100%-ig önazonos

Egyedi Péter (MMAMT) frissen megjelent, Mindenkinek megvan a maga története című albumának március 6-án, azaz ma este, az A38 Hajón lesz a bemutatókoncertje. A zenész ezúttal egyedüli szerzőként jegyzi a dalokat, a koncerten Örményi Ákos, Hegyi Áron, Lee Olivér, Boros Levente és Jancsovics Máté lesznek zenésztársai. Ebből az alkalomból beszélgettünk.

KULTer.hu: A lemezbemutató beharangozójában az olvasható, hogy: „Egyedi Péter szólóban, de mégsem egyedül”. Mesélj kérlek, arról a folyamatról, amelynek végeredményeként egyedüli szerzőként mutatkozol most be.

Meg kell jegyezni, hogy a lemezen szerepel egy Kemény István-versfeldolgozás is, annak a szövegét természetesen ő jegyzi, a többi az enyém.

Ez a szerzői történet nálam folyamatos, hiszen amióta zenélek, azóta vannak saját dalaim.

Ezek vagy beépültek az éppen aktuális zenekaraim zeneiségébe, vagy megmaradtak nekem, így viszont csak szakaszosan vagy egyáltalán nem kerültek előtérbe. A zenekaraimnál a dalok mindig átmentek a nagy közös szűrőn, most viszont inkább annak éreztem az idejét, hogy valami olyat csináljak, ami száz százalékig rólam szól, és nem kell megfelelniük másoknak, nem kell rendszerbe illeszteni őket. Akartam egy tiszta lapot, és most éreztem azt, hogy ezek a dalok megérettek egy produkció szintjére. Nagyon nagy öröm volt ez csinálni, már régóta érlelődött bennem.

KULTer.hu: Nagyon találó az album címe. A te történeteid inspirálták ezeket a dalokat vagy mindannyiunk történeteiről írtál?

Ezek közös történetek. A lemez dalai szempontjából kifejezetten sok volt az olyan inspiráció, ami a körülöttem élőkből jött. Akár közeli, akár távolabbi események vagy tragédiák, amik keresztülmentek rajtam.

Az a legszebb bennünk, hogy mindannyian jövünk valahonnan és már van bennünk egy csomó dolog, amikor találkozunk, amit nem tudunk a másikról.

Ezek a történetek nagyon meghatározóak, ezek tesznek azzá, amik vagyunk. És így válunk végtére is egyformává, ez alól senki nem bújhat ki.

KULTer.hu: Tizenhárom dal szerepel az albumon, mindegyik rövid, érzékletes címmel. Ha ezeken végigfutunk, olyanok, mintha hangulatokat, életérzéseket, pillanatokat adnának vissza a dalok. Jól érzékelem ezt? 

Még nem is gondolkodtam a dalok és a címek közötti viszonyokról. A címek adták magukat, és nagyjából mindig egyszerű címeket választottam, de bizonyára így van, ahogy mondod. Egyedül a Sanzonon gondolkodtam, ennek ugye Kemény István adta a címét, szóval agyaltam, hogy dalként is maradjon-e ez, mert hát egyáltalán nem sanzonos. Végül meghagytam, pont az ellentmondás miatt.

KULTer.hu: Hogy találtál rá erre a versre?

Istvánnal évek óta ismerjük egymást, a Rájátszás hozott össze minket, és ennek köszönhető, hogy megismertem a munkásságát. A koncertek során pedig meg is kedveltük egymást.

KULTer.hu: Amikor dalt írsz, először a szöveg születik meg a fejedben, és ehhez írsz dallamot, vagy a dallamot írod először, és erre jön a szöveg?

Most többnyire egyszerre jöttek, így gördült, magától. Nagyon jó érzés, amikor annak a valaminek, ami ki akar jönni, a zenei és szövegi megfogalmazása is egyszerre alakul.

KULTer.hu: Mi az, ami segít téged az alkotásban? Mi kell ahhoz, hogy elmélyülten tudj dolgozni?

