Módszertan
A kopasztás olyan,
mint mikor ismerkedünk.
Tépjük egyenként a talut,
és a felszín alá jutunk.
A kaparók szívmaróak,
a szárnyakat levágjuk.
A feldolgozás bennünk,
észrevétlenül zajlik.
A beleket kibogozzuk,
kezünk véres a szerelemtől.
Kong
Agyagot öklendez,
megakad, hörögve
indul a falvak felé
gyerekeket szedni.
Aki bújt, bújt, aki nem,
a zsákba kerül.
Finomra őrlődnek
a naphosszú úton.
A legnagyobb harangok
alapanyagai lesznek.
Bolygó hollandi
Minden elhagyott lámpa
kitép egy darabot belőlem.
Az utca a horizontra nyúlik,
nem érhetek haza,
az otthon sem akarja.
Fejemben léteztek csupán,
a fák is, amik rám dőlnek,
ti, a lélekfaló kátyúk.
Kutyák ugatása ránt vissza,
üldöz egy süket világ.
Borítófotó: Static1
