Amióta Mirci vérfagyasztó nyervogásával elzavarta a Gazdi lábához dörgölőző sunyi szomszéd macskát, majd fürge mozgásával egy pitbullt is lerázott, viszonylagos béke honol a közös házban. Bár a cicus nem hallgat a nevére, és ahelyett, hogy naphosszat a selyemdíványon nyalogatná magát, továbbra is el-elkóborol, Gazdi aléltan hever puha tappancsai előtt. Egy gonosz kóbor eb azonban irigy kettejük boldogságára, és mindenáron véget akar vetni annak.
A szabadság ötven árnyalata tehát ott folytatódik, ahol a trilógia második, kínosan eseménytelen része befejeződött. Anastasia (Dakota Johnson) és Christian (Jamie Dornan) viszonyára továbbra is illik a macska-gazda párhuzam, de a figyelem fenntartásához a körkörös doromb-simi-morgás-simi-doromb rutin édeskevés. Bár az is igaz, hogy ez a mozi egyetlen meggyőző eleme: elhisszük, hogy hőseink az apró huzakodások ellenére szeretik egymást. De mást nem. Egyetlen pillanatra sem.
Nyilvánvaló, hogy egy őszinte politikusi vagyonnyilatkozatnál is utópisztikusabb lenne az alkotóknak az a vallomása, hogy semmit nem kívánnak elmesélni a szerelemről, fájdalomról, párkapcsolati kompromisszumokról vagy a múlt árnyairól. Hogyan is ismerhetnék be, hogy sem film, sem könyv nem kell, hiszen E. L. James írónő buja képzelgéseinek a hálószobájában, a jobb sorsra érdemes színészeknek meg más szerepekben lenne a helyük?
Ennek hiányában vált teljessé a trilógia, amelynek befejezésében egy szép és gazdag házaspár éli helyzetéhez és lehetőségeihez passzoló életét: főznek, beszélgetnek, gyönyörű tájakon, trendi zenékkel a háttérben utazgatnak és sokat (ál)szexelnek. Utóbbiba itt-ott megint beférkőzött a komikum, hiszen a mellszőrzet mesterkélt nyalogatását nem lehet komolyan venni. Különösen, ha a néző közben azon agyal, hogy vajon hány szálat nyelt le véletlenül szegény Ana, majd ezt továbbgondolva rövidesen ismét a macska hasonlatnál köt ki.
A látszat kedvéért kellett némi konfliktus, lelki vívódás, a szerelmeseket még jobban összekovácsoló veszély, majd a jó és gonosz epikus összecsapása is. Így nem úszhattuk meg a Jekyll nélküli Hyde (Eric Johnson) újabb támadásait, az Anára féltékeny, lelketlen ribancokat, valamint Christian traumájának hatásait sem. E gondok azonban fájóan hamisak, mindenféle pszichológiai alapot, feszültséget nélkülöznek, és a korábbi gyakorlatot követve gombnyomásra oldódnak meg.
A műerotikánál pedig csak a műlelkizés a rosszabb. Ha Christian valóban olyan súlyos gyermek- és serdülőkori sérülésekkel küzdene, mint amilyeneket le akarnak nyomni a torkunkon, akkor meg tudna gyógyulni pusztán Ana szerelmétől? Ha szexuális játéknak álcázza a családon belüli erőszakot és retteg a gyerekvállalástól, akkor a gyökeres változásához tényleg elég neki a „jaj, ne csináld már, tök jó lesz” szintű győzködés, meg egy kis ijedtség? Nem szükséges mindehhez évekig tartó terápia és sok-sok munka? A boldog, minden szempontból gazdag Grey-klánnak sem kell szembenéznie azzal, hogy mivel birkózik a közéjük csöppent családtag? Ja, ha nem, akkor szuper, tudtam én, hogy a pszichiáterek sarlatánok.
Apropó pszichés zavarok: a film valóban felvet egy érdekes kérdést. (Azon kívül, hogy Ana miért nem tudja, hogyan működik a fogamzásgátlás.) Miközben A szabadság ötven árnyalata a Feleségek luxuskivitelben végtelenített adására hasonlít az álomnászúttal, az aspeni kiruccanással és a drága ruhákkal, miközben kellemetlen módon azt bizonygatja, hogy Ana önálló, erős, kivételesen tehetséges teremtés. Mintha azokat a nőket próbálná igazolni, akik a milliárdossal kötött házasságuk alatt hirtelen három cégben válnak ügyvezetővé, majd fennen hangoztatják, hogy ezt kizárólag üzletasszonyi képességeiknek köszönhetik.
Hiszen James Foley rendezése megdönthetetlen tényként kezeli, hogy a pályakezdő Ana csak azért jutott vezető pozícióba az ura által megvásárolt kiadónál, mert a zaklató főnökét kirúgták, és akadt egy jó ötlete. Milyen szép is volna, ha a film a szituációból adódó kognitív disszonanciát, szorongást és önigazolási kényszert boncolgatná. Izgalmasabb lenne, mint egy túszmentő akció.
A szabadság ötven árnyalata (Fifty Shades Freed), 2018. Rendezte: James Foley. Írta: Niall Leonard, E. L. James. Szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Eric Johnson, Marcia Gay Harden, Rita Ora, Luke Grimes. Forgalmazza: UIP Duna Film.
