Noé felébredt és nem látta a tengert
Noé egy városban ébredt, ahol
az emberek is plüssből készültek.
Egyből rákeresett a pornócsatornákra.
Aztán az ablakhoz lépett, elkezdte
a víz felé dobálni a szállodai szobában
talált üvegeket, poharakat, mert rettegett,
hogy az óceán sem igazi, és a plüssben
úszik egy nagy hajó az állatok csontvázaival.
Nincs értelme beszélni, kezdj el írni,
kiáltotta valaki a szomszéd szobából.
Addig írd a történetet, amíg felépül egy ház,
hogy emlékezzenek rá, amikor majd leomlik.
Noé nem értett egyet az ismeretlennel,
szeretett volna visszamenni Londonba.
A plüssállatokat nem akarta vinni.
*
Az állatokat légipostán Afrikába küldte.
Miután egyedül maradt, írni kezdett.
Nem hagyott tiszta lepedőt a szobában,
amikor távozott. Egy felfújható matraccal
beúszott a vízbe. Elképzelte, hogy a plüss
egy helyen véget ér, de nem találta meg.
Milyen tenger ez? – kérdezte hangosan,
miközben a feje fölé tartotta a gumimatracot,
hogy a tűző naptól védje magát.
Kinek a takarója ez a kifakult hazugság? – kiabálta,
olyan hangosan, hogy Isten is meghallja.
Legalább egyszer mindenkinek
kell hazudni, válaszolta Isten.
Noénak még nincsen élethazugsága,
de biztos benne, hamarosan neki is lesz.
Nem szeretem az embereket, folytatta
Isten, mert abból indulnak ki, nem lesz baj,
ha megszólalnak.
*
Látja Noét, ahogyan előle bujkál.
Noé felnéz a matrac alól, keresi honnan
süt rá a nap, de csak a költözőmadarakat veszi észre.
Borítófotó: Tomás Saraceno
