Az elmúlt hónapok feszített tempója után testületileg megszavaztam magamnak egy hét kikapcsolódást Párizsban. A reptérről az első utam azonban mégsem haza, hanem egyenesen a Vegan Food Festre vezetett. Bár a nagymamám kijött elém egy csomag isteni mákos és káposztás rétes kíséretében, úgy döntöttem, hogy én még azért ennék valamit. Úgy uzsonna jelleggel.
Legelőször az tűnik fel, hogy a Vegan Food Fest résztvevőinek közelében lenni valahogy nagyon más. Ahogy megteszem az első néhány lépésemet a WestEnd tetőteraszán, ez az érzés egyre erősödik, és hamar meg is fejtem a titkot: ezek az emberek egyszerűen gyönyörűek. Mintha átragyogna rajtuk valami megmagyarázhatatlan boldogság, ami éles kontrasztban áll az odavezető úton látott rohanó, búval bélelt budapesti tömeggel. A fűben mezítláb játszanak a gyerekek, fiatal lányok és srácok posztolják Instagramra a hamarosan elfogyasztásra kerülő hamburgereiket, és összességében mindenki… örül a létezésnek.
Sőt: örülnek mások létezésének is. Például az állatokénak. Vegánnak lenni ugyanis egyáltalán nem az étkezésről szól, de még csak nem is az emberről, hanem az állatokról. A vegán kifejezés 1951-es, kibővített definíciója szerint az „a világnézet, amely szerint az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élni.” A veganzimus alapelve, hogy az állatok nem használati tárgyak. Ez összecseng a hindu vallás, a védikus filozófia, illetve a jóga egyik első lépésével, az ahimsza elvével: a testi, a szavak általi és a gondolati erőszakmentességgel. Ennek betartása az állati eredetű ruhák és az állatokon tesztelt kozmetikumok kerülése mellett a növényi alapú étkezés. Mivel az utóbbi terület a „leglátványosabb”, ezért terjedhetett el tévesen a köztudatban, hogy a veganizmus az emberről, azon belül is az étkezésről szól.
A rendezvényen az ételek mellett találkozhattunk kozmetikumokkal is, viszont – ahogy ez már a nevéből is gyanús lehet – az étkezésen volt a legnagyobb hangsúly. A WestEnd tetőterasza egyébként kiválóan alkalmasnak bizonyult a program lebonyolítására. A középső füves területen tökéletesen lehetett chillezni, napozni, ugrálni, kutyával, gyerekkel, nagymamával játszani. Ahogy haladtam az egységes méretű, ám egyénileg berendezett standok mellett, a legkülönbözőbb árusokkal találkoztam; a bioniq webáruház standjánál azonnal kókuszvízzel kínáltak, ami életmenő frissítőnek bizonyult. Ahogy haladtam tovább, a legkülönfélébb vegán termékek jöttek velem szembe: a vegánok kedvenc pizzája, a vegazzi helyett most a Veganista hozta el a világ egyik legnépszerűbb ételét. Néhány méterre tőle az egyik stand feltűnően színes árukészlete tombolva követelte a figyelmem. Mivel ilyen színekben kizárólag egy cukorkás pult pompázhat, ezért pavlovi reflexeim meg is kezdték a nyálelválasztást, az évek alatt finomra hangolt belső édességdetektorom azonban feltűnően csendes maradt. A különös ellentmondásra hamar fény derült: az egy tutti-frutti gyár egész évi termelését megszégyenítő színkavalkádot a Manu által készített kézműves szappanok okozták. Szerencsére az Édes Élet cukrászda cukor- és gluténmentes sütijei azonnal és nagy mennyiségben kárpótoltak az előző délibábért. Itt súgták először a megérzéseim, hogy a Vegan Food Fest még egy igen érdekes trippé fajulhat. És megérzéseim most sem csaltak.
Gasztroparty
A fesztivál körúthoz közelebbi végét egy zenei színpad zárta, ahol éppen ír kocsmazenét játszottak. A koncepciót, hogy ez hogy jön ide, nem tudtam összerakni, de az emberek láthatóan élvezték – amúgy kellemes atmoszférát teremtett. Az ír zene dallamaira érkeztem meg a növényi alapú étrenden belül is egy speciális vonalat kínáló étterem standjához. A Veggie Nyers Vegán Bisztro szintén nevében hordozza lényegét: ételeiket nyersen készítik, azaz az összetevőket maximum 42 fokra hevítik, már amikor erre egyáltalán szükség van. Ezáltal az étel élő marad, és nagy mennyiségben lesznek jelen bennük az értékes vitaminok.
A nyers étrendet követők szerint, mivel a szervezet sokkal kevesebb energiát használ az emésztésre, a szellemi képességek és a mentális kapacitás megnövekedésével számolhatunk. Mivel a szakdolgozatomat a könnyed Rendszergondolkodás – A modern tudományok paradigmaváltásának hálózati tudományos szempontból történő vizsgálata témából írtam, tavaly szeptemberben magam is tettem egy próbát: néhány héten keresztül különböző főtt gabonák, préselt növényi olajak, nyers zöldségek és néhány fajta speciális superfood keverékéből állítottam össze az étrendem. Az eredmény engem lepett meg a legjobban: két nap után hajnali öt és hat óra között teljesen kipihenten ébredtem magamtól (fénykoromban általában ilyenkor feküdtem le aludni – valahol), készen arra, hogy a következő 15 órát a nemlineáris termodinamikai rendszerek, káoszelmélet, hálózati tudomány és a fraktálgeometria valóban csodálatos világában töltsem. A módszer tehát működik. Vasárnap egyébként a nyers étkezés királynője, a sokak által tisztelt és szeretett Lénárt Gitta tartott workshopot.
