JA JA-díjas költő Csontváryt keresi
Mert a szellemi embernek a konkrétum már felüdülés.
Támpont, ürügy a meditációra, a levitációra, a nulladik
típusú találkozásokra.
Jajce.
Schaffhausen.
Hadik-ház, lelkes egyesületi tagok.
Szép nők, szép férfiak.
Egy Gerlóczy Gedeon-épület.
Gerlóczy Gábor.
Szerette a Mester az italt? Az elején nagyon is, egy kis
srácot küldött el mindig a kimérésbe.
Aztán az ügy fontosabb lett.
Szerette a Mester a nőket? Az elején talán.
Aztán az ügy fontosabb lett.
Szerette a Mester a szecessziót? Nem tudom. Lechnert,
a másik mestert mindenesetre megátkozta, mert
gúnyolódtak rajta a Japánban. Bolond mondta verébnek.
Abban a pillanatban a kecskeméti városházát
megrogyasztotta egy földrengés.
Mert a szavaknak, a gondolatoknak súlya van.
Teremtő ereje.
A fénynek ereje.
A sötétnek erőtere és koalíciói. Csatlósai. Lobbistái.
A Hadik-ház éppíttetője Dr. Palócz Ignác orvos már
pályája kezdetén érdeklődést mutatott a kísérleti,
alternatív gyógymódok iránt. Úgy vélte, a
leghathatósabb gyógyszerek a levegő és a világosság, a
víz, a nyugalom és mozgás, megfelelő étrend, alkalmas
lakás és éghajlat, villamosság és ártalmatlan házi szerek.
Ide vezette a sors Csontváryt, majd Gerlóczyt, majd
engem.
Ebbe az artdecos-eklektikus konkrétumba.
Az ötödik emeleten elöl volt a műterem,
hátul a ház munkahelyiségei, mosószobák, mángorlók,
vasalók, szárítók. A segéd-házfelügyelői lakás, pont
fölöttem. Amit megvettem, ahol kreatív műhely lesz.
Szeretem a jó bort, a szecessziót, szerettem a nőket.
Mindig vannak fontos ügyek.
Most épp a tűzzománc és a vers.
Az őstörténet.
Az európai ethosz és annak szétesése.
A válság, ami lehetőség.
Az Emlékműterem és Műhely.
Laci támfala a Fészekben.
Lili virágkoszorúi.
A tiszta levegő és a világosság.
A víz, a strangcsere.
A mindennapi mozgás és az irodalom összeegyeztetése.
A megfelelő étrend, a vendégvárás,
Kislányom öröme.
A fény és a szeretethiány ártalmatlan házi szerei.
Sugárveszély. Konstans plein-air.
JA JA-díjas költő Dél-Németországban jár, de nem találja Arthur Rimbaud-t
A sötétedéssel megjön a nyugalom.
A németek szép, szabálykövető nyugalma.
Csontváry nyugalma Schaffhausennél.
Fehér Sólyom nyugalma.
A Duna forrásának nyugalma.
A Duna Ulmban.
A Duna Sigmaringennél.
Leonberg örök nyugalma.
A Lindaui öböl nyugalma.
Szirti Sas, a giccses mesekastély nyugalma, ami a Lajosé.
Ludwigsburg nyugalma.
Solitude nyugalma – el se hinnéd.
Nem is mondanám.
Krasznahorkai elmondta. A Háború és háborút.
Ami köztudottan süket, de hallja a zenét, a haláltusát.
És az oly kedves neki.
Mint nekünk Arve Henriksen trombitaszólója.
Nincs addig béke, míg el nem temettük az összes
halottat, és meg nem bocsájtottunk magunknak.
De aki nem akar meghalni, azzal mi legyen?
Méghogy a szerző halott!
Méghogy az olvasó él!
Melk. Mélysötétzöld füvek kúsznak be a friss meleg
aszfaltok alól a Gerecse puha lankáira. Lóhere-Klee.
Fölöttünk egy csapzott Zeppelin, kigyulladás előtt.
Anzelm testvér fakorpuszai,
Bartolomeu de Gusmao szelleme.
Ahova mennél, nincs kivezető út.
Ahova belépni nem mersz, az vagy te,
holdtöltekor,
Atterseen.
A következő két évben Rimbaud angolul, németül,
spanyolul, arabul, olaszul, újgörögül és hollandul tanult,
majd Németországba utazott. 1875 januárjában az
immár hívő katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönből,
aki felkereste Arthurt Stuttgartban. Megpróbálta
meggyőzni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenről, a
bűnbánatról, és minden jóra fordul. A vita hamarosan
verekedéssé fajult, és szó mi szó, Rimbaud alaposan
helyben hagyta Verlaine-t.
Bakonybél nyugalma, az arborétumban, hátul.
A kápolnában reggel is.
Borítófotó: Csontváry Kosztka Tivadar, Magányos cédrus, 1907, olaj, vászon, 194 x 248 cm.
