A 2016-os Jin és Jang óta köztudott, hogy Acsai Roland vonzódik az ázsiai kultúrához, és az ázsiai kultúra is vonzódik Acsai Rolandhoz. A spirituális történet egy szerelem meséjét beszéli el, amelyben megjelenik az egyik legfontosabb ázsiai kép, a jin és jang szimbóluma. Szellemkócsagok című kötetében a szerző tovább folytatja kalandozásait az ázsiai világban.
Maga a cím is beleillik az ázsiai, elsősorban a japán kultúrába, a kócsag (japánul: szagi) ugyanis a japán tradíció számos részén megjelenik. A legismertebb példa talán a világörökség részét képező himedzsi várkastély elnevezése, amely messziről fehérlő falai után a „fehérkócsag” (siraszagi) becenevet kapta. A kötet címadó versében a nádas mint az ősök szellemeinek motívuma párhuzamba állítható a japán sintoizmus isteneivel, a kamikkal. A sintó vallásban a kami a tisztelt tárgyak, szellemek, istenek, ősök lelkének megnevezésére utal. Az ázsiai hitvilág Acsai több írásából kiolvasható, így jelenik meg a kötet címadó versében is.
A kötetet olvasva azonnal feltűnik Acsai vonzódása a természethez, az állatokhoz, amely a Sólyomregény című fejezetben testesedik meg igazán. Ebben a részben a téma jellegzetessége, a szerző tömör fogalmazása, játéka a szavakkal mind-mind magukon hordozzák az ázsiai irodalom sajátosságait. A kötet egyik legizgalmasabb része, amelyben újfent megjelenik az ősök tisztelete, de találkozhatunk villanykörtével és műholdas nyomkövetővel is. Ez szintén azt mutatja, hogy Acsai költészetében egyaránt benne van a régi világ iránt érzett szeretete és a modern kor újszerűségének igénye.
A kötet utolsó részében olvashatjuk az Esumi és Asao című művet, amelynek műfaja a szerző megfogalmazása szerint: „modern Nó-dráma imitáció”. A nó az egyik tradicionális japán színházi műfaj, mely a japán Kamakura-kor (1185–1333) végén, illetve a Muromacsi-kor (1336–1573) elején alakult ki. A nónak több típusa van, de rendszerint démonokról, szellemekről szól. Nincs ez másként Acsai darabjában sem, amelyben több spirituális jelenet is van. Ha Acsai Roland drámáját a tradicionális nó darabokkal kellene összehasonlítani, akkor talán a meseszerű nó darabok (mugen nó) kategóriájába tartozna. Ezek a legkomplikáltabbak, a valóságtól elrugaszkodott, látomásokkal és álmokkal tarkított művek tartoznak ebbe a kategóriába, szemben a jelenkori nó drámákkal (genzai nó), melyek valós események történetét mesélik el. A nó főszereplője, a site egy központi karakter, mely köré a történet összpontosul. Acsai darabjában azonban nehéz eldönteni, hogy melyik szereplő a site. Asao vagy Esumi szíve is megfeleltethető a site definíciójának. Ez is mutatja Acsai drámájának érdekességét. A nó darabok jellegzetessége a sok rituális zenei aláfestés, mely Acsainál a kórus megszólaltatásával olvasás közben is kihallatszik. A mű hűen mutatja be, hogyan képes feleleveníteni egy tradicionális japán műfajt egy európai szerző.
Acsai Roland: Szellemkócsagok, L’Harmattan, Budapest, 2017.
Borítófotó: Új Nautilus
