Szentesi Réka divatkutató a fenntarthatóság kérdéskörével foglalkozik: tagja a Fashion Revolution szervezetnek, és különböző platformokon, eseményeken is szót emel a téma fontossága mellett. Munkájáról, az etikus és fenntartható gyártás nehézségeiről és a magyar divatpiac jellegzetességeiről kérdeztük.
KULTer.hu: Kérlek, mesélj egy kicsit a szakmai múltadról, oktatói és kutató tevékenységedről, illetve a fenntarthatósághoz kapcsolódó nézőpontjaidról, törekvéseidről!
Tanult szakmám szerint történész és muzeológus vagyok, de már az egyetemen tudtam, hogy érdekel az oktatás, ezért elvégeztem egy pedagógiai-pszichológiai komplex szakot is (amit mi akkoriban csak „pepszinek” emlegettünk). A ruhák, textilek és úgy általában a divat iránti rajongásomat pedig otthonról hozom: nagymamám szabó-varrónő volt, a családom pedig textilimportálással foglalkozott, Közel- és Távol-Keletről származó kelmékkel kereskedtek egészen a kilencvenes évek végéig.
Valahogy ez a két szenvedély, a bölcsészettudományi érdeklődés és a divat az egyetemi évek alatt talált egymásra,
elkezdtem dolgozni a hazai divatszcéna különböző területein, tanulmányaim során pedig a divattörténetre koncentráltam. Néhány évvel az egyetem elvégzése után egyszerre kezdtem a Mod’Art divattervező szakán oktatni és az ELTE Társadalom- és gazdaságtörténeti Doktor Programján a PhD-s tanulmányaimat, ekkor már biztos volt, hogy a divat működési mechanizmusait szeretném kutatni, ezt teszem a mai napig is.
Mind oktatói, mind kutatói szerepemben az érdekel elsősorban, hogy milyen erők mozgatják a különböző divatok alakulását,
nem csak a múltban, hanem jelenünkben is, és ehhez a történész képzettségem hihetetlenül jó alapokat adott. Divatkutatói tapasztalataim hasznosak a Mod’Art Divatmenedzsment szakának vezetésénél is, a szuper tanári gárdával közösen naprakész oktatási programot tudunk nyújtani a hallgatóink számára. Ennek a naprakészségnek az egyik alapvető eleme, hogy foglalkozunk a fenntarthatósággal. Szakvezetői munkám alappillére, hogy folyamatosan képzem magam az új trendek, jelenségek kapcsán is, és úgy építem fel például a divattörténet oktatását, hogy a végén a hallgatók megértsék, hogyan alakult ki a mai helyzet, ez pedig a fast fashion uralta divatpiac és a fenntarthatóság égető kérdése.
KULTer.hu: Véleményed szerint az edukáció milyen szerepet vállalhatna még a fenntartható, etikus szemléletű brandek népszerűsítésében?
A fogyasztók edukálása alapvető, de önmagában nem elég.
Egyfelől minimális azon márkák száma, amelyek maradéktalanul megfelelnek a fenntarthatóság elvárásainak (a környezetvédelem, társadalmi méltányosság és profitszerzés hármasa egyszerre kell érvényesüljön), inkább olyanokról beszélhetünk, akik törekednek rá. Másfelől azt gondolom, hogy a magyar átlagfogyasztó nem engedheti meg magának, hogy kizárólag etikus brandeknél vásároljon. Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy például a Fashion Revolution szervezet célja sem a fast fashion márkák bojkottálása, hanem azok átláthatóvá tétele. A fogyasztók edukálása egyébként azért is fontos, mert – ahogyan az a GLAMI Fashion Re(search) kutatásából is kiderült – a hazai, fenntartható és etikus márkák alacsony ismertsége is az oka annak, hogy kevesebb eladást produkálnak.
