Sötétadaptáció
Sűrű, vizes fény őrzi a plázabejáratot.
Sós íz a szájban.
A várva várt mítosztengerek íze lehet.
A kormányt félrerántották,
és a gyűlölet a nép tüdejébe került.
Megfulladnak tőle mind a bogarak.
A halak pedig nem beszélnek.
A kék vérű Olümposz, mint öreg toll,
kifogyott mondandójából,
és száraz orrával hátat fordít a bohóckodó félisteneknek.
Valami történt éjszaka.
A kellemetlen érzés egy rossz helyre visszatett villától.
A Duna, a monoton mozgólépcső,
most valami ismeretlen,
végeláthatatlan kígyófarok.
Valami történt éjszaka.
Sötétadaptáció.
Míg aludtunk, felcserélték a jog uralmát a félelem uralmára.
Sárga
Frissen mosott hajjal, meztelenül áll a testem a garázsunkban.
Mélyzöld levegője, fehér raklapjai,
tekergő slagba mélyedt talpai,
rákollószerű keze.
Citromszínű szobámba nyitogat mama,
mintha meleg magzatvizében keresne,
és nem találna többé.
Megszakítom a kapcsolatot pár percre
a nevemmel.
Begörnyedek, akár a kerti fémcsap.
Néma, tátott száj, mint nagyapám a világháborús képeken.
Ahogy a síron a puha húsú nárcisz,
virágzom.
Borítófotó: Personal Liberty
