Az idei Velencei Építészeti Biennále hívószava a Freespace. A Ludwig Múzeum, a Kultúrgorilla és a Studio Nomad közös projektje, a Szabadság híd – Új horizontok a városban a hivatalos sajtóközlemények alapján az innovatív városhasználat egy jó példáját, a budapesti Szabadság híd köztérré való átalakulását mutatja be. A kiállítás alkalmából a Magyar Pavilon átriumában ideiglenes kilátó épül.
KULTer.hu: A Studio Nomad építészeti installációja a pavilon szabad tereinek átértelmezésével kívánja átélhetővé tenni a helyteremtés felszabadító élményét, nemcsak elvont értelemben, hanem fizikailag is új horizontot nyitva a műemlék épület tetőszintje fölé emelkedő kilátóból. A Studio Nomad multidiszciplináris tervezőstúdió Budapesten, melynek alapító tagjai Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid. Ketten vagytok most itt Velencében, Dávid merre jár?
P. S.: Dávid jelenleg Amerikában él, pár nap múlva csatlakozik hozzánk. De a tervezésben és az előkészítésben kivette a részét: ez jellemző a csapatunkra. Mindannyian más karakterek vagyunk, és ez jól jön a munkamegosztásnál is: a kommunikációs feladatokra ugyanúgy megvan az ember a csapatban, mint a műszaki részletek kitalálásra.
KULTer.hu: A honlapotokon található bemutatkozásban kiemelitek, hogy a „Nomad” szó arra utal, milyen változatos az a kreatív munka, amely a kis tárgyaktól egészen a tágabb tájépítészeti projektekig és térbeli installációkig terjed. Célotok bemutatni, milyen szépség és öröm lakozik a szerkezet és az anyagok egyszerűségében. Ami vezérel, az a kísérletezés iránt érzett kíváncsiságotok és szándékotok, hogy valami újat, eddig még nem látottat alkossatok. Az angol és magyar nyelven megjelent katalógusban (szerk.: Boros Géza) építészeti szakírók, urbanisták, művészettörténészek, társadalomkutatók, valamint a folyamatok résztvevői járják körbe a „szabadsághíd-jelenséget” lokális és nemzetközi kontexusba ágyazva, rövid esszékkel, interjúkkal, infografikákkal és dokumentumfotókkal tágítva a történet időbeli és térbeli értelmezését. Az építészet célja már nem az, hogy jól körülhatárolt formával és funkcióval ellátott épületekkel rendezze be átláthatóan a teret, hanem hogy az azt használók által kialakított, olykor szabálytalan rendet vegye alapvetésnek, és ehhez próbáljon igazodni. Ti is ezt a megközelítést valljátok? Ha igen, akkor mi lehet egy ilyen felfogás szerint a feladata egy építésznek?
P. B.: Az építészet egy szakma, aminek megvannak a kötött keretei, ezt természetesnek vesszük. Viszont a tervezés módszerei, főleg ha az közösségi vagy városi szinten zajlik, figyelembe kell vegyenek olyan kérdéseket is, amelyek tágabb értelemben a fenntarthatóságra irányulnak. Azt gondoljuk, hogy ha valamit tervezünk, annak a használatát hosszabb távon kell szemlélni, úgy, hogy ne csak az átadáskor, hanem évek, sőt évtizedek múlva is egy használható, szerethető épített környezet jöjjön létre. Ez legalább olyan fontos, mint az építési technológiák és anyagok környezettudatos használata.
KULTer.hu: 2016 nyarán a környék infrastrukturális fejlesztése miatt lezárták a Szabadság hidat, megszűnt a járműforgalom, a városlakók pedig spontán módon birtokba vették és közösségi térré alakították át azt. A hídszerkezetből utcabútor lett, a közösségi média segítségével szerveződött események – koncertek, piknikek, grillpartik stb. – pedig eluralták a teret, s így vált a híd teréből találkozóhely. A kiállítás a Szabadság híd ideológiamentes elfoglalásából kiindulva meghatározó urbanisztikai kérdéseket vet föl. Mit jelent a szabad köztér? Hogyan inspirálja a spontán köztérfoglalás a várostervezőket és az építészeket? Miként tehetjük élhetőbbé és szerethetőbbé városunkat, és ez a folyamat milyen hatással van az identitásunkra? Hogyan illik ez a projekt az előbb említett építészi felfogásotokba?
P. S.: A biennálén bemutatott projekt egy nagyon jó példa a fenntartható térhasználatra: a Szabadság híd történelmi jelentőségű, városképileg meghatározó része Budapestnek. Ez a tér tudott új értelmet nyerni és nagyon aktuális jelentést kapni egy spontán esemény kapcsán. Jó, hogy természetes módon fogalmazódott meg a szabad használatra való igény. Szerencsés, ha ez visszahat az építészeti és várostervezésre is, s olyan terek alakulhatnak ki, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emberek magukénak érezzék, használatba vegyék a környezetüket.
KULTer.hu: Pár napja már folyik az építés, milyen a tapasztalat?
P. B.: Mindig jó látni egy terv megvalósulását. Sok esetben olyan plusz rétegeire derül fény, amire tervezés során nem is gondoltunk. Az látszik, hogy sikerült a térhez és a biennáléhoz arányos installációt tervezni, mind tartalmi, mind építészeti értelemben. Melós az építkezés, sok segítséget kapunk a múzeum munkatársaitól, és rajtuk keresztül az olasz építőktől, így szerencsére terv szerint halad minden. Most már áll a szerkezet, izgalmas látványt nyújt a pavilon belső tereiből és messziről egyaránt: a Giardiniben sétálva sok helyről látható, ahogy elő-előbukkan a fák lombjai közül.
KULTer.hu: Mit jelent ma egy építész számára a velencei Magyar Pavilonban kiállítani?
P. S.: Ismerjük a korábbi biennálék kiállításait, igyekeztünk megfelelni az eddigi színvonalnak, és azzal, hogy építészeti léptékben nyúltunk a pavilon teréhez, reméljük, hogy új színt is tudtunk vinni a sorba. Nekünk ez egy nagy lehetőség, pályakezdő építészként bizonyára adhat egy lökést, hogy az egyik legrangosabb nemzetközi eseményen lehetünk kiállítók. A biennále egy olyan referencia, amihez sok magyarázatot nem kell hozzáfűzni, nemzetközileg is értelmezhető. Reméljük, jók lesznek a visszhangok. Jellemző a generációnkra, hogy nagy a pezsgés, sok nagyon jó fiatal tervező és stúdió van a környezetünkben, és az ő munkájuk is inspirációt jelent számunkra.
KULTer.hu: Van már új terv?
P. B.: Mindig van, folytatjuk, amit eddig, sokat tanultunk ebből a kiállításból is, s igyekszünk beépíteni majd a tapasztalatokat további munkáinkba. Az építészeti tevékenység jellemzően egy-egy projekt köré szerveződik, de igyekszünk ebben megtalálni a folyamatosságot. Főleg építészeti munkáink vannak, de mint itt Velencében, foglalkozunk kiállítások, kisebb léptékű építmények tervezésével, és vannak saját gyártású bútoraink is: tavaly ősszel volt egy saját kiállításunk a budapesti Design Héten. Ezzel ez iránnyal is szeretnénk többet foglalkozni. Nem fogunk unatkozni.
A fotókat a szerző készítette.