Túl a burgeren
Egyetemi emlékeimből a körúti kebabosokból jól ismert orbitális méretű „húsfüzér” rángatott vissza, amely felett döbbent tekintettel olvastam a „Vegán Gyros” feliratot. Egy egyszerű „ezek teljesen készen vannak” sóhaj után közelebb mentem. A „hús” szejtánból, azaz búzasikérből készült (gluténérzékenyek tehát sajnos kimaradnak a buliból). Ízre és állagra megdöbbentően hasonlít a húshoz, mégis a hús emésztésénél a gyomorban érezhető nehéz érzés nélkül.
A következő építmény sajnos lerombolta a sztereotípiát, miszerint a vegánok kizárólag holdfényben, mezítláb szüretelt erdei forrásvizet isznak: csapra vert söröshordók várták, hogy tartalmukkal leöblítsék az ebédet. A kisüzemi sörök mellett az igazán perverzek a ribizlis malátafőzetet is megkóstolhatták. Szerencsére a macskajajban szenvedők is találtak ambróziát maguknak, a Hideg nyalat ivójoghurtja már számos alkalommal megmentette az életemet hasonló helyzetekben, nem beszélve a fagyijukról (mostantól forgalmaznak kék spirulinával (!) színezett fagyit. Nagyon beteg. Imádom.) Egyébként az Anjuna is kint volt a rajzfilmbe illően színes ice popjaival. Idén több üzletük nyílik, úgyhogy kezdem megmentve érezni magam a nyári szezonra fagyi szempontjából.
Jelen volt persze a vegán rendezvények két nagyágyúja, a Las Vegan’s és a Vegan Love food truckja is, ahol a hamburger – hot dog – sült krumpli szentháromság rajongói elégíthették ki tényleg mindenfajta igényüket. És itt korántsem valami „hambugerpótlékra” kell gondolni, amivel szerencsétlen éhező, réparágó vegánok behazudják maguknak a hamburgerélményt, a junk food koronázatlan királya a legkülönfélébb ízben és változatokban képviselte magát, mindezt olyan minőségben, amelyek mellett sok cég húsos hamburgere labdába sem rúghat. Ha már minőség: bár az Istvánffi Veggie Burger nem volt jelen a rendezvényen, növényi alapú hamburgereik ízre és minőségre messze kiemelkednek az átlagból. És hogy a vegánok mennyire nem unalmas, cicasimogató hippik, a Vegan Love food truckjából egész nap szólt a zene, úgyhogy néha azon kaptam magam, hogy a sor mellett állva veretem a jóféle technóra. A sort az aktivisták pultja zárta. Aki úgy gondolta, csatlakozhatott az aktivistákhoz, akik jól működő módszerekkel hirdetik az állatok kihasználása nélkül is teljes értékű (sőt!) életet.
21-re lapot húzni
A pénteki nap után szombaton is visszamentem, hiszen kíváncsi voltam, mit tartogathat még egy ilyen fesztivál. Egy kerekasztal-beszélgetésre értem oda, ahol a vegánokat érdeklő és érintő témákról ejtettek szót: edzés, fehérjebevitel (mítosza…), egészséges életmód. A májusi kánikulát egy kellemes zápor frissítette fel, amelyet a nyáron megrendezésre kerülő Everness Fesztivál standjánál vészeltem át, jót beszélgetve a tündéri önkéntesekkel.
Napközben G Ras, a vegán körökben jól ismert énekes zenésztársaival szórakoztatta a közönséget. Tették mindezt önkéntes alapon, ez is jól mutatja a közösség összetartó erejét és alapelveit a létezéssel kapcsolatban. Az egész napos kóstolgatás után az arcomat este fél kilenc körül dobtam el. A színpadon az Anima Sound System kezdett zenélni, a háttérben olyan vizuállal és fénytechnikával, amely bőven becsületére vált volna még egy zenei fesztivál kisszínpadának is. Először sokan ülve hallgatták a masszív négynegyedet, a koncert felénél viszont már a tömeg jó része táncolt. Az Anima akkora bulit csinált, amilyet vegán rendezvény itthon még nem látott. A koncert után még percekig tartott a tapsvihar, de sajnos a szűnni nem akaró visszakántálás ellenére sem repetázhattunk, pedig a fantasztikus hangulatnak köszönhetően bírtuk volna még bőven.
A koncert után mosollyal az arcomon hagytam el a Vegan Food Fest területét. A rendezvény csak megerősített abban, amiben már amúgy is biztos voltam: a hazai vegán mozgalom sokkal többről szól, mint néhány lelkes aktivista tevékenysége és pár kamuhúsos hamburger. A mainstream médiában is egyre többször fordul elő a növényi táplálkozás pozitív egészségügyi hatásait igazoló kutatás, számos eredményes vegán testépítőt követhetünk Instagramon, és a vegán hírességek száma is növekszik. Egyre hitelesebb közösségről van szó, akik felismerték, hogy a 21. század nyugati kultúrájában minden feltétel adott ahhoz, hogy az állatok kihasználása nélkül teljes értékű életet éljünk. Bár az ötödik alkalommal megrendezett fesztivál vasárnap véget ért, a vegán mozgalom korántsem: az érdeklődőket a nyári szünet után ismét minden hónapban egyszer várja az Ankertben a Vegan Sunday Market, ahol hasonló hangulatban gyűlnek össze újra azok, akik életmódjukban az erőszakmentességet választották. Ott találkozunk!
Vegan Food Fest, Budapest, WestEnd, 2018. május 10-13.
A fotókat a szerző készítette.