KULTer.hu: 2013 óta létezik a Fashion Revolution kezdeményezés, melyet a 2500 sérülttel járó bangladesi Rana Plaza ruhagyár összeomlása tett szükségessé. 2017-ben Magyarország is csatlakozott a divatforradalomhoz, a szakértői csapatnak te is tagja vagy. Eredményesnek értékeltétek a megemlékezéshez kapcsolódó tavalyi #whomademyclothes kampányt és a hozzá tartozó programsorozatot? Milyen visszajelzéseket kaptatok? Az idei évben is készültök április 23-án hasonló felvilágosító célú kampánnyal?
2017-ben ketten kezdtünk el a szervezetben dolgozni Walek Gabival, az országos koordinátorral. Idénre már a csapat is bővült, és bár én sajnos a doktori dolgozatom írása és a munkám miatt egy ideje már csak külsős mentorként működök együtt a csapattal, azt látom, hogy nagyon eredményes a munkájuk.
Sok magyar tervező is csatlakozott a kampányhoz, és egyre több érdeklődővel találkozunk a programjainkon.
Természetesen idén áprilisban is számos programmal készül a Fashion Revolution, nem csak 23-án, hanem egész héten. Érdemes a honlapot vagy a Facebook-oldalt figyelni.
KULTer.hu: Az elmúlt években változott itthon a fenntartható, etikus márkák megítélése? Ismertebbek lettek globális szinten a fogyasztók számára?
Globális szinten nagyon komoly a fogyasztók érdeklődése az átlátható, etikus divatmárkák iránt. Itthon még csak most kezdjük el érteni, hogy mit is jelent pontosan a fenntarthatóság.
Sajnos ki kell mondani, hogy inkább trend, mint komoly elköteleződés a fenntartható fejlődéssel foglalkozni.
Ráadásul még mindig többen találkoznak a fast fashion márkák úgynevezett etikus vonalaival, mint a magyar brandekkel. Emellett nem teljesen tiszta, hogy melyik magyar márkák felelnek meg a fenntarthatóság elveinek, sokan azt hiszik, hogy már attól etikus egy brand, hogy hazai. És megint meg kell említenem azt, hogy a nagy magyar átlag nem csak nem ismeri a magyar brandeket, de meg sem engedheti magának, hogy magyar márkától vásároljon. A márkák viszont nem tudják lejjebb vinni az áraikat, különösen akkor, ha a globális piachoz szeretnének igazodni.
KULTer.hu: A magyar fogyasztók esetében megfigyelhető-e valamiféle tendencia, amely vásárláskor befolyásolja a döntésüket? Általánosságban mit várunk el mi magyarok egy ruhától?
Őszintén? Azt, hogy olcsó legyen. A magyar átlagfogyasztó tipikusan árérzékeny, döntését – érthető módon – nagyban befolyásolja a termék ára. Ez persze nem egy egész társadalomra kiterjedő tendencia, csak egy jellemző fogyasztói szokás. A Recity.hu felmérése alapján a fenntartható elvek alapján készült termékekre egyébként jellemzően a 27-40 közötti korcsoport a legnyitottabb, őket elsősorban az ár-érték arány érdekli, de igénylik a témában való tájékozódási lehetőségeket, és alkalmanként hajlandóak többet fizetni az etikus termékekért.
KULTer.hu: A hazai tervezők oldaláról nézve a kérdést, miben lehetne/kellene még fejlődniük az eladási számaik és ismertségük növelésének érdekében? Milyen eszközök és lehetőségek hiányoznak, mi lehet a nyugati vagy északi országokhoz való felzárkózás kulcsa? Milyen gazdasági, társadalmi és egyéni szempontok befolyásolják Magyarországon a fenntartható fejlődés térnyerését a könnyűiparban?
Ne felejtsük el, hogy bár vannak a magyar könnyűipar helyzetének sajátosságai, de azért az mégiscsak része egy nemzetközi vérkeringésnek. A könnyűipar munkaerőhiánya például nem csak itthon, de Európa-szerte probléma.
A fenntartható fejlődés térnyerése szerintem egyébként egyfelől társadalmi attitűd, másfelől állami hozzáállás kérdése.
