Miután eldöntöttem, hogy elkészítem ezt a listát, hamar rájöttem, félre kéne tennem a műfajnácizmusomat, és megpróbálni a zenét és a videót valamennyire egymástól függetlenül értelmezni. Aztán persze kiderült, hogy ez nemcsak lehetetlen, de talán szükségtelen is, így inkább ideömlesztek (a teljesség igénye nélkül) mindent, amiért 2017 videoklipjeire még éveken át hivatkozni fogunk. Mert fogunk.
10. Queens Of The Stone Age – The Way You Used To Do (rendező: Wolf Haley)
Oké, bevallom, valahogy mindenáron meg akartam emlékezni az új QOTSA-albumról, és hál’ istennek csináltak is egy új klipet, ami tökéletes apropóul szolgált. A videóban nem történik semmi extra azon kívül, hogy Josh Homme különböző helyszíneken, különböző öltözékekben és különböző társaságban tombol, azonban ettől az euforikus, vad zeneszeretettől a Stone Age még mindig a Stone Age. Zavarkeltés végett persze ide is becsempésztek pár olyan indokolatlan elemet, mint a halott balerina, meg a sátánizmusra hajazó jelképek, de ez mit sem számít, szeretjük őket, like the way we used to do.
9. Dessert For Dinosaurs – Please Don’t Stop Playing with Me (rendező: Büki Dániel)
A Please Don’t Stop Playing With Me legfőbb érdekessége, hogy egy nem létező zenekar nem létező klipje, ami hosszú éveken át csak a fiktív lemezkiadó, a Wannabe Records képzőművészeinek fantáziavilágában élt. Azonban Ködöböcz Gábor és Sallai Laci fejében egy szép napon kigyulladt a kis villanykörte, és eldöntötték, hogy életre keltik azt, amit Rumi Zsófi egykor megálmodott, és mind a valóságban, mind a videoklipben megelevenítették a karaktereket. Ez a klip valódi léleksimogató, legszívesebben most rögtön visszabújnék a gyerekszobám bungijába, hogy kajaállatokat vágjak ki palacsintából.
8. Beck – Up All Night (rendező: Canada)
Egy fergeteges, alkoholmámorban átbulizott éjszakán bármi megtörténhet. Értsd: bármi. Még akár az is, hogy egy lány szuperhőssé változik, majd minden valószerű és valószerűtlen körülménnyel dacolva kiütött barátja megmentésére indul. Az itt látható hősnőt semmi sem rettenti el: legyen szó orgiává változott házibuliról vagy egy csapat amerikai focistáról, a fiatalabb kiadású Wonder Women karjaiban hozza ki a házból félhalott barátját. Valószínűleg többségünk mindkét szereppel könnyen azonosul.
7. Jay-Z – The story of O.J. (rendező: Mark Romanek & Jay-Z)
Idén kifejezetten termékeny volt a rapszíntér, többek között Tyler, The Creator és Jay-Z is előrukkolt olyan videóval, amit még évekig emlegetni fogunk. A 4:44 lemezének előfutárában, a The Story of O.J.-ben Jaybo, Jay-Z szócsöve (és egyben hasonmása) New York füstös jazzklubjait és betondzsungelét járja, miközben leltárt készít a feketéket terhelő összes sztereotípiából. A fekete-fehér mesefilm nem csak (sajnos) örök érvényű társadalmi beidegződéseket feszeget, de a korabeli, előítéletekkel tűzdelt Disney-alkotásokat is kritizálja.
6. Ricsárdgír – Mindenki Boldog (rendező: Horváth Viktor)
Nem a Ricsárdgír az első zenekar, amely keményen beszól a kormánynak, azonban kevesen tették azt olyan egyszerűen és mégis frappánsan, mint a „Húszévretitkosítva-stáb”. Ha esetleg a dalszövegből nem jönne át egyértelműen az üzenet, a videóban narancssárga aláírásgyűjtő-pultokkal rohangálnak a tagok, és még Orbán Viktor egy fiatalkori fotója is előkerül, ezzel gyakorlatilag kérdőre vonva az ifjúkori Viktort. Vajon ő mit gondolt volna huszonévesen mostani politikájáról? Ez sajnos nem derül ki, de Márton Daniék véleménye igen. A dal kissé kilóg a banda munkásságából – eddig olyan jellegű kérdésekkel foglalkoztak csak, mint hogy léteznek-e sárkányok, vagy épp hova tűnt Ördög Nóra az X-Faktor óta –, de úgy érezték, 2017-ben ők is kötelesek reagálni az aktuálpolitikai történésekre.
