmes formátummal is. A magyar történelmi traumákat alulnézetből láttató író egyszerre tud sematikus és elegáns lenni, méghozzá olyan lefegyverző magabiztossággal, hogy még eddigi leggyengébb múltolvasata, a Szürke senkik is példaértékű legyen.
Szemben a második világháború széleskörű feldolgozottságával, az első világégés máig a filmipar egyik vakfoltja. Kevésbé látványos, kevésbé egyöntetű a megítélése, és ami talán még fontosabb: kevésbé redukálható a jó és a gonosz küzdelmére. Már Kubrick meglepően humanista dolgozata (A dicsőség ösvényei) is rávilágított, hogy a valódi ellenség nem a szemközti lövészárokban van. Ezt a fajta összetettséget Kovács István debütáló munkája koncepciózusan kerüli, a Szürke senkik ugyanis igazi high-concept film. Egy osztrák, egy román és három magyar baka egy olasz távközlési központ felderítését kapták parancsba.
A „fiúk bevetésen” a háborús opusok egyik legzsigeribb, ugyanakkor morálisan legkevésbé árnyalt alzsánere. A szűk játékidő miatt Köbli mondanivalóját szófukar férfiarcokból és tekintetekből bontja ki. Két erdőbeli lopakodás és lövöldözés között a tábortűz melegénél, a nyughatatlan fényben heverészve, de kirajzolódnak a karakterek kontúrjai is. Nagyjából mindenkiről egy mondatnyi előtörténetet enged meg a forgatókönyv, viszont a cselekmény és a katonák céltudatossága nem is igényel többet.
Köbli most is kicsiben gondolkodik, mégis nagy tétekkel játszik. Szándékoltan sablonfigurákat ír az újonc kölyöktől egészen az egyszerre emberséges és mániákus szakaszvezetőig. Kovács S. József zöldfülűje a Félvilág Katójának párja, amennyiben mindkét szereplő korlátozott perspektívája, illetve ennek radikális megváltozása és a környezethez való idomulása áll a középpontban. Köbli a történelmi események léptékét előszeretettel beavatatlan szereplők horizontjára zsugorítja. (A vizsgában a beavatás kulcsmotívuma például egész más színezetet és értelmet kap.) Ugyanakkor ez a fajta szűzi szemlélet és annak elvesztése a történelmi sebek allegóriája lesz, ami a századfordulós polgári, felvilágosult életmód, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia bukására rímel. Köbli mindezt kénytelen motívumokba csomagolni. Katonái nemzetiségük révén egyszerű sémákként is a Monarchia részegységeit és széttagoltságát viszik színre. Olykor a vizuális jelentésgazdagítás didaktikussá válik, viszont a galamb mint elcsépelt békeszimbólum jelentését Köbli ügyesen kettőzi meg és árnyalja a film zárlatában.
A Szürke senkik frappánsan, pár képi metaforával és némi cinizmussal megvilágítja, hogy a háború befejezése nem feloldás, hanem sok szempontból maga a drámai csúcspont, ezért nincs lehetőség igazi békére sem. A történelmi hűség néhol megbicsaklik (pl. nyelvi következetlenségek), így a Szürke senkik inkább a műfaji hűségre törekszik. Nem a traumafeldolgozás és múltmagyarázás a cél, hanem egy egyszerű magyar frontfilm levezénylése. Bár a formát szétfeszítő ország-, sors- és egyéntörténetek háttere mellett sem mehetünk el szó nélkül, a cím felől nézve a háború pár jelentéktelen férfi magánügye, csak mi épp nem azokat férfiakat látjuk.
A film stilisztikai értelemben tankönyvi példa is lehetne, a rendező annyira egyenletes ritmusban terelgeti a történéseket, bár a gyakori drónfelvételek látványos éket vernek a szüzsébe. Kovács kiszámítható cselekményvezetése valahogy mégsem válik unalmassá vagy kínossá. Noha Kovács Elem Klimov Jöjj és lásd! című alkotásához méri bemutatkozó filmjét, a Szürke senkik akciódramaturgiája, kamerakezelése, zenehasználata és a mindenhol ott leselkedő suspense egyértelműen a műfaji eszközök jól bevált formanyelvét mondják fel. Ebben azonban semmi szolgalelkűség nincs, hiszen a Szürke senkik erénye és profizmusa épp biztos kezű műfaji sémáiból érezhető.
Szürke senkik, 2016. Rendezte: Kovács István. Írta: Köbli Norbert. Szereplők: Kovács S. József, Trill Zsolt, Keszég László, Björn Freiberg, Molnár Levente. Forgalmazza: Film Positive.