Nehéz erre válaszolni, mert mondhatnám, hogy a nyugalom, a tragédiák vagy a támogató környezet, de ezek igazából az életünk részei, és ezekből születnek azok a pillanatok, amikor az ember úgy érzi, muszáj kézbe vennie a gitárt. Vagy az már éppen a kezében van, és egyszer csak valami elindul. Ezek megmagyarázhatatlan dolgok.

Talán az segített az egész anyaggal kapcsolatosan, hogy az elmúlt két évben lettem igazán jóban önmagammal, egy csomó minden a helyére került, ami addig nem stimmelt.

KULTer.hu: Lehet azt mondani, hogy ez egy önismereti munka is volt?

Nem annyira munka, inkább következmény. Ahogy a magammal kapcsolatos dolgok rendeződtek, ez egyből segített átbillenteni szerzőként egy olyan világba, ami nekem új és nagyon jóleső volt. Agyalás nélkül, viszonylagos automatizmussal jöttek ki belőlem azok a dolgok. Korábban azt hittem, ezek attól válnak valamivé, hogy valamivé teszem őket.

Most úgy váltak valamivé, hogy kiengedem őket.

KULTer.hu: Negyvenhat percnyi zenei anyagot raktál össze. Hány hónapnyi munka van e mögött?

Két év volt az intenzív időszak. 2017 januárjában jelent meg az Óriás Minden villany ég című lemeze, és miután befejeztük, azon vettem észre magam, hogy már ebben vagyok benne. Hogy ezt most meg akarom és meg is tudom csinálni, mert végre értem, hogy mi is ez pontosan. De a negyvenhat perces anyagon vannak olyan dalok is, amiket már 2011-ben publikáltam, és vannak olyanok is, amiket 2014-15 környékén írtam, de még nem láttak napvilágot, viszont szervesen illeszkedtek ebbe a lemezbe.

KULTer.hu: Sokan nem csak az Óriásból, de a Rájátszás nevű formációból is ismernek. Milyen a viszonyod az irodalomhoz?

Viszonylag cikis, mert gyerekként rengeteget olvastam, a legkedveltebb időtöltésem ez volt, de a gimnázium után ez szinte teljesen elhalt. Mostanában kezd visszatérni, de esténként még mindig sokszor inkább a képernyőt nézem, nem könyvet veszek a kezembe, pedig a csajom is örülne ennek.

Nagyon sok jó, olvasáshoz kötődő élményem van, mégsem lettem igazán alapos irodalomfogyasztó…

A Rájátszás kapcsán megismert alkotókkal is inkább az emberi kapcsolódás volt fontos először. Jó hatással voltunk egymásra, és aztán az ő munkájukat követni kezdtem.

KULTer.hu: A vers és a dal kapcsolata nagy vitákat kavar a mai napig, például Bob Dylan irodalmi Nobel-díja kapcsán is sokat olvashattunk erről. Pedig a dal a vers előképe, hiszen a kezdetekkor mindig csak énekelték a verseket. Látsz-e különbséget abban a versben, ami olvasásra vagy beszédhangzásra íródott ahhoz a szöveghez képest, amit énekelnek?

Szerintem abban van a különbség, hogy olvassuk vagy halljuk. Mindkét folyamat az agyunkban történik, és olyan új dolgot hoz létre a fejünkben, ami nem tud két embernél ugyanaz lenni. A múltunkból, az élményeinkből társítunk képeket a szöveghez és a zenéhez, nincs két ugyanolyan értelmezés és hatás sem. Nagyon szeretek verseket olvasni, ahogy olvassuk a betűket, és értelmezzük őket, úgy történik meg az agyunkban az, aminek meg kell ilyenkor történnie.

Színes, őrült nagy világok nyílhatnak ki az ember fejében.

A zenével is ez történik, de ott az van, hogy a zenei sík már egy kódolt dolog, ettől függetlenül persze az is ezerféleképpen értelmezhető. Meg a dalnak énekeltnek kell lenni. Amikor olvasok, nem hallok hangot a fejemben, a vers sokkal szabadabban értelmezhető, nagyobb is a felelőssége talán. A dalszöveg nem azért íródik, hogy aztán azt leírva úgy értelmezzük, mint egy verset. A dalszöveg a dal része, a zenével együtt, elénekelve, hallva kell működnie. Óriásiak a különbségek, mégsem nagy a távolság szerintem.

