Az angol nyelvű filmes könyvpiac egyik legeladhatóbb figurája annak ellenére is Steve McQueen, hogy a halála óta közel négy évtized telt el. A „King of Cool”-nak is nevezett színész életútjának valós, illetve legendás eseményeit több szerző is feldolgozta már, elemezték filmjeit és szerepeit, kötetbe gyűjtötték a róla készült fotókat, de nem maradt dokumentálatlan Le Mans című mozijának kaotikus forgatása sem, sőt az általa birtokolt autók és motorok szintén megértek egy monográfiát. Mindebből 2018-ig a hazai könyvkiadás érdeklődését semmi sem keltette fel, a Greg Laurie és Marshall Terrill által írt 2017-es kötet viszonylag gyors itthoni megjelenése ezért is megy eseményszámba.
A könyv borítója nagyon takarékosan bánik az információkkal, így a címlap alapján fellelkesült vásárlók többségében csak az előszó olvastán fog tudatosodni, hogy a szerzőpáros, bár végigtekint Steve McQueen életútján, elsősorban a sztár vallási megtérésére koncentrál. Az is innen derül ki, hogy a színészről korábban már öt könyvet megjelentető Marshall Terrill ezúttal csak a háttérből segített írótársának. A kötet alapötlete az, hogy Greg Laurie McQueen-rajongóként egy Ford Mustanggal (A San Fransiscó-i zsaru című filmben a sztár szintén ilyen autót vezetett) bejárja a színész életében fontos szerepet kapott helyszíneket.
Laurie a könyv hátsó borítóján büszkén feszít sportkocsija mellett, de utazása – ahogyan műve elején beismeri – csupán a képzelet szüleménye.
Dél-kaliforniai lelkipásztorként csak dédelgetett álma ez az autós túra. Azért a McQueen-életút feltárásához igyekezett minél több szemtanúval, például a sztár özvegyével, féltestvérével, katonatársaival, színész kollégáival beszélni, de ezt nem feltétlenül abban a formában, sorrendben tette, ahogyan az a könyvben megjelenik.
Steve McQueen élete semmiképp sem mondható átlagosnak, igazi apját sosem ismerte, az anyja pedig az itallal szorosabb viszonyt ápolt, mint egyetlen fiával.
Az ifjú Steve megjárta a nevelőintézetet és a haditengerészetet, de a kötöttségeket sehol sem tűrte sokáig. Színészi karrierje egy tévésorozatnak köszönhetően kezdett felívelni, majd hamarosan átlépett a mozifilmek világába. Olyan munkák növelték a hírnevét, mint A hét mesterlövész, A nagy szökés, a Pillangó vagy a Pokoli torony.
Laurie főleg a színész magánéletére koncentrál, az érdekli, McQueen hogyan birkózott meg a hiányos neveltetéséből fakadó hátrányokkal, majd a szupersztári státuszával.
Eközben kettős természetűnek, Jekyllnek és Hyde-nak festi le hősét (150.), aki egyrészt elviselhetetlen allűrjeivel, szélsőséges viselkedésével kergette őrületbe a stábtagokat, másrészt viszont mindenfajta kérkedést mellőzve vált bőkezű adakozóvá. A sebesség, a nők, a drogok megszállottja volt, de barátai nem a művészvilágból, hanem a kaszkadőrök és az autószerelők közül kerültek ki. A szerző bibliai szereplőkkel, a minden élvezet kipróbálására kész Salamonnal (208–210.), illetve a vámszedőként elkövetett bűneit jóvátenni igyekvő Zákeussal (255.) is párhuzamba állítja a színészt. Szerinte a helyét nehezen találó McQueen mindig is Istent kereste, csak maga sem tudott róla (143.).
A sztárnál 1979 decemberében diagnosztizáltak mellhártyarákot, de nem ekkor fordult a vallás felé, a hit vigaszát már néhány hónappal korábban megtalálta.
McQueen megtérése eddig sem volt ismeretlen tény, tehát a könyv magyar címe, mely egy titok feltárulását ígéri, félrevezető. A szerző a vallási vonatkozásokat azzal is felerősíti, hogy gyakran von párhuzamot a sztár, illetve saját élete között. A lelkész gyerekkorát is megkeserítette az apa hiánya és az anya iszákossága, neki sem volt könnyű beilleszkednie, és a drogokkal is közeli ismeretségbe került. Ő azonban fiatalon talált rá Istenre, lelkipásztor lett, és napjainkban egyik fia segítségével vezeti tizenkétezer fős gyülekezetét. A közös életrajzi elemek újra és újra visszatérnek a könyvben, sőt a mű megírásának legfőbb indokát jelentik (48–49.).
Épp ezért a Steve McQueen – Egy amerikai ikon titka feltárul nehezen illeszthető bármilyen műfaji kategóriába. Alapvetően a sztárbiográfiák közé sorolhatjuk, de az erős szerzői jelenlét az (ön)életrajz és a vallomás felé közelíti a munkát, amelynek keretét ráadásul egy (elképzelt) útirajz alkotja.
Greg Laurie számára Steve McQueen példakép, illetve a legmegfelelőbb ürügy arra, hogy minél több olvasót elérve beszélhessen az őt érdeklő, érintő kérdésekről.
McQueen életének leírását ideális alapnak tekinti ahhoz, hogy vallhasson önmagáról, hitéről, családjáról. De így szóba hozhatja azt is, mennyire rajong a filmekért és az autókért, sőt a színész vonatkozásában még híres barátairól, például Mel Gibsonról vagy a nemrég elhunyt prédikátorról, Billy Grahamről is van indoka beszélni. Vagyis Steve McQueen az író számára egyfajta médium, a színész a közvetítő eszköz a lelkész magánélete, hite, hobbijai és ezek nyilvánossá tétele között.
Laurie a kicsapongó életű filmsztár megtérésének történetével készíti elő könyve utolsó fejezetét, melyet nyíltan a hittérítésnek szentel.
A szerző azért ügyel arra, hogy önelemzése ne takarja el teljesen választott tárgyát, McQueen életéről is sok meglepő, megindító vagy épp humoros részletet közöl. A szöveget kiegészítő képanyag szerencsére nem a legismertebb McQueen-portrékból lett összeállítva, és alapos leírás társul mindegyik fotóhoz. Hogy Laurie családi képei is bekerültek a kötetbe, az csak újabb bizonyítéka a szerző nárcisztikus személyiségének. A magyar fordítás, néhány apróságot leszámítva, korrekt, a kiadás azonban a színész filmográfiájával adós marad.
Steve McQueen mélységeket és magasságokat magában rejtő életútja megengedi, hogy azt egy bűnös ember megigazulásának történeteként interpretálják.
Erre szolgáltat bizonyítékot Laurie könyve. De a legmenőbb férfiszínész, a vakmerő autóversenyző, a nőcsábász divatikon, a vagányság királya kapcsán valószínűleg épp ez az értelmezés csigáz fel bennünket a legkevésbé.
Greg Laurie – Marshall Terrill: Steve McQueen – Egy amerikai ikon titka feltárul, fordította Kriszt Éva, Immanuel Alapítvány, Budapest, 2018.
A borítófotó forrása a Maxim.com.
