Az internet egy érdekes hely, tele furábbnál furább zenei szubkultúrákkal és trendekkel, melyek sehol máshol nem jöhettek volna létre, csak itt, a világhálón. Ezek közül az egyik legnagyobb hallgatói és alkotói bázissal rendelkező zsáner a vaporwave és variációi.
Első ránézésre nem nehéz egy egyszerű viccnek, múlandó internet mémnek tekinteni a rengeteg Youtube-videót és Soundcloudos lejátszási listát, azonban a zsáner 2011-óta folyamatosan fejlődik és újítja meg hangzásvilágát, egyre több szubzsánert létrehozva az eredeti koncepción belül. A vaporwave a hosszú múltra visszatekintő remixkultúra egy új, a nosztalgiára és rekontextualizálásra épülő irányzata. Két alappillére van szinte minden e zsánerbe tartozó alkotásnak: a nyolcvanas és kilencvenes évek popkultúrája, a lounge vagy lift jingle-ök és reklámzenék, valamint a korai internetkultúra képi és hangzásvilága a primitív weboldalak jelzéseitől a régi operációs rendszerek működési zajáig.
A hanganyagok mellett fontos szerepe van a videók és albumborítók megjelenésének is, az úgynevezett aesthetic stilisztikájának, amit szintén a nyolcvanas és kilencvenes évek popkultúrája inspirált: videokazetták, neonfényben úszó feliratok, japán karakterek, animék és antik mellszobrok. A zsáner alapja a nosztalgia és a cinizmus, az alkotói integritás nélküli reklámzenéket és a bevásárlóközpontokban szóló fehér zaj szintjével felérő dalokat igyekeznek új jelentéstartalommal megtölteni. A műfaj neve is egy szójáték a vaporware kifejezéssel, ami egy cég képzelt, csak koncepcióban létező termékét jelöli, mely arra szolgál, hogy feltornázza a részvényeket és bevonzza a befektetőket. A szó másik jelentése Marxtól származik, és a fogyasztói társadalom kritikáját jelenti: a vásárolt javak igazából nem mások, mint a reklámok által átvert társadalom múlandó, elillanó, légnemű álértékei.
Rengeteg elődje volt a zsánernek, például a plunderphonics vagy a seapunk, de az biztos, hogy a vaporwave első igazi megjelenése 2011-ben, Machintosh Plus Floral Shoppe című lemezével történt, melynek a リサフランク420 / 現代のコンピュ című száma pedig akár az egész szubkultúra himnusza is lehetne. Egy gyors hallgatás után felmerülhet az emberben, hogy mégis mi a fene volt ez. Röviden Diana Ross It’s Your Move című számának egy lelassított, feldarabolt és újra összerakott remixe. Ebben a gyakorlatban megtestesül minden, ami a zsánert érdekessé teszi: a régi, idejétmúlt, „üres” zenék és hangzások rekontextualizálása, a kultúra és a művészet posztmodern használatának és befogadásának egyik legújabb változata.
Persze nem áll meg a műfaj a régi számok újragondolásánál. Blank Banshe Blank Banshee 0 című albuma egy teljesen új magasságba emeli a számítógépek pittyegéséből és a betárcsázós internet krákogásából felépíthető melódiák koncepcióját. A Dreamcast és a B:/ Start Up hallatán egy számítógép „gondolataiban” találjuk magunkat, miközben az album borítóján megcsodálhatjuk Lara Croft lecsupaszított portréját. De a technológia mellett a reklámok is a reflektorfénybe kerülnek Saint Pepsi Hit Vibes című albumán, ezzel a fogyasztói társadalom és a reklámok bizarr, tökéletes világába kalauzol el minket. Saint Pepsi számai az őszinte nosztalgia és a cinikus irónia mezsgyéjén egyensúlyoznak, amit Enjoy Yourself című száma és videoklipje szemléltet legjobban. Pepsi mainstreamebb hangzásvilága egy teljesen új zsánert teremtett a műfajon belül, a „future funk”-ot, ami olyan gyöngyszemeket hozott létre, mint マクロスMACROSS82 – 99 sailorwave című japán disco és anime OST remix albuma.
A zsáner továbbra is folyamatosan fejlődik, aminek a következő állomásai azok az eredeti alkotások, melyek nem használnak semmilyen sampling technikát, és legtöbbször valamilyen koncepció köré épülnek, mint például egy utazás egy robot tudatalattijába vagy egy virtuális plázában való shoppingolás. A tavaly megjelent 2814 – 新しい日の誕生/Birth of a New Day egy cyberpunk kalandra invitál minket Japánba, ahol elveszhetünk vagy éppen magunkra találhatunk a neonfények és elektromos zajok közepette. Persze a számtalan komoly vagy experimentális album és koncepció mellett – mint az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő simpsons wave – a zsáner tele van egyszerű, polgárpukkasztó mémekkel, amelyeknek egyetlen célja a „pórnép” elrettentése a szubkultúrától. Elvégre ki ne szeretné hallgatni egy órán keresztül a リサフランク420 / 現代のコンピュ-t 800%-kal lelassítva.
A vaporwave egy érdekes szatírája és mellékterméke a kétezres évek nosztalgia vezérelte popkultúrájának. Ez a műfaj görbetükröt tart egy olyan világ elé, ahol szinte minden filmet beárnyékol a saját marketingje, mindent elsöprő reklámkampánya, ahol minden egy régi brand felújítása vagy folytatása. Ezt a punk rock és post-music mentalitást képviseli ez a furcsa és abszurd audiovizuális zsáner. Bár az is lehet, hogy ezt csak mind beleképzelem egy szimpla internet mémbe, elvégre mindenki tudja, hogy „vaporwave is dead”.
A borítófotó forrása az Alpha Coders.
