Velős és laktató

2018-ban már nem kérdés, hol érdemes keresni a legújabb sikervárományos hazai és nemzetközi rövidfilmeket. A Friss Hús programjában az elmúlt években szerepeltek Oscar-díjas (Mindenki), nemzetközi fesztiválkedvenc (Bucsi Réka munkái), valamint később az internet népe által magasba emelt (Újratervezés) rövidfilmek, de a szervezők a nemzetközi színtér újdonságaiból is merítenek, mi több, tematikus blokkok és kísérőprogramok színesítik a fesztivált.

Az idei Friss Hús során a tavalyihoz hasonló workshopokon és előadásokon túl (kritikaírás, pitchfórum, tévés kerekasztal) állásbörzét, valamint a zsűriben helyet foglaló Boyd van Hoeij (The Hollywood Reporter) jóvoltából egy filmelemzős különórát is szerveztek. Utóbbin egyébként a High School Musical 3-at elemeztük jelenetről jelenetre, a kétórás szeánsz végére Boyd sikeresen győzte meg hallgatóságát arról, hogy igenis sok szerzői jegyet lehet felismerni, általuk pedig egy szilárd alkotói koncepciót felvázolni egy művészi szempontból nem kifejezetten nagyra tartott tömegkulturális termék esetében is. A fő attrakció azonban a 34 magyar versenyfilm volt, melyek között igazi nagyágyúk (Bucsi Réka, Kis Hajni, Deák Kristóf, Csáki László, Tóth Barnabás, Vácz Péter) legfrissebb alkotásai, valamint rengeteg ígéretes vizsgafilm, illetve a fiatal alkotók első szárnypróbálgatásai is helyet kaptak. A kivétel nélkül telt házas blokkok premiervetítésein hamisítatlan fesztiválhangulat uralkodott, és az a helyzet, hogy nagyon nehéz csak néhány filmet kiemelni az idei Friss Hús programjából, annyira erős volt a line-up. Azért teszek egy próbát.

Aki bújt, aki nem

Schwechtje Mihály a magyar versenyfilmek első blokkjában szereplő tízperces, több kurrens társadalmi problémát is érintő filmje rögtön magasra tette a lécet. Az Aki bújt, aki nem (semmiképp sem összekeverendő az azonos című, 2001-ben készült trash-horrorral) egy-egy jól megkomponált képpel nemcsak a helyszínt (vidéki cigánysor) és a szereplőket (bújócskát játszó roma gyerekek) mutatja be érzékletesen, gyorsan és hatékonyan, de a biztos kezű rendezésnek hála tíz percen belül képes nevettetni, sokkolni, elgondolkodtatni és mélyen megrázni anélkül, hogy ezek az összetett hatásmechanizmusok egymás kárára működnének. A történet a bújócska ütemére bomlik ki, és a kezdeti idillt szép lassan baljóslatú jelek, majd pedig egy végzetes utazás váltja fel. Szerencsére ez a rendkívül erős alkotás nem fogja elkerülni a mozikat: május 24-től az A fa alatt című izlandi groteszk vígjáték kísérőfilmjeként lehet majd megnézni.

Last Call

Kis Hajni a figyelemre méltó és majdnem az Oscarig jutó Szép alak után új rövidfilmjében ismét egy idősebb női főhős identitásválságát ábrázolja. A Friss Hús fődíját elnyerő Last Call egy kivándorolni készülő nagymama, Kárpáti Anikó (Zsurzs Kati) utolsó napját követi nyomon, aki, mielőtt kiköltözne külföldön élő lányához és unokájához, igyekszik lezárni itthoni életét. Ez persze közel sem egyszerű, és miközben ez a magányos, szánalomra méltó, szeretetteljes nagymama próbál felégetni minden hidat maga mögött, az utazás előtti, rohanással teli utolsó napon átértékeli addigi életét.

A Last Call legnagyobb érdeme Zsurzs Kati elképesztő színészi teljesítményén túl az, hogy pusztán a főszereplő ide-oda rohanását megmutatva rengeteg dolgot állít és még több kérdést vet fel többek között a kivándorlásról, a kapuzárási pánikról vagy az öregedésről. Bár a rendező egyszerű szimbólumokkal (például Anikó cserepes virága, mely mindent jelképez, amit a nő maga mögött készül hagyni) és élethelyzetekkel (nyelvvizsga, hivatalos ügyintézés, reptéri bejelentkezés) dolgozik, a felszín alatt mindvégig ott feszül a „menjek vagy maradjak” dilemma, és ezáltal valami zsigeri bizonytalanság és elveszettség, amely árad a főszereplő minden apró gesztusából, és a főként lekövető kameramozgásokra építő beállításokból. Emellett a narratív sűrítés, valamint néhány egyébként hétköznapi élethelyzet eltúlzása által a Last Call túlnő a kisrealista kereteken és elkezd tudatfilmként is működni, újabb jelentésekkel és értelmezési lehetőségekkel gazdagítva a történetet. A Friss Hús fődíja jó helyre került.

