Petőcz Andrásnak adományozta idén a Tiszatáj-díjat a Tiszatáj folyóirat szerkesztősége, egyetértésben a lap fenntartásáért felelős kuratóriummal.
A szerkesztőség 1992 óta (többnyire) évente választ díjazottat a folyóirathoz kapcsolódó szerzők köréből. A korábbi évek díjazottjai többek között Ágh István, Baka István, Grendel Lajos, Juhász Ferenc, Kiss Anna, Kovács András Ferenc, Sütő András, Tandori Dezső, Térey János és a tavaly kitüntetett Háy János.
Petőcz András különböző műfajú írásaival 1988 óta szinte folyamatosan jelen van a Tiszatáj hasábjain. Mindemellett 2010-ben a Behatárolt térben című, zárójelverseket tartalmazó könyvét, 2016-ban pedig A megvénhedt Isten című verskötetét is a Tiszatáj Könyvkiadó gondozásában jelentette meg.
Petőcz annak a nyolcvanas évek elején jelentkező írógenerációnak a tagja, mely a közeli múlt megosztott, de masszívnak bizonyuló hagyományaitól és a közeljövő egyelőre láthatatlan (rendszer)váltásaitól egyforma távolságban, egy történelmi és irodalomtörténeti vákuumhelyzetben alakította ki jelenléte sajátos formáit.
Fejlett csoporttudata és korán megnyilvánuló kultúraszervezői képessége (Jelenlét antológia, Kassák Lajos emlékkönyv) mellett is nehéz azonban művészetét elhelyezni az akkori irodalom felismerhető „munkamegosztásában”. E lélegzetnyi szünetet, írói sorsa adottságát Petőcz ugyanis arra használja, hogy megalkossa az idegen költői-írói profilját, ezt a későbbi alkotásai által komplex módon jellemzett, paradox irodalmi szerepkört. Az idegen alakjának Petőcz-féle jellegzetessége abban ismerhető fel, ahogyan ez a magát mindegyre újabb formákban közlő, de sosem megörökítő hang kívülállásának és különbözőségének modelljeit, a környezettel való párbeszéd eredményeként folyamatosan olvashatóvá teszi.
Jellemző, hogy Petőcz pályája elején, a vers konjunktúrája idején következetesen megkérdőjelezi a hagyományos szöveg képességeit és elindul az irodalom nem-verbális tartományainak felfedezésére. Ma pedig, amikor a vers, ez az „ódon” médium, csupán az irodalmiság egy applikációjaként tűnik elénk és állandóan újabb platformokra költözik, Petőcz örömmel, de nem gyanútlanul tekint vissza a modernizmus nagymestereinek hagyatékára.
Prózaírói munkásságának markáns teljesítménye a 2016-ban lezárult regénytrilógia (Idegenek, Másnap, Aysa), melyben az általa régóta vizsgált idegen jelenségét úgy körvonalazza, hogy az a jelenkor tragikus aktualitásai és a fogalomtörténet időtlenségbe vesző kontinuuma felől egyformán értelmezhető.
A Tiszatáj folyóirat szerkesztősége és a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriumának elnöke – a Tiszatáj-díj házhoz jön címszóval – személyesen viszi el és adja át a díjat a kitüntetettnek. Idei díjazottjukat december 15-én keresték fel otthonában.
Forrás: Tiszatáj