5. alt-J – Deadcrush (rendező: Young Replicant)
Az alt-J az a zenekar, amelytől sosem fogunk szimpla koncertfelvételt látni „official video” címen feltöltve, és olyan koncepciózusan készítenek el mindent, hogy még zene nélkül is a képernyőre tapadva nézném végig a klipjeiket. Idén két – a Pleaderhez és a Deadcrush-hoz készült – videóval rukkoltak elő, utóbbi sci-fije arra keresi a választ, vajon milyen lehet megidézni elhunyt, híres emberek szellemét. A föld alatt gyülekező, szektaszerű kortárstáncosok posztapokaliptikus kriptavilágukban keltik életre Sylvia Plath-t, Lee Millert és Boleyn Annát, hogy aztán közösen eljárhassák halotti táncukat. A videót Darcy Wallace koreografálta, érdemes megjegyezni a nevét.
4. Platon Karataev – Orange Nights (rendező: Verhóczki Ádám & Molnár Luca)
A Platon Karatev első nagylemezéhez készült videoklip az énekes, Balla Gergely szakítás utáni vallomásait rögzítette: szerinte Budapest egy egészen új arcát mutatja, amikor szerelmi bánattól leverten, a késői órákban lépünk az utcáira. Ilyenkor az egész várost átjárja a keserédes melankólia, ami narancssárga fényeivel, üres buszaival és kihalt tereivel adja tudomásunkra, hogy ő megérti, mit érzünk. Az efféle éjjeli bolyongások és magányos lerészegedések különös világát ábrázolta a két magyar grafikus, akik bebizonyították, hogy a legminimálisabb eszközökkel is alkotható erőteljes végeredmény.
3. Tommy Cash – Surf (rendező: Tommy Cash)
Minden, amit Tommy Cash csinál, olyannyira túlmegy az ízléstelenség határán, hogy egyszerűen csak imádni lehet. Valójában bármelyik klipjét kiemelhetném, a Surf pedig szerencsére még kapóra is jön, mert idei. Nem tudom, hány fős stáb ötletel a videóin (lehet, hogy csak az előadó), de ennyi helyszínen, ennyi szereplővel, ilyen vizuális technikákkal és kreatív szimbolikával ábrázolni az önkielégítést, és úgy általában a szexet, mi, ha nem művészet? Persze lehet szeretni vagy nem szeretni, az mindenesetre garantált, hogy a te széked is baromira kényelmetlen lesz a videó végére. Egyébként sokáig féltem, hogy Tommy Cash csak a klipjeivel együtt üt hatalmasat, azonban idén szerencsére bebizonyította Magyarországon is, hogy videó nélkül ugyanúgy viszi a bulit.
2. Bonobo – No Reason (rendező: Oscar Hudson)
A Bonobo ötödik albumának előfutára, a No Reason az a fajta alkotás, amiben minden újabb megtekintéskor találsz olyan részletet, amit korábban nem szúrtál ki, és egyre kényelmetlenebbül érzed magad, ahogy halad a videó a vége felé. A stábot egy japán társadalmi jelenség, a hikikomori inspirálta, amit az olyan útkereső fiataloknál figyeltek meg, akik az őket érő nyomástól bezárkóznak, és hónapokon át nem hagyják el a lakásukat. Ahogy az ember izolálódik, a tér szűkül, a környezet a belső világ metaforájává válik. Külön kiemelendő, hogy az alkotók 3D-s számítógépes grafika és utómunka nélkül készítették el a videót, tehát mind a 18 szobát a saját kezükkel hozták létre.
1. Kendrick Lamar – HUMBLE. (rendező: Dave Meyers)
Itt aztán van minden: Lamar pápaként, Lamar Jézusként az Utolsó Vacsorán, Lamar profi golfjátékosként, Lamar kozmetikában. Ez a videó mindent megkérdőjelez, amivel egy comptoni gettó szülötte találkozhat élete folyamán, kétszavas választ adva az összes társadalmi problémára: „légy alázatos!” Lamar egy interjújában elárulta, hogy direkt ellentmondásokra építette fel a videót: amit látunk, megtévesztő lehet, azonban új értelmezést kap a szöveg ismeretében. A rappernek elege van, és végre kiosztja az agyonphotoshopolt lányokat és a magukat megjátszó, felszínes embereket. Az összes képkocka többszörös jelentéstartalommal bír, a videót sokismeretlenes egyenletként kell megfejteni.
Borítófotó: Kendrick Lamar – HUMBLE.
