Mi jelenthet egy első kötet esetében specifikumot? Erre és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a Rock and Read – kritikus és kortárs kritikai beszélgetéssorozat legutóbbi debreceni alkalma december 13-án, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.
Az esemény moderátora, Bihary Gábor rögtön ezzel a kérdéssel fordult beszélgetőpartnereihez: „Mi lehet az, amire egy kritikus egy elsőkötetes szerző esetében leginkább figyel?” Balajthy Ágnes és Pótor Barnabás a legtöbb esetben megengedőbbek a kompaktságot illetően, hiszen számukra annál sokkal fontosabb, hogy mennyiben lehet új, hogy milyen előképei vannak és miként pozicionálja magát az adott kötet az irodalmi diskurzuson belül. Fontos a megszólalás frissessége, sajátos egyéni beszédmódja. Pontosan emiatt az ilyen első kötetek remek kiindulási pontot jelenthetnek akár egy kezdő kritikus számára is.
Először Horváth Veronika 2017-es Minden átjárható (FISZ) című műve került szóba, amivel kapcsolatban a moderátor rögtön kiemelte a vizualitást mint a kötetkompozíció meghatározó elemét. Felvetette azt is, hogy ezek a vizuális jelek dialógusba lépnek egy-egy köteten belüli szöveggel. Számára működőképes volt ez a koncepció, megvan az összhang kép és szöveg között, a narratíva organikus részévé válik a vizualitás. Ám nem mindenhol érezte indokoltnak a kék szövegrészek jelenlétét, azok nem feltétlenül szervesülnek minden esetben. Helyenként kiemelésként, máskor meg vendégszövegként funkcionálnak.
A felvetésekre először Balajthy Ágnes reflektált. Szerinte is működőképes ez a koncepció, sőt a színvilág számára a gyermekirodalom játékosságát idézte meg. Ezáltal pedig oldódik a szövegek esetében megjelenő önsajnálat és tragikum. Továbbá a grafikai megoldások játszanak a népies elemekkel, ezzel is kapcsolódva a narratívához, amely nyomán három ciklusra bontható a kötet. Az első ciklusnak Őssejtek a címe, mely a kritikusok szerint a családi viszonyokhoz kapcsolódik, a második címe a Sejtvándorlás, ami inkább a felnőtté válás témakörével azonosítható, míg a harmadik, lezáró ciklus a Sejtbúrjánzás nevet viseli, és a halál, valamint a betegség asszociációit keltheti az olvasóban. A sejtmetaforika újabb kérdést vetett fel a beszélgetés során. Vajon könnyebben „eladhatóvá” válik a kötet a narratíva által? A ciklusszerkezet kimódoltsága a kortárs lírában trendszerűnek számít. Balajthy Ágnes szerint a lírai én tekintetében eléggé homogén a kötet, nem sűrűn vált pozíciót. Számára úgy tűnik, biztosra akar menni a szerző a szerkezet esetében, számos utalás jól felismerhető, a beemelt kék, népdalrészletek is kapcsolódnak a szövegekhez. Számára az első ciklus volt a legmeggyőzőbb, a koncepcióról szólva pedig megállapította, hogy 10 évvel ezelőtt nóvum lehetett a versek elhelyezésének jelentése egy kötetben, de ma már picit elavultnak hathat.
A beszélgetés ezen pontján rátértek pár konkrét szövegre is. Pótor Barnabás a Látogatók című verset választotta a harmadik ciklusból, melynek témája a rokonokra, felmenőkre való emlékezés. A vers kapcsolatot próbál teremteni az első ciklussal, mindemellett hangsúlyos a textus olvasása közben az idegenség, az otthontalanság élménye. Az elszakadás motívuma több szinten is jelen van, a nyelvi elemek visszarepítik az ént a múltba. Ezek a kötődések határozzák meg az első ciklust. Balajthy Ágnes szerint ebben a szövegben nincs idilli hangulat, mégis működik valamiféle bukolikusság: a természet által jelen van egyfajta lokális identitástudat, amiről kevesen beszélnek a kortárs lírában, nem mellesleg meglehetősen konzervatív gondolat. Az ehhez kötődő népdalrészletek az olvasóban is ismerős érzéseket ébreszthetnek, miközben a vizualitás organikusan kapcsolódik ehhez a népies tematikához.
A harmadik ciklusról összességében elmondható, hogy a betegség témakörét járja körül. Főképp a petefészekciszta és a meg nem született testvér súlyos témái határozzák meg a szövegek hangulatát. Az én szembesül a saját diszfunkciójával, és kiíródik a narratívából. A betegség utal a családi vérvonal továbbvitelének lehetetlenségére. Ezáltal indokolttá válik a lírai én nyelvi idegensége, a külsővé vált perspektívából való visszatekintés pedig már nem teszi lehetővé a teljes azonosulást a múlt emlékeivel. Összességében mindkét kritikus ígéretes, ambiciózus indulásnak tartotta a kötetet.
A beszélgetés hátralevő részében Zilahi Anna A bálna nem motívum (Magvető) című, szintén 2017-es művéről volt szó. A szerzőnek ez az első kötete, de számos helyen publikált már, és ez érzékelhető is a könyv komplexitásán. Szemben Horváth Veronikával, Zilahi Annánál nem olyan tagolt a ciklusszerkezet. A szövegek nagyon erőteljesen összetartanak és mindről elmondható, hogy valamiképp a bálna alakjával játszik el. Pótor Barnabás szerint a szöveg nagyon sűrű szemantikai hálót alkot, mely hullámzik, akár a víz. Ebben helyezkedik el a bálna motívuma, amely, mint ahogy azt megállapították, nem ugyanúgy tér vissza minden esetben. A kötet nem titkolt célja, hogy lebontsa, illetve felszámolja a motívum meglévő vonatkozásait. A versvilágnak nincs nyugvópontja, folyamatosan keresi a lehetőséget a megszólalásra, emiatt kísérletező líráról van szó.
Balajthy Ágnes szerint a bálna alakja nem csak motívum. A kötet bevezet egyfajta nem antropocentrikus látásmódot az állatot illetően, ez jellemző a kortárs lírára. Azon túl, hogy a bálna az idegenség jele, hiszen beláthatatlanul hatalmas az ember perspektívájából, próbáljuk antropomorffá tenni. A köztudatban a bálna nem csak a félelem, az áhítat tárgya, hanem a szomorúságé is lehet. Ennek az antropocentrikus látásmódnak a lebontására törekszik a kötet. A szövegek gyakran relativizálnak, önreflexív kiszólásokkal dolgoznak.
A beszélgetők végül kitértek arra, hogy noha a metalíra sajátja az idegen kifejezések használata, Zilahi Anna esetében néha manírossá válik ez az eljárásmód. A moderátor szerint főleg az utolsó verseknél érzékelhető erőteljesebben, hogy túlságosan előtérbe kerülnek az olyan kifejezések, melyek eltávolítják, kimozdítják az olvasót. Ugyanakkor a versvilág tétje, hogy egy hideg, érzelemmentes és távolságtartó lírai perszónát jelenítsen meg. A beszélőnek célja, hogy „elhidegítsen” olyan nyelvi jelentésektől melyek beleivódtak a kultúrába. Pótor Barnabás szerint azonban fontos kiemelni azt, hogy vannak szövegek, amelyek kevésbé működőképesek ebben a versmezőnyben.
Rock & Read – kritikus és kortárs, a FISZ és a Járom Kulturális Egyesület beszélgetéssorozata, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2017. december 13.
A fotókat Pogrányi Péter készítette.