És sajnos, amíg az egyén életét nem egyszerűsíti, hanem bonyolítja (és ne felejtsük el, hogy drágítja!) az, hogy fenntartható(bb) módon éljen, addig nagyon nehéz változásokat elérni. Amire a hazai tervezőknek szükségük van, az tőke és egy olyan menedzsmentcsapat, amely pontosan érti mind a hazai, mind a globális divatipar működését, és ezért képes egy olyan üzleti és márkastratégiát kiépíteni, amely beköti a tervező termékeit a piaci keringésbe. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de nem az. A globális divatipar nagyon kemény hely, folyamatos innovációt vár el a márkáktól, a termékek hónapról hónapra megmérettetnek a piacon, és végső soron csak az számít, hogy hány embernek tetszik annyira a termék, hogy megfizesse az árát. Szóljon az a tetszés bárminek: a márka imázsának, a sztorinak, ami mögötte van, vagy akár a termék etikus mivoltának.
Mindezzel együtt nem gondolom, hogy minden tervezőnek és márkának világmárkává kéne kinőnie magát. Miért kéne?
KULTer.hu: Az online vásárlóterek előretörése mennyiben nehezíti meg ezeknek a hazai brandeknek a versenyképességét a fast fashion márkákkal szemben?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy az online vásárlói terek fejlődése tovább erősíti a fast fashion márkák piacuralmi helyzetét.
Globális tendencia az online vásárlási szokások kialakulása, különösen a fiatal generációk fogékonyak rá, természetesen ma már minden márkánál alapkövetelmény, hogy online is jelen legyen, különösen, ha a globális piacra termel. Ugyanakkor a vásárlói élményhez hozzátartozik a márka imázsának megfelelő üzlet is, ahova egy törzsvásárlói közönségnek adott esetben lehetősége van betérni, megérinteni a terméket, felpróbálni, ezáltal közelebb kerülhet a márkákhoz.
A két értékesítési csatorna véleményem szerint együtt működik jól.
A magyar helyzetet tekintve, a GLAMI kutatása alapján elmondható, hogy 2018 az online divatkereskedelem éve volt: a teljes internetes forgalom sokkal jelentősebb mértékben növekedett, mint a hagyományos, fizikai üzletek bevétele. 2018-ban 153 milliárd forint volt az elektronikus eladások értéke, 2022-re pedig egy csaknem 12%-os növekedés várható, ami így eléri majd a 229 milliárd forintot. Ez a dinamikus fejlődés nemcsak a jelenlegi szereplők között élesítette a versenyt, de rekordszámú új online piactér megjelenését is eredményezte.
KULTer.hu: Divatkutatóként milyen következtetéseket tudnál levonni a jelenlegi öltözködéskultúrából? Kizárólag a fenntarthatóság napjaink legfontosabb kérdése?
Röviden: igen. A divat egészen a 19. század derekáig az elit kiváltsága volt, a divat demokratizálódását a nagyfokú gépiesítés és a konfekciógyártás hozta magával. A tömegtermelésen és a gyors gyártási folyamatokon alapuló fast fashion márkák térnyerése az utóbbi 30-40 (hazánkban 20) évben még tovább szélesítette a divat célközönségét, magyarul ma már olcsón és gyorsan lehet divatosan felöltözni.
Ez a jelenség elképesztő mértékű túlfogyasztáshoz vezetett, egészen átalakította a ruhavásárlási szokásokat.
Meggyőződésem, hogy azon túl, hogy a rengeteg felesleges holmi vásárlása rettentő káros a környezetünkre nézve, elég problémás etikai kérdéseket vet fel (a gyári dolgozók helyzete miatt), mindemellett rengeteg frusztrációt is okoz az egyén számára. Sokak számára ismerős a „tele a szekrény ruhákkal, még sincs egy rongyom, amit felvegyek” rejtélye. Ez azért van, mert túl sok olyan ruhánk van, amit igazán nem szeretünk, de a rendszer áldozataivá válva mégis megvásároltuk, mert az ára semmiféle megterhelést nem jelentett a pénztárcánknak, és mert a divat ezt diktálta. Egy tudatosan, a saját életmódhoz, testalkathoz és személyiséghez alakított ruhatár képes megelőzni a ruhavásárlási túlkapásokat. Nem könnyű önerőből változtatni, még én is csak tanulom.
