Háy Jánosnak ítélték oda idén a Tiszatáj-díjat. Az azonos nevű folyóirat szerkesztőségének indoklása szerint az író az elmúlt évtizedek magyar magán- és közvalóságát megrázó közvetlenséggel és ironikus távolságtartással ábrázolja különböző műfajú, de egyforma művészi komolyságról árulkodó szövegeiben.
A Tiszatáj-díjat 1992 óta adományozzák (néhány kimaradástól eltekintve) évente a folyóirathoz kapcsolódó szerzők köréből választott írónak, költőnek. A korábbi évek díjazottjai között van többek között Ágh István, Baka István, Grendel Lajos, Kovács András Ferenc, Sütő András, Tandori Dezső, Térey János, Tornai József, Juhász Ferenc, valamint a tavaly kitüntetett Kiss Anna költő. A döntésben a szerkesztőség mellett a lap fenntartásáért felelős kuratórium is részt vesz.
Versei, novellái, regényei és drámái az annyiszor idézett történelem eseteit a megelevenítő korpélda erejével, hol a családtörténet megújított formátumán belül, hol az egyéni tanúságtétel hagyományaihoz híven alakítják mindannyiunk számára, újra érdeklődést kiváltó, idegen-ismerős tereppé – írták Háy Jánosról a méltatásban.
Háy pályakezdő kötetének (Gyalog megyek hozzád a sétálóúton, 1989) hangja és magatartása, a későbbi útkeresések természetes művészi változásai, változatai ellenére is tartósan rögzítette és jelölte ki a Háy-munkák meghatározó attitűdjét, a sétálószerepből következő megfigyelőpóz pózmentes etikáját. Háy legjobb műveiben a valóság építményeit, társadalmi és egyéni tabukkal terhelt konstrukcióit írásművészete alig észrevehető mozdulataival teszi újra megvizsgálhatóvá és egyben katartikus módon újraélhető, de a művészi befogadás biztonságos közegében továbbá veszélyt nem hordozó látomásokká – fogalmaznak az indoklásban.
Forrás: Litera