KULTer.hu: A megjelenő albumon melyik dal szövegét érzed legközelebb a hagyományos, irodalmi értelemben vett vershez?

Szerintem leginkább versközeli, általam is nagyon szeretett szövege a Folyónak van.

KULTer.hu: Hogyan válogattad ki azokat a zenészeket magad mellé, akikkel a koncerten játszani fogsz?

Amikor a lemez gerince már megvolt, akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi lenne az az áhított felállás, amiben ez jól tudna működni élőben. Egyből tudtam neveket és személyeket rendelni a pozíciókhoz, és óriási megtiszteltetés, hogy mindenki, akit felkértem, egyből vállalta.

A hat fős felálláshoz egy három fős fúvós kar is csatlakozik majd pár dalban.

KULTer.hu: Látjátok-e már a jegyeladás alapján, hogy milyen az érdeklődés a koncert iránt?

Remélem, hogy minél többen leszünk, még lehet jegyeket kapni.

KULTer.hu: Belehallgatva a számokba, kiegyensúlyozott, nyugodt hangulatot árasztanak ezek a dalok.

Mindenkinek mást jelent a nyugodt, de hogy kiegyensúlyozott vagyok, ez egészen biztos. Soha nem voltam semmiben olyan biztos, mint ebben a lemezben.

A felvétel és az utómunkák végén minden a helyén volt: ezt és így akartam.

A nyugodtság a szónak abban az értelmében is igaz, hogy ez nem egy zsivajos, hangoskodó lemez. Van benne sok nyugtalanság, de ezt visszafogottabb energiaszinten igyekeztem közölni, azért, hogy a megszólalás milyensége ne befolyásolja a hallgatót; így sokkal jobban bele tudja tenni az ő részét a dalba.

KULTer.hu: Egyedüli szerző vagy, de egy ilyen bemutatókoncert alapos felkészülést és előkészítést igényel. Kik ebben a munkában a társaid?

A nagyszerű menedzsere ennek a produkciónak Koncz Balázs, aki a 30Y zenekart és az Óriást is terelgeti, nem volt kérdés, hogy ő legyen az, aki ezzel foglalkozzon, és nagy örömmel vállalta. A kommunikációban Horváth Kristóf barátom van segítségemre, aki egyébként a kiváló Esti Kornél zenekar gitárosa.

KULTer.hu: Milyen szóval lehetne leginkább jellemezni ezt az albumot?

Ez az, ami száz százalékig én vagyok most. Önazonos, ezt mondanám.

KULTer.hu: Egy helyen azt a jelzőt olvastam rólad, hogy lágyra hangolt rockzenész vagy. Visszaigazolja-e az új album ezt az állítást?

Igen, lehet ezt mondani, de jobbat is lehetne találni rá, mert én nem gondolom magam rockzenésznek. Az Óriásra is mindenki így tekintett, de én nem így látom magamat.

KULTer.hu: Milyen műfajba lehetne besorolni?

Ez egy klasszikus szerzői lemez, ahol nem a műfaji aspektusok a lényegesek, hanem a lelkülete.

A műfajára leginkább azt mondanám, hogy hálószobapopból lett zenekari kaland.

Elképesztő élmény ezzel a másik öt emberrel játszani, mert tulajdonképpen ugyanúgy nyúlnak a dalokhoz, ahogyan én tettem egyedül, de most többen vagyunk, és így sokkal árnyaltabb, részletgazdagabb lehet a végeredmény. De a szélesebb tárház nem akar megmutatni többet, mint amit az eredeti dal is mutatott volna.

KULTer.hu: Mivel ajánlanád az új albumot az érdeklődőknek?

Azzal, hogy sosem késő végigjárni magunkkal kapcsolatosan azokat a kérdéseket, amelyeket már régóta halogatunk. Nagyon jó tud lenni, ha ezt megtesszük. Nekem bevált.

A fotókat Marosi Viktor készítette.