Fiaskó

Mindig örömteli, ha valaki stop motion animáció készítésére vállalkozik, Nagy Szabolcs négy és fél perces alkotása ráadásul egy low budget gimnáziumi vizsgafilm, és épp ettől lesz különösen szórakoztató. A népmesébe illő történet szerint a háza előtt üldögélő öregúrhoz egy titokzatos kereskedő érkezik, aki három különböző tárgyat szeretne rásózni: egy időutazásra alkalmas óra, egy áthatolhatatlan kerítést felépítő botocska és egy, a fogyasztójának villámgyors sebességet kölcsönző alma szerepel a kínálatban. A bácsi persze alkudozik, nem is igazán tud dönteni a három csodatárgy között, ezért cselhez folyamodik, aminek a cím alapján sejthető, mi lesz a vége. A Fiaskó meglepően okos film, jól használja a népmesei motívumokat, mint a hármas szám vagy a leleményes főhős archetípusa, utóbbit pedig sikeresen ki is forgatja, ez adja a történet csattanóját. A film mindeközben hamisítatlanul és stílusosan fapados, ám ebből hasonlóképp tud profitálni, mint ahogyan azt annak idején az Anomalisa vagy az Amerika kommandó tette. Ráadásul a készítők olyan hétköznapi tárgyakat használtak fel a filmhez, mint a nejlon csomagolóanyag vagy a kávé kevergetésére használatos műanyagpálcika, ezek a kellékek és az elnagyolt díszlet azonban nem lógnak le a vászonról, hanem asszisztálnak a film szarkasztikus humorához. A Fiaskó így egy fiatal tehetség figyelemre méltó bemutatkozása, mely képes előnyt kovácsolni saját maga technikai és anyagi korlátaiból.

Rossz színész

A filmkészítés lassan olyan, mint korábban a versírás: ahogyan szinte mindenki kiizzad magából a kamaszévek során egy-két érzelemtől túlcsorduló, ragrímekre felhúzott irodalmi fércmunkát, úgy manapság már az összes eszköz adott ahhoz is, hogy filmet forgassunk pusztán lelkesedésből, alulról szerveződve, gyakorlatilag zéró költségvetéssel. Utóbbi alaphelyzetet választotta Márton Dániel a mesterszakos vizsgafilmjéhez. A Rossz színész főhőse, Marci (Nagy Norbert a fesztivál legjobb színész díját nyerte ezért az alakításért) elvállal egy szerepet egy fikciós rövidfilmben, így a rendezői stílusgyakorlattal is felérő szüzsé arra épül, hogy a fiú számára szép lassan elmosódnak a határok valóság és fikció, film és forgatási szünet, színészkedés és őszinte reakciók között. Mindeközben a szedett-vedett stáb és a klisékben gondolkodó rendező próbálják tető alá hozni a lehető legklasszikusabb és -sablonosabb szerelmes sztorit, melyben Marci partnereként Wanda szerepében Döbrösi Laura alakít emlékezeteset. A Rossz színész főleg a cinefilek számára kínál felhőtlen szórakozást, a készítők egy sor olyan geget építettek be a filmbe, amiket a casual nézők kevésbé fognak értékelni: az egyik jelenet konkrétan egy Birdman-paródia, de Mártonék viccet csinálnak a forgatás és a vágás munkafolyamataiból, sőt, Nagy Zsolt és Kepes András is meglepően jó poénforrásnak bizonyul. De van itt álomjelenet léggömbökkel, fürdőkáddal és mélynövésű statisztával, illetve számtalan kísérlet a negyedik fal lebontására, ráadásul a befejezés még egy réteget ad hozzá az amúgy is komplex filmszövethez. Márton Dániel filmje azonnali újranézésért kiált, remélhetőleg a Rossz színész hamarosan hozzáférhető lesz valamilyen platformon.

A legjobb játék

Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjével bebizonyítja, hogy a Mindenki elvitathatatlan erényei, valamint az Eszméletlen című szkeccs-sorozat dinamikája nem a csillagok szerencsés együttállásának voltak köszönhetők. A legjobb játék annak ellenére hat frissnek, hogy az alaptézise lényegében megegyezik a Mindenkiével: az elnyomottak összefogással és együttműködéssel legyőzhetik az elnyomót.

Az alárendelt csoport ebben az esetben nem egy csapat iskolás, hanem a közlekedési felügyeletnél dolgozó alkalmazottak, akik a térfigyelő kamerák képeit tanulmányozzák és adatokat rögzítenek napi munkájuk során, az elnyomó pedig nem egy zsarnok tanárnő képében jelenik meg, hanem allegorikusabb szinten: A legjobb játék hősei lényegében a mesterséges intelligencia túlzott térnyerése ellen küzdenek. Deák filmje így metszően aktuális, hiszen egyre égetőbb kérdés az emberi munkaerő lecserélhetősége, és ma már olyan kísérleteket is látunk, hogy egy algoritmus ír meg például egy Honest Trailer-epizódot úgy, hogy a korábbi videók szövegeiből építi fel a paneleket. A legjobb játék is egy hasonló alaphelyzetet vesz alapul: a gép tanul az emberek által rögzített mintákból, így szép lassan képessé válik arra, hogy felváltsa az emberi munkaerőt, mely a kezdetben a munkájuk iránt lelkes alkalmazottak tudta nélkül történne. Áron (Rétfalvi Tamás) azonban rájön a tervre, és lázadást szervez. Deák Kristóf meglepően könnyedén, játékosan mesél ember és technika viszonyáról, a finom humorral átszőtt jelenetekből így egy igazi feel good rövidfilm kerekedik. A legjobb játék így az emberi esendőséget és tökéletlenséget ünnepli, a fantasztikusan megkoreografált tömegjelenetek és a pergő párbeszédek pedig maradandó filmélményt adnak.

6. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, Toldi mozi, Budapest, 2018. április 3-8.