Mátyás anyja Prágában
Kárpátaljai ballada
Szilágyi
Erzsébet
Kérvényét megírta,
Tanárság
Terheit
Tovább már nem bírta.
Raktáros
Munkás most
Prága városában,
Fia s a
Nagyszülők
Ülnek otthon hárman.
Olykor, ha
Beszélnek
Viberen vagy Skype-on,
Mindig csak
Azt kéri
Fiától, hogy várjon:
„Nem fizet
Az apád
Gyerektartást, Mátyás,
Tudod, hogy
Utolsó
Részeges és kártyás.
Csak tanulj,
És légy jó,
Az egekre kérlek.
Százhúszra
Rúgnak most
Itt az órabérek,
Küldök pénzt
Hóvégén.
Mindet félrerakom.
S karácsony
Tájékán
Lesz pár szabadnapom.”
Hóvégén
Erzsébet
Számlálgatja pénzét,
Prágai
Bankok közt
Gyanakodva néz szét.
„Húszezer
Koronám
Otthoni számlára
Melyikük
Utalja,
S vajon mi az ára?”
„Utaljuk,
Utaljuk,
De miénk a fele.”
Az asszony
Azt hiszi,
Szórakoznak vele.
„Utaljuk,
Utaljuk.
Ötezer a költség.”
„Sok pénzük,
Kívánom,
Gyógyszerekre költsék.”
Könnyezve
Csatangol,
Égig ér keserve.
Szegény most
Úgy érzi,
Nagyon át lett verve.
Károgón
Közeleg
Egy fekete holló,
Mint Hitchcock
Madara
Vagy ahhoz hasonló.
Bölcsészként
Magyart is
Oktatott Erzsébet,
Az arca
Földerül,
Dereng a történet.
Tudja ő
Pontosan,
Hogy járt névrokona,
S pénzét a
Madárnak
Önként adja oda.
Világít
Már a hold,
Éjfél is elmúlt tán.
Mátyásunk
Felriad –
Kocognak ablakán.
„Ki kopog
Ilyenkor?
Ne már, ez egy holló?
Csőrében
Papíros
Vagy ahhoz hasonló.”
Pecsétje
Szigonyos,
Cirill az írása.
Hadkie-
gészítő
Szíves meghívása.
Borítófotó: Benczúr Gyula, Mátyás király fogadja a pápai követeket, 1915, olaj, vászon.
